cspv logo
cspv szám: 50 / 03 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 13 00281
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2003-04-09

A Zu Legendája

Shu shan zheng zhuan 2001.

Mentsük meg a világot ma is
Sokatmondó, ha pár hét elteltével úgy emlékszünk vissza egy filmre, mint egy rendes komputer-animációs filmre, miközben, mint később rájöttünk, hús-vér színészek játszottak benne. A Zu Legendájával pontosan ez történt, a mi emlékezetünkben így raktározódott el, és hajlunk rá, hogy ez nemcsak a mi hibánk.

Egy misztikus hongkongi-kínai mesét látunk, eléggé monoton monológgal aláfestve, amire azért van szükségünk, mert így is hamar elveszünk a szereplők sokféle hősi és állatnév kombinációjában (Kék Farkas, Fehér Róka, Vörös Sólyom). A történet annyira szerteágazó, hogy egy idő után feladjuk a követését, ami nem megy, azt nem erőltetjük. Annyi mindenesetre kiderül, hogy különleges képességű Jó harcosok küzdenek egy rosszra törő Gonosszal szemben, aki a Jók kicsinálásával gyűjti össze a sok különleges erőt magának.

Hark Tsui, a film írója-rendezője nagyon híres és elismert művész Ázsiában, Hongkong egyik legbefutottabb rendező-producere, mégis ez a film olyan, mintha a vágószoba után és a moziba kerülés előtt már nem nézte volna meg senki az alkotói stábból. Az világos, hogy ez egy olyan fantasy-film (bármit is értsenek ezen), ami a 100 %-os mesére és a látványra hajt rá, és ennek rendel alá mindent, ami még egy filmnek kelléke szokott lenni. Így nem lesz annyira fontos az érthető történet, a szereplők motivációi (ha van olyanja egyáltalán egy teljesen mesei hősnek), a cselekmény érdekfeszítő szövése, a rendes lezárás, vagy az érzelmek lecsengése a végén. Itt másképp működnek a dolgok: az első néhány percben még tetszetős a sok szín és pezsgés a vásznon, hercegnő jönnek-mennek, mindenki harcol és egy kivételével mindenki nagyon pozitív, a szépek és fiatalok küzdenek a Jóért, de az is kiderül közben, hogy ez így nem mehet az idők, vagyis a film végezetéig. Pedig így megy, és éppen ez a baj. A film közepétől kb. már annyira telítődik a szemünk a szín-és hősárral, a sok-sok küzdősporttal, a Rókákkal és Farkasokkal, hogy sokért nem adnánk, ha hirtelen egy kétszereplős, egyhelyszínes drámába csöppenhetnénk. Mivel ez nem jön össze, erőltetnünk kell a figyelmünket, ha másért nem is, azért, hogy megtudjuk, mi lesz a vége a globális harcnak, a halandók és a halhatatlanok összefogása legyőzi-e a gonoszok gonoszát, Onyxot.

A fő baj az, hogy mire végére érünk a filmnek, már tökéletesen elveszítjük a filmnézési érzékenységünket, vagyis tényleg rágógumiként, agypihentetésként fogyasztjuk el az elénk rakott képek sorozatát. Ráadásul ezekből a képekből nem derül ki semmi számunkra, nem kapunk tőle semmit, sőt a végén még úgy távozunk a moziból, mint akinek kis időre elrabolták az ufók az agyát, és csak egy alapos tisztítás után rakták vissza a helyére.

-ming li-
2003-04-09
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19