cspv logo
cspv szám: 50 / 03 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 07 00288
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2003-04-18

Holly Woody Történet

Hollywood Ending 2002.
Ha Woody Allen magyar lenne, biztosan jobban ki tudná használni a "woody" és a "hollywoodi" szójátékot, de sebaj, így is csak nyerhetünk a bolton, hiszen kedvenc rendezőnk a címből ítélve most egy "filmes filmmel" rukkolt elő, egy olyan filmmel, amelyben a filmforgatás főszerepet játszik, és ez mindenképp izgalmasan hangzik.

Woody Allen hálistennek nagyon termékeny rendező, ahogyan a divattervezők is szezonról szezonra kijönnek egy új kollekcióval, Woody Allen is mintegy menetrend szerint jelentkezik soros filmjével. A világnak pedig, szemben a mondással, hogy jóból is megárt a sok, soha nem tud elege lenni Woody filmjeiből. Vannak jobban sikerültek, melyekre vidámabban emlékezünk vissza, vannak teljesen felejthető darabok (Árnyékok és Köd, Rejtélyes Manhattani Haláleset) és mindig vannak ügyeletes rekord-, illetve csúcstartó Allen-filmek, pl. a legutóbbi nyerő széria az Agyament Harry-vel kezdődött, és a Süti, Nem Sütivel folytatódott, illetve érte el a csúcsát.

Maga Woody Allen olyan, mint egy külön bolygó, mint egy külön Hollywood, a vicc kedvéért akár úgy is lehet tekinteni, mint egy "tucatfilmest". Pont úgy ontja magából a filmeket, mint Hollywood (vagy a franciák, angolok, németek), van, amelyik jobban sikerül, van, amelyik meglepően jól, és van, amelyik gyengén. Mégis mindegyik filmjére vevők vagyunk, és maximum utólag felejtjük el a gyengébb filmjeit, de közben azért mindig kellemesen érezzük magunkat. Vevők vagyunk a filmjeire, mert egész egyszerűen egy külön bolygóról, egy külön világból jönnek, vele együtt, aki természetesen egy ufó, és a Men In Blackben csak éppen, hogy nem leplezték le.

A Lövések a Broadway-n c. filmjében egy színdarab születését kísérhettük végig, és szó, ami szó, nagyon jó volt, az Agyament Harry-ben pedig megjelent az "életlen" operatőr motívuma, így, amikor a Hollywood-i Történetről kiderül, hogy arról szól, hogy Allen vakon rendez benne filmet, már előre nyalogatjuk az ujjunkat, hogy biztos milyen fincsi lesz. További előzetes vonzerőt képvisel, hogy a női főszereplő Téa Leoni, akit a Bad Boys 1 óta nagyon szeretünk, és csak hogy elébe vágjunk, ebben a filmben is nagyon jó.

A film aztán nem okoz csalódást, és pár órával a megtekintése után még biztosak vagyunk benne, hogy az, hogy nem annyira jó, mint a Süti, Nem Süti, még egyáltalán nem nagy baj, tekintve, hogy a Süti valami eszméletlenül profi film, amiből nem hogy egy embernél, de az egész világon nem készül kettő két éven belül.

Pár nappal később talán úgy érzi az ember, hogy azért annyira nem volt csúcs ez a film, de ezt maximum azért gondolhatjuk, mert Woody Allen-t és filmjeit nagyon bírjuk, és ezért még napok múlva is foglalkoztat minket, hogy egészen pontosan mennyire is volt jó ez a film, ami persze butaság, mert tényleg nagyon jó.

Téa Leoni Woody Allen ex-feleségét alakítja, aki elhagyta és hozzáment egy producer-mogulhoz (Treat Williams), majd mintegy nászajándékként kicsikarja leendő férjéből, hogy az egyik nagy produkciót Woody Allen, az idős, lepusztult rendező rendezhesse. Amikor Allen és Leoni találkoznak, és Woody Allen azt játssza, hogy percenként, sőt másodpercenként kitör belőle a féltékeny ex-férj, az kicsit eröltetettnek tűnik, de mégis vicces. Beszélnek a filmről, semleges hangnemben, majd hirtelen Woody Allen elkezd kifakadni, hogy "de hogy tehetted ezt?!", "ezzel a görénnyel!" stb. ..

Ezek a részletek csak azért érdekesek, mert egy vígjátékról van szó, és a vígjátékoknál nagyon fontos, hogy az adott jelenetet ne játsszák túl, hogy viccesebb legyen, mint amilyennek érezhetően szánták. Értsd, ha egy poént úgy adnak elő, hogy még a hosszú nevetés helyét is jól kihagyják neki, de a néző csak tanácstalanul néz, az nem egy jó dolog, az egy halott poén. És ezeknél a kiakadásoknál ez történik, persze pillanatokról van csak szó, egyedül azért tekintünk rá nagyítóval, mert ez valahogy újdonság, Woody Allen valahogy mindig jóval kevesebbet dolgozott egy poénra, mint amekkora nevetés lett a végén. Úgy látszik, most valahogy más lehetett a forgatási szitu. A féltékeny ex-férj egyszerű karaktere egyébként ugyanúgy nem teljesen 100-as, kicst túl meseszerű, mint az ex-férjét még mindig lankadatlanul szerető feleségé. Az Agyament Harry szociopata írójával és a Süti Nem Süti agytrösztjével abszolút egy szinten van ez a szakadék szélén álló filmrendező. Összességében, Woody Allen a finom részletekben lakozik, melyekben most sem volt hiány, de közben megjelentek vaskosabb, sarkosabb, messziről is jobban látható poénok is, de ennek a remek filmnek végül ez sem ártott meg.

Mindezek tükrében a film abszolút kellemes élmény, semmi gond nincs vele, gyakorlatilag egy hibátlan Woody Allen film, jó nézni, és jó utána hazamenni, az egész nagyon rendben van.

-jepe-
2003-04-18
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19