Feri És Az Édes Élet
A KVB nagyon élénken állt a filmezéshez, használtak zenét, videót és Super-8-at is, és a végtermék is nagyon zenei volt, mint valami jó kis dokumentum-videóklip. Egy dolog mindenesetre biztos, a KVB-t mindig is vonzotta a valóság, és komoly szociográfiai érzékenységgel viszonyult a dolgokhoz, mintha a legjobb magyar filmek közül a Kutya Éji Dala lett volna a KVB főkedvenc, ami eléggé pozitív tényező. Pozitív tényező, ugyanakkor a valóság-kutatás kényes kérdés, éveken, sőt, akár évtizedeken keresztül lehet üldözni a prédát, míg végül esetleg sikerül elejteni, de erre semmiféle garancia nem létezik. A valóság-kutató filmek, melyek felvállalják, hogy nemcsak szép képeket adnak, meg jó zenéket, de egy maradandó képet is, hogy így éltek a magyarok ebben az évben, szóval ezek a filmek törékeny vállalkozást képviselnek, bármikor széteshetnek darabokra, és akkor kezdődhet elölről a puzzle összerakása. Czabán György és csapata mindenképpen veteránnak számít ebben a valóság-üldözési versenyben, és az, hogy az expedíció (végre) tökéletes sikert könyvelhet el, nemhogy nem a véletlen műve, de egy konkrétan megérdemelt jutalom.
A Feri és az Édes Életet azért üdvözölhetjük örömmel, mert például végre pontosan akkora mennyiségű képet találunk egy filmbe becsomagolva, amekkorához a normális filmek eseté hozzászoktunk. Egyszóval jó sok vizuális inger van benne, jó sok helyszín és jó sok jelenet, mint az olyan amerikai filmekben, melyek 50 millió feletti költségvetésből készülnek, és ezért jó sok valódi külső helyszínt megengedhetnek maguknak.
Jó még azért is, mert ezek a vizuális információk (képek meg minden) nagyon szépen vannak felvéve, gyakorlatilag pont úgy, mintha 35 mm-es filmre és nem digitális videóra készült volna. És persze van még egy dolog, ami jó, és ez a történet.
Feri és kis családja eléggé szerény proletár körülmények közt élnek hazánkban. Ennek bemutatását persze elintézhették volna mindenféle klisékkel és közhelyekkel, ehelyett azonban rendes, izgalmas és mindenképp eredeti jelenetsorokon keresztül avattak be minket Feri életének minden részletébe.
Aztán jött a lottónyeremény, mert tulajdonképpen erről szól a film, és nyernek egy milliárd forintot. Nem sok ilyen filmet láttunk, de például a Lottózsonglőrökben teljesen bénán mutatták be, ahogyan megtudják, hogy nyertek, különösen ehhez a filmhez képest. Feri másnaposan halászik, talán Óbudán, talán Csepelen, (valószínűleg az utóbbi), amíg felesége a barátnőjével vermutozik. A feleség szerepében Dózsa Erzsébet, akit Czabán György elmondása alapján 1972-ben félreállítottak, mert elszavalt egy Petőfi verset, és azóta sem színészkedik, hanem képesítés nélküli pedagógusként éldegél. A feleség barátnője Csákányi Eszter, és ő az, aki felhívja Ferit, hogy a felesége rosszul lett. Aztán otthon ülnek, Feri kezében egy nagy hal tátog, és rájönnek, hogy nyertek a lottón.
A nyeremény után elkezd gyökerestől megváltozni az életük, de nagyon jól, nagyon profin van megírva, hiszen nem valami tévéfilmes, három-négy fordulatból álló eseménysorozatról van itt szó, hanem sok-sok, nagyon életközeli jelenet izgalmas részleteiből áll össze Feriék új élete a filmben.
Miközben nézzük, leesik nekünk, hogy egy értékes kordokumentumot nézünk, és nem csak egy jó filmet.
A legeslegjobb dolog egyébként az ebben a filmben, hogy (ahogyan Czabán György ezt kiemelte) a film nem megy el az intellektuális, "minden rosszra fordul, vagy elromlik" véglet irányába, sem pedig a "mindenkinek oldódjon meg az élete egy csapásra" irányába, hanem a kettő közt, vagy méginkább a kettő helyett a harmadik (okos) útvonalat választja: Feriéket érző emberi lényekként ábrázolja, akik hiába milliárdosok, ugyanúgy nyomasztja őket, hogy nem tudják, hol van Gézuka, a fiúk, aki disszidált.
Mellesleg, a pénz révén Feri kiruccan Kanadába, és úgy tűnik, meg is fogja találni a fiút, de ez sem garancia arra, hogy visszakapják. Vagyis nem rossz a film vége, és nem is buta, de nem a vége a lényeg, hanem az egész, amire azt lehet mondani, hogy kiegyensúlyozottan kellemes és tartalmas film.
-zé-
Budapest Film |