cspv logo
cspv szám: 50 / 03 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 05 00286
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2003-04-13

Beavatás

The Recruit 2003.

Kegyetlen kém-játékok
Egy álmos reggel James majdnem lekési a világot jelentő munka-interjút, de aztán szerencsés módon becangázik, és elkápráztatja a leendő megrendelőt. Az egész kis csapat boldog, James és a társai, ott állnak a siker kapujában, de feltűnik egy sötét ruhás alak, és a happy-end ezúttal elmarad.

A szoftverfejlesztés nem kispályás dolog, hosszú idő, szívós munka, feszített és mégis ugrásra kész állapot, s mint a kreatív területek mindegyikén, itt is minden egyetlen pillanatra van kihegyezve, minden arról a percről szól, amikor a termék célba jut. Olyan ez a pillanat, mint egy eljegyzés, sőt, mint egy boldogító igen, több éves jegyben járás után.

A sötét ruhás alak ebbe rondít bele, és nyilvánvaló, hogy az Ördög Ügyvédje után nem is játszhatta volna más, mint a zseniális Al Pacino. Walter Burke (Al Pacino) a CIA kiképzőtisztje, és ha már itt tartunk, a film nyugodtan viselhette volna akár a "kiképzés" címet is. Mert erről van szó, James Clayton (Colin Farrell) kiképzéséről, de a Training Day már megelőzte ebben, ugyanakkor a Recruit valószínűleg még jobb cím is, mert a beszervező és a beszervezett, a kiképző és kiképzett viszonyára élénkebben utal. A sötétruhás CIA-tiszt ördögi módon pergeti le a befutás küszöbén álló fiatal srác előtt élete további éveit.

Fizetés, házasság, satöbbi, aztán ott a nagy semmi, keres évi 200 ezret és ennyi, maga a dögunalom. Mi, mezei mozinézők persze vadul vetnénk bele magunkat egy ilyen "unalmas" életbe, de ez a film nagyon jó, és természetesen Al Pacino is az, aki percek alatt tényleg elhiteti velünk, hogy a legjobb életnél is jobb lehet egy végtelenül nagy kihívás, például, ha valaki CIA-ügynök lesz. James (Colin Farrell) esetében a döntő érv az lett, hogy régóta sejtette, hogy az apja, aki 90-ben nyomtalanul eltűnt, szintén CIA-s volt.

A film gyönyörűen indul a biciklis, bárban dolgozós, későn kelős életformával, a nézőnek ez egy kivilágított leszállópálya, abszolút könnyen bele tudja élni magát a James-karakterbe, ami a legnagyobb teljesítmény, amit egy film produkálhat. Ezt a valóságszintű beleélést, abszolút zsigerig ható átélhetőséget a film nagyon kiválóan megtartja, sőt, készülj fel rá kedves olvasó, hogy ez még nem minden. James ugyanis hamarosan szerelmes lesz egy elképesztően gyönyörű lányba, Layla-ba, akit értelemszerűen egy elképesztően gyönyörű színésznő, Bridget Moynahan alakít. A film nagyon profin átélhető, és ennek az a csúcsa, hogy mi magunk is gyakorlatilag beleszeretünk ebbe a csodás lányba.

Ennyire jó és ennyire magas hőfokú szerelmi vonalat utoljára a Kegyetlen Játékok produkált. Minden kémet meg lehet törni (ezt Al Pacino-tól, a kiképzőtől tudjuk meg), ám nem mindegy, hogy hogyan. Colin Farrell egy ízben nagyon sokáig bírja, de ekkor bedobják, hogy a lányt bántják, illetve bántották, és ez egyetlen másodperc alatt megtöri őt. A dologban az a leggyönyörűbb, hogy ezt a jelenetet a lány titkos kamerán keresztül látja, és érthető módon annyira meg van hatva tőle, hogy gyakorlatilag sír is. Persze, mindez csak a kezdet, a dolgok igaziból csak ezután kezdődnek.

James hamarosan ott találja magát, hogy beszervezték egy szupertitkos beosztásba, igazi éles kémnek, "NOC"-nak, és nem mást kell lenyomoznia, sőt, tulajdonképpen lekapcsolnia, mint Layla-t. Mint már említettük, a film kivételesen profi módon átélhető, nagyon jól van megírva, meg minden. Amikor James azt hiszi, hogy vége a kém-pályájának, és részegen próbál telefonálni, hogy félbehagyott életének újra felvegye a fonalát, az üresség érzését harapni lehet. És természetesen az is nyilvánvaló, hogy nem az adrenalin hiányzik neki, nem is a nagy kihívás, hanem a szerelme, ami az egész kém-életét átitatta, mint valami aranyfolyadék. Ezért van, hogy amikor lehetőséget kap a szupertitkos munkára, aminek a célpontja Leyla, elvállalja.

Egyetlen szót sem kell a filmnek arra vesztegetnie, hogy elmagyarázzák, miért dönt így. Annyira profi a könyv, a színészi játék és a rendezés is, hogy a napnál is világosabb számunkra James döntésének háttere, miszerint bármit megtenne, hogy a lány közelében lehessen, vagy vele kapcsolatos dolgot csinálhasson. Plusz, ha már valakinek le kell kapcsolnia, jobb, ha ő teszi meg, aki szerelmes belé, mint esetleg valaki más. Mindez szavak nélkül is abszolút nyilvánvaló.

Ekkor kezdődik a kegyetlen játék, a kémkedéssel átitatott szerelem, mely során az a halálos ellenség, akit a legjobban szeretsz a világon, és persze nem beszélheted meg vele, hogy mi az ábra. Talán ennyiből is látszik, mennyire kitűnő sztorival dolgozik a film, és hálistennek ezt a kitűnő anyagot mesterien bontja ki, a film összes részlete első osztályúan van megalkotva. Ez a film mindennek a tetejébe egy kicsi, de régi álmunkat is teljesítette, a Hálózat Csapdája óta zavar minket, hogy az internetes kapcsolódást folyton úgy mutatják be, mint a karikacsapást, soha nem következik be semmilyen zavar, szemben a valósággal, ahol gyakran eléggé kellemetlen problémák tudnak adódni. Ez a film a lehető legjobb helyen szakít ezzel az eufórikus hagyománnyal, s mindjárt két legyet is üt egy csapásra, mert közben egy másik alapklisét is kicselez, amire a film eleje után nyugodtan mérget vett volna a rutinos néző (többet nem mondhatunk). Ez tulajdonképpen kis motívum, de ha belegondol az ember, annál figyelemreméltóbb.

Nagyon jó film, izgalmas és lélekemelő, igazi, magas tápértékű anyag, amit minden fiatal élvezettel fogyaszthat, aki úgy tekint az életre, mint valami nagyon komoly kihívásra. Igazi kiképzés a film a néző számára is, például amikor Al Pacino megkérdi a növendékeket, hogy miért vesznek részt a tréningen, a film hagyja, hogy magunk is megválaszoljuk ezt a kérdést, pont úgy, mint James és Layla. Rájövünk, hogy azért vesz valaki részt egy ilyen kiképzésen, mert egy igazi, sőt, a legigazibb, a legnagyobb kihívást szeretné magának. És amikor Al Pacino elmagyarázza, hogy azért vesznek rajta részt, mert tudják, mi a különbség jó és rossz között, és minden erejükkel a jót akarják védeni, egyből ráérzünk, hogy mire megy ki a játék, hogy gondolkodás és kérdezés nélküli gépeket, ügynököket akarnak kiképezni, és csak remélhetjük, hogy James tud magára vigyázni.

Feltűnően profi (és vonzó) főszereplők, egy igazi színészóriás és két nemének kiemelkedő tehetségű és vonzerejű képviselője, egy rendkívül jól kitalált és megírt történet, nagyon-nagyon jó filmzene, remek képek, profi rendezés, s mindezek eredményeként egy meglepően emlékezetes majd két óra, mi kell még? Egy másik mozijegy, a következő előadásra, annyira jó, hogy a legjobb az lenne, ha bele lehetne költözni. Mellesleg, szerintünk abszolút sanszos egy második rész.

-zé-
2003-04-13
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19