Rinaldo

Mivel mostanában láttunk egy-két felemelő magyar filmet (A Rózsa Énekei, Boldog Születésnapot!), már-már elszoktunk attól a "jó magyar" szokástól, hogy filmjeink általában a nyomor, a szegénység, a lepusztultság és az elkeseredettség terepein serkennek, ott érzik jól magukat, abból merítenek történetet és konfliktusokat maguknak. Furcsa volt megint ebbe a miliőbe visszazökkennünk, főként, hogy akkor még nem értesültünk a sajtóanyagból arról, hogy ez a film éppenséggel "A Hét Mesterlövész" magyarosított verziója. Úgy kezdődik a film, hogy későbbi hőseink egy vasgyárban dolgoznak, Aladár (Mátyási Bence), a 19 éves kezdő srác megmenti két kollégája életét, aztán pedig a műszak végén bezárják az egész gyárat, és mindenkit elbocsájtanak. Egy év múlva ismét viszontlátjuk szereplőinket, Aladárt éppen összeverik, másnap egy öregember (Kun Vilmos) talál rá egy kukában. Hazaviszi magához, és ezzel már a történések fő sodrába kerülünk, mivel a film az öreg házáról szól, amit éppen egy gengszterbanda tart rettegésben.

A banda vezére Bán János, az egykori Falfúró, aki most éppen kapucnis pulcsiban és napszemüvegben nyomul, és nagyon erőltetett a gonoszságot érzékeltető mimikája. Itt most Rezsőnek hívják, és egy lakásmaffiának dolgozik, akik erőszakkal veszik rá a lakókat, hogy hagyják el az otthonukat, és fillérekért adják el a lakásaikat. Rezső legnagyobb szívfájdalma, hogy annak idején (a film elején) bezárt a vasgyár, és ott kellett hagynia a munkáját. Ezzel az egy motívummal próbálja a forgatókönyv árnyalni Bán János karakterét, de tisztán látszik, hogy ez nem elég: úgy, ahogy van, egydimenziósan gonosznak és kegyetlennek látjuk. Éppen ezért nem is adódik sok szerepjáték lehetősége a színésznek, szemben például Scherer Péterrel, aki Mazsola néven a jó oldalon áll. Scherer és Kovács Lajos felajánlják őrző-védő szolgálatukat a ház lakóinak, azt, hogy kosztért-kvártélyért, no meg Aladár barátsága miatt elűzik volt kollégájukat, Rezsőt és a bandáját. Itt már csaknem a film közepén tartunk, de még szó sem esett semmiféle Rinaldoról, úgyhogy kezd hiányérzetünk lenni ezügyben.

Nem kell sokat várni, egy külföldi késdobáló személyében megérkezik a címadó főhős is, aki a lakásvédelmi kommandót fogja irányítani. Az eredeti filmhez (A hét mesterlövész) igazodva itt is barátságok és szerelmek szövődnek a védők és a lakók közt, bár itt is van min fennakadnunk. Aladár egy 12-13 éves cigánykislányba szeret bele, Évikébe, és bár a lány is szerelmes a fiúba, mégsincs jó szájíze a dolognak. Rögtön a Kísértések c. Kamondi-film jut erről eszünkbe, ahol szintén egy kiskorú cigánykislány szeretett bele a főhős srácba, és bár nem feküdtek le egymással, mégis volt egy kis megrontás hangulata a történetnek. Itt sincs szex a szerelmesek között, mégsem értjük, egyrészt miért éppen cigány a kislány, másrészt miért annyira gyerekkorú, és főként azt, miért merül fel ez a téma rendszeresen a magyar forgatókönyvíró-filmrendezők agyában?

Zavaró ez a motívum, nem vagyunk képesek a kapcsolatukat egy "tiszta szerelemnek" látni, és akkor még nem szóltunk arról, hogy Évike nevelt anyja (Molnár Piroska) veszi el Aladár szüzességét. Ez is egy olyan jelenet, amit habozás nélkül kihagytunk volna egyrészt már a forgatókönyvből, másrészt a remek színésznő helyében visszautasítottuk volna, hogy eljátsszuk.

A történet zökkenőit erősíti még a film sajátos vágási technikája, ami azt jelenti, hogy vannak olyan jelenetek, amiknek nem látjuk a lényegét, illetve a végét. Ilyen például az, amikor a banda elkezdi üldözni a házban lakó fiatal lányt, aki egy rendőrautóba menekül, de ott is elkapják őt és a rendőrt. A nő visítozik, fogalmunk sincs róla, mi történik vele, mivel közben nem őt látjuk, hanem a rendőrt, és ez érezhetően nem direkt megoldás, hanem ügyetlenség, vagy vágási hiba. Ráadásul a jelenetnek nincs vége, egy kurta-furcsa vágással odakerülünk a következő helyszínre.

A film eredetileg 90 perces volt, de aztán újravágták, és így 83 percesre rövidült: lehet, hogy ez a beavatkozás szúrta ki a szemünket, mindenesetre elég zavarónak kellett lennie, mivel az ember ritkán töpreng el spontán a vágáson egy filmmel kapcsolatban.

A színészi játékok jobbak, mint maga a forgatókönyv és a történet, láthatóan mindenki beleadott apait-anyait, sőt, szerintünk néhol túl sokat is. Arra gondolunk, hogy nem jó érzés ilyen jó színészeket, mint például Molnár Piroska, Andorai Péter, vagy Végvári Tamás ennyire megalázó szerepekben látni. Molnár Piroskának le kell feküdnie egy törékeny kamasszal, Andorai úgy néz ki, hogy szinte rá sem ismerünk (és ez nem feltétlenül a sminkes dicsérete), Végváriról pedig a szenvedés jut eszünkbe, az erőltetett szenvedés, ami a művészfilmek ős-sajátja tud lenni.

Maga Rinaldo egy jelentéktelen figura lett a filmben (jellemző, hogy a színész nevét sem tudjuk), az ő szerepe tulajdonképpen egy katalizátor-szerep, ő az, aki beindítja a lakók ellenállását, de majdhogynem ki is marad belőle.

Nem tudjuk pontosan, mi volt a célja ennek a filmnek, de bármi is volt, szerintünk nem valósult meg, mert nemcsak, hogy nem volt szórakoztató, még valamiféle "üzenet" sem jött át a képeken, vagyis nem tiszta, mire ment ki a játék. Lehet, hogy csak egy hiánypótlásról van szó, hiszen ez lesz az első magyar western-film, ami a VIII.-ik kerületben játszódik, és ez már valami...