Robert Mapplethorpe - Michelangelo New York-ban (1. rész / 6)

::::: Mapplethorpe és a New York-i avantgárd

Az emberek imádják, ami klasszikus, de ódzkodnak attól, ami jelenidejű, és ... még besorolás alatt áll. Ami klasszikus, ami elfogadott, azt védik, ami új, kortárs, azt támadják. Egy új művésznek alaposan meg kell küzdenie azért, hogy kanonizálja magát, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe. Erre pedig összesen két út kínálkozik, vagy az akadémia védőszárnyai alatt, vagy pedig az akadémia ellenében. Mivel az akadémia időről időre túlhatalomra tesz szert és bekeményedik, természetszerű, hogy forradalmi gócpontok jönnek létre, egymást stimuláló forradalmárok bukkannak fel, akik együtt, hullámban indítanak rohamot az uralkodó hivatalos kultúra ellenében. Ez az avantgárd. A társadalom szellemi elitjének lázadása, harca - egy jobb kultúráért, egy jobb társadalomért (ez a kettő mindig összefügg, már 1848 óta). Az avantgárdok tekerik előre a történelem kerekét - az emberek, a társadalom javára.

Egy klasszikus művészt egy lapon említeni valakivel, aki még fiatal, és itt lakik a városban, mondjuk egy Lower East Side-i műteremlakásban, farmert visel, meleg és a barátnőjét fotózza meztelenül - felháborodást vált ki. Mi köze is lenne neki Michelangelo-hoz? Remek kérdés! Mapplethorpe így indította forradalmi rohamát ...

Patti Smith

Mapplethorpe története azért is sikerülhetett ilyen különlegesre, mert résztvevője volt egy avantgárd hullámnak, egy forradalomnak, amely során New York, ahogyan ismerjük (illetve emlékszünk rá), megszületett. Kezdetben volt az avantgárd, s ebből (a Factory-ből, a CBGB-ből, a punk-ból, és a disco-ból és a hip hop-ból) jött létre New York. Ez a születés egybeesett Mapplethorpe születésével.

Mapplethorpe egy új "telepes" (műtermes) volt, aki elhatározta, hogy ott fog élni, ott fog művészetet csinálni egy műteremlakásban, amit akkoriban a brutálisan lepusztult városrészben könnyű volt olcsón bérelni - ha valaki bement a városházára és egy festménnyel bizonyította, hogy ő művész, akkor a loft-ot a művész rezidenciává minősítették.

New York korábban is a szabadság fővárosa volt, amióta csak elkészült a Szabadság Szobor (a francia nép ajándéka), ez a státusz azonban a New York-i avantgárd előtt egészen mást jelentett. New York egy kikötő volt az USA-hoz, amit bevándorlók milliói (milliók: évente) akartak megpillantani, illetve Gotham City, ahol Batman segít a rendőrségnek elkapni a csirkefogókat. De ez volt az a város is, ahol Martin Munkácsi 1963-ban egy focimeccsen úgy készíthette el élete utolsó felvételét (az utolsó szívrohama előtt), hogy New York és a történelem már rég levette róla a tekintetét. New York a '60-as évek végére egy kiégett város lett, lepusztult negyedekkel, óriási bűnözéssel, korrupcióval, heroin és kokain dealerekkel, és életveszélyes közbiztonsággal (ezért volt könnyű hozzájutni műteremlakásokhoz).

 
Önarckép

Warhol Factory-je egy sötét, lepusztult betondzsungel közepén alapított vadiúj kultúrát, amely az új (alternatív) csillogás kultúrája lett. Mapplethorpe 1970-ben csatlakozott be ebbe a frissen kinőtt kultúrába szerelmével, Patti Smith-szel, kezdetben mint lakó a Chelsea-ben, majd később, mint nyitott szemű underground fotós egy olcsó polaroid kamerával, aki a Factory-közeli személyiségekről eléggé komoly és intim, S/M beütésű, de mindenképp a homoszexuális kultúrát propagáló felvételeket készített. Pénisz-portrék, így lehet talán legegyszerűbben leírni e korai polaroid munkáit. Igen, ez a P-betűs szó, és igen, a fotók semmi kétséget nem hagytak afelől, hogy alkotójuk egy hús-vér Lower East Side-i meleg avantgárd srác.

Deborah Harry (1978)

Mapplethorpe művészete itt és ezekből a gyökerekből bontakozott ki, a New York-i avantgárdból (annak részeként), amit szubkultúrának nevezni ugyanúgy lehet, mint a világot meghódító áramlatnak. A New York-i avantgárdba (a korabeli zenészek elmondása szerint) senki sem a már kész önmagaként csapódott be, hanem ott születtek meg. Voltak, akik egy csapásra, mint a Television vagy a Talking Heads, és voltak, akik a közönséggel való rendszeres konfrontáció során formálódtak későbbi önmagukká, lásd Patti Smith művészetét, amely zenés, költői performance art-tal indult, vagy Debbie Harry-t, a későbbi Blondie-t, aki eredetileg eleve színésznőként tekintett önmagára. Pontosan ez az izgalmas e korszakban, hogy nem sztárok, csillagok, kész művészek statikus együttállása, hanem fiatal művészek, költők nyüzsgő forradalma. Visszahat rájuk a korszak, s maga a művészeti hullám is, amit ők maguk gerjesztenek, és formálja őket, miközben azt keresik, hogy hogyan tudják majd kifejezésre/célba juttatni művészetüket. A művészi kifejezés révén válnak önmagukká - ez azért eléggé szép.)

Itt találta meg Mapplethorpe a fotózást, mint művészi kifejezésének a megfelelő formáját, 1970-től egy polarodid kamerával, majd 1975-től az immár professzionális minőséget képviselő Hasselblad kamerájával (amit Sam Wagstaff barátja és patrónusa vásárolt neki) itt, ebben a New York-ban indította be pályáját, művészetét ...

• Mapplethorpe és a New York-i avantgárd
• művésszé válni
• magas-művészet a Lower East Side-on
• képei csendélet-szerűsége
• a testek és formák szerelmese
• viszlát New York, hello avantgárd