Citromfej - Avagy Vigyázz, Mert Úgy Maradsz!
Lemonhead 2001.
Bodó Viktor, akit eddig leginkább felkapott fiatal színészként ismertünk ( Kalózok, Rosszfiúk, Jadviga Párnája, Nexxt) időközben elkezdte a Színház -és Filmművészeti Egyetem rendezői szakát is, és most másodéves rendezőként előrukkolt egy nagyon izgalmas rövidfilmmel, a Citromfejjel.
Rövidfilmnek a 60 percnél rövidebb filmek minősülnek, s bár Bodó filmje a maga 50 percével ebbe a kategóriába esik, ötletességével és látványvilágával versenyre kelhet bármelyik hazai nagyfilmmel.
A Citromfej-gondolat Bodó Viktor fejéből pattant ki, aki ezután felhívta az Inforg
Stúdió producerét, Muhi Andrást, és megkérdezte tőle, szánna-e a stúdió 200 ezer forintot erre a filmtervezetre, bár -mint Muhi Andrástól megtudtuk-, a fiatal rendező a nemleges válasz esetén is belefogott volna a filmbe. A forgatókönyvet Tasnádi Istvánnal együtt írták meg, a stáb pedig nagyrészt barátokból állt össze.
A film azt a régi szülői mondást dolgozza fel, miszerint ha valaki hülyéskedik, könnyen úgy maradhat. Tibor nevű főhősünk (Terhes Sándor) egy TV-csatornánál dolgozik, és eddigi áldozatos munkájának eredményeképp éppen most nevezik ki a híradós részleg vezetőjévé. Tibor iszonyúan boldog és elégedett, a barátnőjével (Tóth Ildikó) és a kollégákkal koccintanak az eljövendő szép napokra, aztán a következő reggel valami érdekes dolog történik: Tibor indulás előtt mimikai gyakorlatokat (arcpróbákat) végez, és aztán úgy marad az arca. Az "úgy maradás" konkrétan azt jelenti, hogy Tibor citromfejet vág, és egy merev vigyor ül ki az arcára, most már tartósan.
Mivel nem veszi észre, bemegy a munkahelyére, és ott a többiek reakcióiból szembesül azzal, hogy Citromfej lett. Ezt úgy látjuk, hogy a kamera Tibor szemén keresztül pásztázza a terepet, és mi csak a kollégák arckifejezéseiből tudjuk, hogy valami baj van a hősünkkel. Ez a szubjektív kamera-használat nagyon jókor jött, mert így érezzük Tibor balsejtelmét (egyre több kollégája néz rá furcsán), és csak később látjuk meg a baj okát, a citromfejet, ami így még hatásosabb. Ezenkívül más képi megoldások is azt mutatják, hogy érti a dolgát az operatőr (Herbai Máté) és a rendező, ebben az 50 percben meglepően sok újszerű képet láthatunk, és itt most nem feltétlenül a jól kidolgozott animációs képkockákra gondolunk.
Szóval a vizualitással minden rendben van, és emellett a történet is figyelemreméltó. Tibor citromarca senkinek sem jön be, és ezek után már nem tud elvegyülni az emberek között. A barátnőjének sem tetszik a Tibor-felület, az évek óta tartó kapcsolat a citromfej révén semmivé válik. Aztán még egy sor dolog történik hősünkkel (amit egy rövidfilm esetén nem szükséges részletesen leírnunk), és ezek a történések eléggé életközeli gondolatokhoz kapcsolódnak, úgymint az egyéniség, a többieknek való megfelelés vágya, a középszerűség és a különösség fogalmaihoz kötődő tapasztalatok és gondolatok. Persze nem muszáj ezeken elmerengenünk a film alatt, mindenképp kaptunk egy érdekes képet a világunkról, és ez nagyon jó.
A Citromfej jó ritmusban pereg, friss és vidám film, és ha néhány, burleszk-elemekkel terhelt perc kimaradt volna belőle (Tibor felkeres egy mágust, hogy rakja rendbe az arcát), még sokkal jobb lehetett volna.
Bodó Viktor egy nagyon jó hangulatú filmmel kezdte a filmes pályafutását, egy jól sikerült rövidfilmmel, ami élénk stílusával kedvet csinál a nézőknek, hogy a fiatal magyar filmesek jövőbeni munkáira jegyet váltsanak.
-lido-
| Budapest Film |
