Széftörők

Ez a film egy szerencsétlen bankrablás története, öt béna amatőr előadásában, akik egy lepusztult város (Cleveland) egy elhanyagolt környékén (Collinwood) tervezik életük nagy kiugrását. A film két producere Steven Soderbergh rendező (Traffic, Erin Brockovich, Mint a Kámfor, Solaris) és George Clooney világsztár, akik együtt készítették 2001-ben az Ocean's 11-t, minden idők egyik legunalmasabb bankrablásos filmjét. Az Ocean's 11-ben 11 profi küzdött meg egy Las Vegas-i kaszinó teljes bevételével, George Clooney irányításával, egy 85 milliós költségvetésű film keretein belül, Julia Roberts-szel az egyik mellékszerepben, aki kivételesen a szokásos gázsija feléért, 10 millió dollárért ugrott be a stábba. Ezzel szemben a Széftörők mindössze 10 millió dollárból készült, a színészei karakteres és tehetséges színészek, de nem a legjobban fizetett kasztba tartoznak, és konkrétan ezt a filmet fillérekért vállalták. Az eredmény viszont teljesen kielégítő.

Itt nem bankot vagy kaszinót rabolnak a hőseink, hanem egy elvileg elhagyatott ház egyik lakásában levő széfet próbálják becserkészni, csöppet sem szokványos módon. Éppen ez a jó a filmben, a bénázás bemutatása, azé a folyamatos szerencsétlenkedésé, amit az öt széftörő művel egész idő alatt. A vesztesek amúgy is hálás témát jelentenek a filmeknek, főként a vígjátékoknak, hiszen a humor valahol ott fakad, ahol valami nem jön össze, vagy nem működik rendesen. (A legjobb vesztest Brad Pitt játszotta el a Tiszta Románc-ban, ő volt Floyd, a folytonosan marihuánázó szobatárs, aki a gyilkolásra kész gengsztereket is megkínálta egy slukkal, és soha nem volt képben a történéseket illetően). A széftörőink ennél egy fokkal kevésbé viccesek, talán azért, mert ők tényleg igazi "lúzerek". Cosimo (Luis Guzmán) még tolvajnak is rossz, úgyhogy hamar börtönbe kerül, ahol a cellatársa némi erőltetéssel rátukmálja "egy nagy balhé" ("a saját Bellini") titkát. Ennek a nagy balhénak az árnya fogja végigkísérni a filmet, először mindenki kételkedik benne (nagyon vicces, ahogy a különböző szereplők egyformán reagálnak a felvetésre), aztán mindenki belelovalja magát, annyira, hogy már ki sem látszik belőle, és az egész életét bebiztosítva látja a megcélzott pénzből. Cosimo-t először ki kellene hozni a börtönből, és ehhez szükség lenne egy palimadárra, aki egy bizonyos összegért bevállalná a sittet Cosimo helyett. Rosalind, Cosimo barátnője elkezdi keresni a "beugrót", amiből az lesz, hogy futótűzként elterjed a hír, és miközben senki nem akar ülni, a balhé pénzéből már öten osztoznak előre (Cosimo-n kívül).

A csapat vezetője Sam Rockwell (mint Pero, a bokszoló), aki nemcsak megjelenésben, de színészi játékban is elsőrangú. Rockwellnek feledhetetlen arca van, és ehhez társul még egy jó nagy adag tehetség is, úgyhogy ismét nagyon élvezetes volt őt nézni a filmvásznon. A bénák társaságának tagja még William H. Macy (Riley), akit a Fargo-beli szupernegatív szerepe után nehéz kivételesen jónak látnunk, bár itt most muszáj, mivel egy gyerekét egyedül nevelő apát játszik, aki tájékozottabb a csecsemők gondozásában, mint bármi másban. Csapattag még Isaiah Washington (Öld Meg Rómeót, Mint A Kámfor), alias Leon, Andrew Davoli (Maffiózók), mint Basil, és végül Michael Jeter (Rossz Álmok, Halálsoron), mint a legszerencsétlenebb tagja a széftörőknek. Ők öten és Rosalind előszöris felbérelnek egy profi széfmestert, akit maga a producer George Clooney alakít, természetesen nagyon jól. Clooney beugrása a filmbe (amiért kevesebb pénzt kapott, mint a gyártásvezetők asszisztensei) jó fényt vetett a készülő produkcióra, és segített benne, hogy a Warner Bros. végül bevállalja a filmet. Clooney megtanítja a fiúkat a mackónyitás alapjaira, úgyhogy lassan beindul az akció.

Természetesen a már említett bénázás jegyében semmi sem működik a várt módon, még az elhagyatott lakás is lakókat kap, de a csapat nem tántorodik meg, tulajdonképpen az utolsó pillanatig sem. Az események menetében néha akaratlanul is felkacagunk a szereplők fura ügyein, bár a film közepén tagadhatatlanul van egy kis idő, ahol nem zajlanak rendes ütemben a dolgok. A rendezést a forgatókönyv megírása mellett egy fiatal testvérpár, Joe és Anthony Russo vállalta magára, azután, hogy Soderbergh egy kisebb filmjük láttán felajánlotta nekik, hogy írhatnak-rendezhetnek, ő szívesen produceli a következő filmjüket. A két Russo egy gondos forgatókönyvet hozott létre, és a rendezéssel sem volna nagy baj, bár az is igaz, hogy néhol jobban is pöröghetnének az események, mint ahogyan teszik. Nem tudjuk pontosan, mi hiányzik a filmből, de az biztos, hogy egy ilyen vesztes brigád-ötletet jobban is ki lehet volna aknázni, történetben, látványban egyaránt. Anyagilag sajnos egyáltalán nem lett sikeres a film, legalábbis szülőföldjén nem, bár az is igaz, hogy szinte egy független filmhez illő kevés moziban vetítették.

Számunkra ez a film az Ocean's 11 paródiája, szépítése, és jobbik kiadása, amelynek az érzékelhető kis költségvetése és a szertelen története a szimpatikus, na meg az, ahogy a színészei játszanak benne. És ha ehhez még hozzáadjuk a többszöri akaratlan felnevetésünket, akkor igazán elégedettek lehetünk a Russo-fivérek filmjével.