Mélyen Az Erdőben
Promenons-nous dans les bois 2000.
Claude Chabrol filmje után egészen franciára hangolódva ült be az ember, és valamiféle folytatásra számított volna, gondolva, hogy biztos van ott még bőven, ahonnan ez a jó kis francia cucc származik (a Köszi a Csokit!), de az élet nem hatos borda.
Egy kulcslyukat látunk, majd egyre közelebb és közelebb kerülünk, míg végül már egy szobát látunk. A szobán belül egy nőt, aki egy széken ülve egy mesét olvas fel az ágy mellett, és ez a mese a Piroska és a Farkas. Ennél azért valamivel többet várunk volna, de ez még mindig nem minden, mert a nő nyakára perceken belül egy drót tekeredik, és meghal. Szóval horrorfilm akar lenni. Csodás.
Azt persze senki nem gondolja komolyan, hogy a francia Filmnapok miatt most egyszeriben elkezdjük utálni az amerikai filmeket, és ez persze különben sem lenne okos dolog, mert a film Amerikából származik, plusz a filmek 90 százaléka amerikai. Mégis, valahogy felmerül az emberben, hogy egy B kategóriájú horrorfilmet nem szívesen nézne meg, ha már választani lehet, és az várná, hogy egy Francia Filmnapok alkalmával ennek az esélye valahogy leminimalizálódik, esetleg nullára esik vissza. De, sajnos, nincs szerencsénk, és újabb ékesszóló bizonyítékát kapjuk annak, hogy a rossz filmekért sem kell az USA-ba menni.
Öt fiatalt látunk egy régi Merciben, de nem csak úgy vezetnek, bele, a vakvilágba, hanem egy ..(nehéz kimondani is) kastélyba igyekeznek, ahol (ezt sem könnyű ...) egy milliomos kérésére előadnak (na most jön a fő-ciki) egy színdarabot, ami nem más, mint (itt viszont már lehet nevetni..) a Piroska és a Farkas.
Nehéz kommentálni. Bizonyára arról lehet szó, hogy okos francia producerek kitalálták, hogy fiaik azért néznek meg mindenféle hatodosztályú amerikai horrorfilmet, mert ebben a kategóriában nem létezik eredeti francia termék. Ez a gondolatmenet azonban kétségkívül okosabb, mint amennyire okosan láttak hozzá a film "összedobáshoz", lévén, hogy már az első láncszem, a forgatókönyv is iszonyat bénára, színvonalon alulira sikerült. Itt elvérezni több, ezen a ponton, mint malőr, mivel ez azt jelenti, hogy végig, egész idő alatt ebben a gagyi könyvben hittek, erre alapozták nagyképű tervüket. Amiről itt szó van, azt úgy hívják, hogy kontárság, és eléggé súlyos bűntény.
Oké, tényleg irigylésre méltó, hogy 10-12 millió dollárból olyan arany tojást tojó tyúkokat gyártanak "odaát", hogy (nekik) öröm nézni, és frusztráló lehet, hogy eközben "idehaza", Fraciahonban , ahol elvileg az európai film tanyázik, csupa
franciás, művészkedő, kigondolt, árral szemben létrejött filmet kell gyártani, ráadásul sokkal kisebb bevétel reményében. "Ha a népnek tinihorror kell, ám legyen", gondolhatta a film rendezője, és ezzel el is követte a legnagyobb bűntényt, a közönség intelligenciájának a lebecsülését.
A lebecsülés nem onnan jön, hogy azt feltételezte, hogy a tinihorror bejön a közönségnek, hanem onnan, hogy hozzágondolta, hogy a tinihorrornak nincs minősége, plusz, némi kamaszos becsvággyal pedig egészen odáig ment, hogy azt gondolta, "ilyet bármikor csinálok én is".
Hát ez a "bármikor" most nem igazán jött össze, sorry.
A fiatal forgatókyvíró - rendező elfelejtette, hogy az amerikai filmes piac több szempontból is hatalmas, például a forgatókönyvpiac sem semmi, és így azok a filmek, amik a tengeren túlra is megcsinálják az útjukat, egy sokkal komolyabb léptékű kiválasztódáson mentek keresztül, mint azt egy kontár gondolná. Plusz, egy kicsit komolyabban el kellett volna merülni a kötelező olvasmányokban, illetve ajánlott irodalmakban, és nemcsak végignézni legalább 5 amcsi horrort, de látni a jók és a rosszak közötti különbséget is. És végül, de nem utolsó sorban, tinihorrort csak az csináljon, aki élvezi, mert a pénzéhség és a bevételvágy nem elég a vásznon, oda történet kell és izgalom.
Az egész filmben az a legszánalmasabb, hogy fel sem merült benne, hogy valamit beújítson, egyszerűen megpróbálta lemásolni mindennek a felszínét, ami végeredményként a következő (végső fokon vicces) eredményt adta ki: tinik rohangálnak szexi cuccokban, míg meg nem halnak.
Lassú, értelem és izgalom nélküli, kiagyalt ki koppintás ez, semmi több.
-jepe-
| Best Hollywood |
