A Mexikói
The Mexican 2001.
A Mexikóit megelőzte a jó híre, alig vártuk, hogy végre a saját szemünkkel lássuk már, komplikációkra pedig végképp nem számított senki sem.
Egyébként nem annyira rossz film, csak .. kicsit csalódást okozott, és most már nem az érdekel minket, hogy "mitől nem olyan jó" (mint amilyennek előtte képzeltük), hanem az, hogy vajon miért váltottak rá olyen sokan jegyet?
Biztos, hogy
hangulatos a címe, "A Mexikói", és azt is tudjuk, hogy Brad Pitt és Julia Roberts Mexikóban kalandoznak, szóval izgisen hangzik. Aztán itt van az az egyszerű tény, hogy Julia Roberts-et nem igazán szokás kihagyni, amely most azzal a másik, nem kevésbé egyszerű ténnyel társul, hogy Brad Pitt az esküvője óta, illetve az esküvője révén még triplán népszerűvé vált, illetve a kevésbé masszív Pitt rajongók számára is kihagyhatatlan látványossággá. Az esküvőjük azért volt különleges, mert mind ő, mind Aniston nagyon fiatalok, nagyon szabadok, plusz nagyon gazdagok, nagyon sikeresek, sőt, nagyon tehetségesek és nagyon jó fejek, tehát összességében pont olyanok, mint amilyenek egy igazságos világban az átlag-fiatalok lehetnének.
Tehát a cím, a helyszín és a főszereplők kóserek, mi kell még? Lényegében semmi, mindez tökéletesen elegendő ahhoz, hogy az érdeklődő filmrajongók megtöltsék a mozikat magukkal. A többi néma csend, értsd, mi történik, miután elkezdődik a film.
Az első rejtély, amire szinte egy borszakértő ízlelés-mechanizmusával vetjük rá magunkat, az, hogy ki az ördög az a Mexikói? A válasz kissé lehangoló, különösen a Ravasz, Az Agy és a többiek után, ahol Mr. Madonna azt találta ki, hogy két régi műkincs-fegyver körül folyik a sztori. Igen, a Mexikói sajnos egy pisztoly, de ez még nem minden, ez egy régi pisztoly, aminek van egy története, és sajnos, ezt a történetet folyton meg is jelenítik nekünk, miközben mi szívesebben folytatnánk a filmet. Ilyenkor pont olyan zenét nyomnak, mint amit a tévésorozat-Zorróban lehetett volt hallani, és hát ... nem örülünk. Egy 100 évvel ezelőtti mexikói jelenetet látunk, és úgy van megoldva, mint egy amatőrfilm, de persze csak a jelzés szintjén.
Egyébként fura, épp a minap láttuk, hogy játsszák az TV2-n a Desperado-t, és valahogy az volt az érzés, hogy milyen jó, hogy már nem kell megnézni azt a zagyvaságot. Szóval, kellemetlen emlék, de még kellemetlenebb, hogy a Mexikói némiképp erre a filmre emlékeztet. Leginkább úgy lehetne leírni, hogy a Desperado és a Ravasz, Az Agy stb. .. találkozása.
Amikor ez a pisztoly-történet felmerül, még úgy van vele a néző, hogy okés, legfeljebb lapozunk, de hosszabb távon, sajna, kiderül, hogy egy sokkal makacsabb szennyeződésről van szó. Konkrétan, ez a pisztoly-történet az, ami körül az egész zajlik, ez az az erőltetett mese, aminek végül, mint valami körnek, be kell zárulnia, ettől lesz
kerek az egész, és mellesleg emiatt éreztük azt, hogy kiszúrták a szemünket.
Ez a pisztoly-történet ugyanis teljesen mondvacsinált. Lehet érezni a forgatókönyvíró izzadtság-cseppjeit, ahogyan ezekhez a részekhez ért. Akkor már nyilván tudta, hogy egy régi stukker körül folyik majd minden, meg azt is, hogy a legenda alapjául szolgáló jelenetet be fogja vágni, már csak az lehetett a kérdés, hogy egészen pontosan mit tartalmaz ez a jelenet. Amit mi látunk, az először az, hogy az egyik fickó lő a pisztollyal, és fordítva sül el, és emiatt meghal. Tehát kiderül, hogy ez egy elátkozott pisztoly. Később, egy másik bejátszásban arra derül fény, hogy miért is elátkozott. Azért, mert egy szegény fiú, aki szerelmes volt a lányba, megátkozta, amiért nem övé lett a lány (a pisztoly egyébként a hozomány része volt). Aztán van egy harmadik rész is, amelyben kiderül, hogy miért tapad, és hogyan, vér ehhez a fegyverhez. Körülbelül, mint egy kirakós játék, van összesen 3 variáció, melyik legyen, egyes, kettes, vagy x (mármint ki haljon meg ebben a 100 évvel ezelőtti, ismeretlenekből álló csapatból)? Mindegy, nemcsak a pisztollyal vannak gondok, itt van mindjárt Brad Pitt karaktere, Jerry.
Jerry egy eléggé nagy vesztes, mindent tök bénán csinál, berakja a nadrágjába a pisztolyát, ami ki is esik, az nem veri át, aki nem akarja, sőt, eredetileg nem is bűnöző. Szóval, Jerry kezdetben egy béna srác. Percekre rá azonban a nagy és veszélyes Mexikóban úgy szerez vissza egy autót, egy szemüveget, sőt, magát a pisztolyt is, mintha Robert De Niro lenne. Okés, akkor legyen így. De ez a vágyunk sem teljesül, hiszen Jerry továbbra is megmarad vesztesnek, mindent tök bénán csinál, egyáltalán nem ura a helyzetnek. A Tiszta Románc-ban pont az volt a jó, hogy Clerence, a srác az elején egy sima tékás fiú, de aztán átmegy nagymenőbe, és onnantól az is marad. Brad Pitt karaktere ennél sajnos sokkal bénább.
Júlia Roberts (Samantha) ezalatt el van rabolva, elrabolják, egyszerre ketten is, hogy Brad Pitt-től biztosan megkapják azt a stukkert,
szóval túsz. Túsz, és közben persze utazniuk is kell, tehát ez egy amolyan fejlődésfilm. Összezárva egy elrabló és egy elrablott, az elrabló egyébként az a James Gandolfini, akit mostanában a Maffiózók (Sopranos) sorozatban lehet látni, de az imént említett Tiszta Románcban is ő volt az idegen-férfi-fenyegetés komponens. (Patricia Arquette-nek egy dugóhúzóval őt kellett nagy nehezen leküzdenie). Most, Roberts-szel egyáltalán nem durva, sőt, jól elvannak. Julia észreveszi, hogy a férfi homoszexuális (nyilván a nagyobb nézőtömegek moziba csábítása miatt), sőt, konkrétan drukkol is a két férfi szerelmének beteljesülésének. Cserébe Julia megtanulja a film fő bölcsességét a férfitól, ami így hangzik: "soha". Mármint ez a válasz arra a kérdésre, hogy ha két ember szereti egymást, de nagyon nem jönnek ki egymással, akkor mikor van az a pont, ami után nincs tovább, szóval, mint megtudtuk, soha. Romantikus.
Na mindegy, a film fő baja az, hogy kicsit (meglehetősen) unalmas, és hogy beleesett a "főiskolás filmekre" jellemző erőltetett történetmondás csapdájába. Amúgy olyan, hogy ha most az HBO-n adnák, nem tiltakozna az ember, mert végül is jó ezt a két színészt látni, ahogyan ott tesznek-vesznek, csak hát tényleg nincs sok pláne az egészben.
-floyd-
| UIP-DUNA FILM |
