Paszport
Gothár Péter új filmje eléggé taktikusan kezdődik, mert mielőtt egyetlen képkockát is látnánk, sőt, valójában minden információt megelőzően azt olvashatjuk a vásznon, hogy "1997 novella pályázat nyertese", hoppá, jó tudni, hogy nem akármilyen novella alapján készült ez a film, hanem egy nyertes darabból, ami mit is nyert meg, 1997-et, vagy ennyi darab novella pályázatot?
Na jó, kezdődjék a film. A Hagyjál Lógva Vászka után már nem annyira lepett meg minket, hogy megint orosz nyelvet hallottunk, ha valakinek ez a heppje, hát legyen, a történet pedig a következő.
Egy atom részeg tanyasi csávó éldegél egy tanyán, és a nővére eközben leveleket küldözget egy ukrajnai lánynak, aki nem tud magyarul, és ennek a levelezgetésnek bizony házasság lesz a vége.
A film címe az, hogy "paszport", szóval egy ilyen fordulatra igazán fel voltunk készülve.
A film videóra készült, és nagyon kivették belőle a színeket, olyan, mint egy agyagos, sáros felület, mint a téglagyár, ahol az ara gályázik. Hamar átesünk a keresztségen, és felismerjük, hogy mit akar tőlünk ez a film, illetve, hogy mit szándékozik cserébe nyújtani. Elsősorban Kamondi Zoltánosan feltupírozott jeleneteket, valamint nagyon-nagyon egzotikus miliőt és rengeteg részeg-ember tanulmányt.
A "Kamondisan" feltupírozott színész-mozgatás, jelenetrendezés valójában a színházi rendezés és a filmezés találkozása Magyarországon. Először, vagy leginkább az Alkimista és a Szűz-ben figyelhettük meg, de egy ilyen alapdolgot úgysem lehet le-stipistopizni. Lényeg, hogy a szereplők egyetlen másodpercre sem pihennek, úgy meg vannak hajtva, mint a versenylovak, hogy példát mondjunk, ha a részeg tanyasi csávó megbotlik, a minimum, hogy keresztülesik egy ajtón, vagy szúnyoghálón, majd végig a kerten, és a kerítésen is átesik, és mindezt egyetlen lendülettel. A színházban így megy,
minden ki van centizve, be van lőve, és mivel az unalommal erősen kell küzdeni, minden nagyon meg van pörgetve. Amerikai filmek is élnek ilyen módszerrel, például legutóbb a Jég És Föld Között-ben, az elején egy csávó megbotlik, és két három mozdulattal, kábé egy másodperc alatt kettétörik a combja. Turbósítás, így is lehet nevezni. Élj a maximumon.
Az egészben egyetlen egy bibi van: mindez mesterséges, mert egy tanyán nem viselkedi így valaki, így a pesti színészek viselkednek a tanyasi filmekben, legalább is ahogy a rendező elképzeli. Az egész tanyasi világ egy fogfájós kiskutyára emlékeztet, pöttyös kendővel a fején.
Igen, mert az olyan filmek, amik dokumentum-szerűen mutatnak be valakit vagy valamit, soha nem fognak ilyen művi sebességet elérni, hiszen ott mindig a valóság talaján kell maradni. Ez az új, színházi vonal azonban azt mondja, "győzzön a jobbik (gyorsabbik)", és elveti a sulykot, és beindítják a dokumentaristának álcázott mesterséges színházat.
Mindez egyébként egészen élvezetes tud lenni, de tényleg. Ebben a filmben is egészen rendesen leköti az emberek figyelmét, hogy mit össze szerencsétlenkedik ez a beteges alkoholista a vásznon. Az unalom nem is ezen (az egyszerű) szinten talál meg minket. Valójában az alapoknál keletkezik a szivárgás, ott, hogy miért nézzük azt, amit most nézünk, mert ez az egy nem egészen világos. Oké, hogy alkoholista és tanyán lakik, és furcsán viselkedik, érdekes - mint egy tévériport. Oké, hogy szerez magának egy nőt, és haza viszi magához a tanyára, itt akár még egy Homok Asszonya, illetve férje is lehetne a filmből, de nincs ilyen szerencsénk. Hazaviszi, és onnantól kezdve (is csak) életképeket látunk, melyekben egyedül az képvisel hajóerőt, hogy egy számunkra ismeretlen miliő képviselője, ez a tanyasi alkesz (képzelt) világát bámulhatjuk, mint valami megrendezett Big Brother-t. A történet azonban, akármerre nézünk, nincs sehol. Mint egy elmaradó vacsoravendég, egyszerűen nem jelenik meg. Jelenetről jelenetre zökkenünk, és egyre
jobban megismerjük ezt a (képzelt) állatias világot, (a tanyasi emberek egyébként pontosan, hogy szűkszavúak, és nem is izgágák, vagyis ellentétesek azzal, amit látunk), már szinte hozzá is szoktunk, hogy "húzós", "hihetetlen" jelenetek bámulunk összefüggés nélkül, de egyszercsak a nő elszökik, és a határon járnak, és kiderül, hogy nem tudja hazavinni a lányát, mert nincs paszport-ja neki. Éljen! Itt van a sztori elrejtve!
Tehát, egy ukrajnai nő és egy magyar tanyasi alkoholista összeházasodnak, de születési anyakönyvi kivonatot nem nagyon gyártanak, meg nem is nagyon foglakoznak ezekkel a legális ügyekkel, és erre végül ráfarag a nő, mert nem tudja hazavinni a lányt. Tanulságos, valóban az. Még ha egy putriban élsz is, akkor is jó, ha van paszportod. Jó tudni!
Mert, akik nem tudják, a magyar tanyavilágban lakó ukrán asszonyok, mind a 9 millióan, esetleg Budapesten kötnek ki, a bűnös városban , és egyetlen dolgot jut eszükbe csinálni: leugrani bungee-jumpinggal. Hát igen, ez bizonyára egy létező trend, egy kortünet meg minden. Nos, mindenesetre ezen a szinten támad meg minket az unalom, és ezért nem tudjuk kellőképp élvezni az amúgy egészen felpörgetett jelenetekből álló filmet.
-zé-
