Robert Mapplethorpe - Michelangelo New York-ban (2. rész / 6)

::::: művésszé válni

Izgalmas tény, hogy 1969-ben, amikor Norman Seeff lefotózta őket, vagy amikor Gerard Malanga készített róluk csodálatos képeket 1971-ben (már a Chelsea-ben), akkor Mapplethorpe életstílusra és kinézetre, és persze ambícióit tekintve is már művész volt (mellesleg már a homoszexualitásával is tisztában volt, ő is, és szerelme, Patti Smith is), pedig még Polaroiddal sem fényképezett, a Hasselblad korszakától pedig még távolabb volt. Mapplethorpe, ha úgy vesszük, hamarabb vált művésszé, mint mielőtt konkrétan művészetet csinált volna. Megfordult a kocka, nem a gyönyörű képek alkotóinak élete, életrajza iránt érdeklődtünk (mint pl. Michelangelo esetében), hanem fordítva, a gyönyörű emberek (mint Mapplethorpe) művészete vált izgalmassá. Az élet vált izgalmassá, az élet és a szabadság, s ezen keresztül az emberek és az ő művészetük. Az avantgárd forradalom, ők pedig forradalmárok voltak, a kezdetektől.

Patti Smith és Mapplethorpe szerelme a művészetről szólt, arról, hogy minden idegszálukkal művésszé akartak válni. Együtt indultak, s együtt vágtak neki a karrierjüknek. Patti Smith tinédzserkorában arról álmodozott, hogy egy nap művész lesz, egy művész szerelmeként, múzsája és alkotótársaként, mint Frida Kahlo Diego Rivera-é. Szerelmes akart lenni egy művészbe, hogy szeresse és támogassa és mellette dolgozzon - a saját művészetén. Mapplethorpe is elszánt módon művész akart lenni, még a sátánizmustól sem riadt vissza (ez akkor mást jelentett :)), sőt, valójában mindent magába akart szívni, ami rossz, mert úgy gondolta, hogy az használ. 20 éves korában azt mondta szobatársának, hogy eladta a lelkét Lucifernek azért, hogy a művészet, a művészvilág ellen támadást indíthasson, és szétzúzza a bullshit embereket, akik lenézték a művészetét a Pratt Institue-ban (Brooklyn híres művészképzője) - írja Kyle Thomas Smith nagyszerű tanulmányában (lásd itt).

Minden idegszálával művésszé akart válni, ami esetükben (ill. az avantgárd forradalmának esetében) nem megélhetést jelentett, hanem küldetést, azt, hogy megkerülhetetlen hatást gyakoroljon a világra, azt, hogy bombaként csapódjon be abba a mű rendbe, amit a közöny és a hatalom tartanak "életben" - mozgásban. Ez a forradalmi típusú művészet pedig a személyiségnél és s szabadságnál kezdődik, amelyet a személyiség megmintáz, a képek, a művek ennek a magnak a kivetülései.

Ott állnak egy tűzlépcsőn, Robert egy farmerban és szandálban, Patti pedig mezítláb - gyönyörű, vérlázító, felszabadító ... tett. Fura, nem? Valakinek a puszta ottléte, kinézete, életstílusa is tetté válik. Mert ez már New York, mármint az új, akkor születő New York. A Warhol Factory-je nyomán szárba szökkenő New York 1971-ben. A Factory ugyanezt adta el (már 1962 óta!), a különleges város különleges embereit, művészeit, "szupersztárjait" (és persze Warholt, saját magát, aki mint egy ős McLuhan-effect nyomán, maga vált a szupersztár-üzenetté, a valódi szupersztárrá .))

• Mapplethorpe és a New York-i avantgárd
• művésszé válni
• magas-művészet a Lower East Side-on
• képei csendélet-szerűsége
• a testek és formák szerelmese
• viszlát New York, hello avantgárd