Donnie Darko

Az ember elsőre nem igazán tudja, mire számítson, mármint hogy miféle filmre, humoros, érzelmes, sötét, esetleg finoman misztikus lesz-e a következő másfél órája. A Donnie Darko eredetileg bizonyára olyan akart lenni, mint a Blackhole Sun c. Soundgarden videóklip, amely a David Lynch-féle kisvároskép karikírozásából jött létre, egyszerűsítéssel, plusz cinizmus, valamint torz-, illetve bizarr horror-elemek hozzáadásával. Egy sérült kamasz szemével látjuk a világot, szóval bukósisak fel, övek becsat, satöbbi. Donnie Darko abszolút koravén, mintha évvesztes lenne, időseb osztálytársainál, furán bandzsít, és olyan bizarr arca van, ami a tömeggyilkostól a zongorazseniig bármire ráillik, kivéve a normális gyereket. Mint minden egészséges tinédzsert, Donnie-t is a legszörnyűbb dolog nyomasztja, a semmi. A semmi vákuum-szerű szívóhatása, ami a világűr hidegségével és az élet esetlegességével párosul. Annak a csigának a tragikus esete, aki már a startvonalnál kipurcan, szörnyet hal, mert a gondolatai elébe mentek a cselekedeteinek. Donnie Darko-t az egészséges nyomáson kívül még egy dolog sújtja, és ez a skizofrénia. Össze-vissza halad az időben, előre-hátra, körkörösen, miközben mindenféle képek és hangok, jelenések jönnek vele szembe. Így éli meg mindennapjait, a valós és a képzeeltbeli dolgok keveredése közepette.

A film nagyon jó labdát dobott fel, de (szerintünk) lehetett volna sokkal jobb is. Eleve, az is, hogy miről szól, lényegében csak az utolsó pillanatban derül ki, akkor áll össze a kép, akkor derül ki, hogy mi volt a tartalma a másfélórás körmondatnak. Ez persze hiba, noha az is elképzelhető lenne, hogy amikor a kép végül összeáll, annyira jó flashben lenne részünk, hogy máris rohannánk vissza jegyet váltani a következő előadásra, szóval ez az összeállósdi nem feltétlenül rossz. Itt azonban némi csalódást okoz az eredmény.

Az történik tehát, hogy egy hatalmas panorámaképet vázol fel a film, körbejár a "kamera", jelenetek jönnek egymás után sorban, fura rend alapján, és a végén meg kellene kapnunk a nagy totál képet, és meg is kapjuk, csak valahogy nem elég nagy. Ekkor elkezdünk gondolkodni, és rájövünk, hogy ez a film eléggé el van hibázva, legalább is, amikor belegondolunk, hogy vajon meglehetett-e volna jobban is csinálni, arra jutunk, hogy igen, mégpedig akár 10x jobban is.

Rendesen ki lehetett volna hozni a skizofrén tinisrác világát, azt, hogy tini és azt is, hogy skizofrén. Azt, hogy folyamatosan jó és rossz közt vívódik, és hogy mindenben azt keresi, hogy az ránézve jelentsen valamit. Jeleket, üzeneteket keres, nyomokat követ, ez egy nyomozás, aminek a végcélja és tárgya saját maga, csak ezt egy jó darabig még nem is sejti. Szóval lehetet volna benne egy nagyadag vívódás. Vívódás kitörésekkel. Amikor például az életmód-guru Patrick Swayze előadja, hogy minden a félelem-kontrollon alapul, és Donnie Darko közbeszól az előadásán, és megkérdi, hogy mennyit kap azért, hogy itt van, az a filmben csak egy vicces rész. Ehelyett lehetett volna olyan is, hogy a srácból valami a felszínre tör, és úgy szól hozzá, hogy kicsit maga is megbánja, és nem egyszerűen az okosabb pozíciójából (a főszereplő tini sértődött pozíciójából). Ugyanígy, amikor a nyúl ráveszi, hogy gyújtsa fel az említett guru házát, lehetett volna némi vívódás, valami feszültség (ami pl. a pszichológusnál a hipnotizálások során meg is valósult). Jobban elszállhatott volna a film Donnie Darko saját világában, sajátos látomásaiban, abban, hogy fél attól ami jön, meg attól is, amiket lát, de kibírja, megbirkózik vele, mint Haley Joel Osment a Hatodik Érzékben a kísértetekkel.

A sztorivonal a lánnyal is lehetett volna milliószor jobb, eleve lehetett volna nagyobb szüksége is arra, hogy egy lánnyal barátkozzon, és jobban is örülhetett volna a románcnak. Mindenesetre a film legnagyobb mulasztása a végkifejlet terén van, mielőtt erre sor került volna a néző már kezében tartotta az összes kártyát, és a repülőgép dolog is bejött a képbe (most direkt nem részletezzük, miről van szó). Lehetett sejteni, mi fog történni, tehát nem a meglepetés erejére, hanem inkább a részletek finoman kimunkált összeállásra lehetett volna a hangsúlyt helyezni, hogy ámuljunk egy kört, hogy "amindenit azért jól ki van ez találva", illetve, hogy megborzongjon a hátunk. Jobban kidomborodhatott volna az is, hogy Donnie Darko egy áldozat, akinek fel kellett nőnie saját sorsához, na mindegy.

A film elsöprő siker lett az USA-ban, igazi kultfilm, az IMDB-n az olvasók szavazata alapján (ami általában fedésben van a CSPV-s szavazatokkal) a TOP 250 film közt a roppant előkelő 88. helyet tudja magáénak. Éppen ezért nagyon furcsának találjuk, hogy ránk nem tette ugyanezt a hatást.

Fura de eredeti film, ami noha pár másik filmre emlékeztet (pl. K-Pax), lehetett volna kellemes kedvenc, vagy akár jól sikerült kuriózum, vagy egy profi dráma. Ehelyett azonban csak egy jókora "olyan, mintha" érzést keltő filmet kapunk, egy misztikus filmkísérletet, ami lehetett volna jobb is - de tény, hogy eredeti film, amit nem árt értékelni.

Azt is meg kell hagyni, hogy nagyon erős a hangulata, és nagyon szépen is van fényképezve (tényleg), és ha egyszer bejön, akkor igazán emlékezetes élményként tud hatni. Ha valaki egy kicsit is kedvet érez hozzá, hogy megnézze, abszolút bátorítjuk. Szerintünk sokkal jobb is lehetett volna, de ez koránt sem jelenti azt, hogy nem jó, radásul tény, hogy mindenki imádja, szóval szabad a pálya, kinek-kinek kedve és belátása szerint.