cspv logo
cspv szám: 28 / 01 tartalom
keresés

hírek Videók I Love Budapest Szívem Érted Rapes Rossz Álmok Tizenhárom Nap Patkánymese reklámok Szelek Szárnyán Lábad Között Az Élet Csodái Talpig Majom Szeretném, Ha Szeretnél Beépített Szépség Ellenség a Kapuknál Sacra Corona Hé, Haver, Hol a Kocsim?! INTERJÚ Christopher Gans-val Anna Mouglalis Interjú Lionel Deplanque-vel, a Mélyen Az Erdőben rendezőjével, és Alexia Stresivel, a film egyik színésznőjével Lulu A Hídon Rémségek Könyve 2. Urban Legends - The Final Cut 2001 A Sziget Foglya Ízlés Dolga Bíbor Folyók Mélyen az Erdőben Köszi a Csokit ! Farkasok Szövetsége Harry Csak Jót Akar

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 05 00453
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2000-11-30

Szívem Érted Rapes

Save The Last Dance 2001.


Szívem Érted Rapes Save The Last Dance 2001

A reklámok után, a filmek előtt mindig kellemes látni az űrhajós csávót, az MTV Films szignálját, amely számunkra utoljára a Prérifarkas Blues előtt bukkant fel. Az űrhajós egyszerre két dologra garancia, mármint azon felül, hogy 100% tini-filmről lesz szó.

Egyrészt szinte biztos, hogy nem horrorfilm, plusz lesz benne valami oktató jellegű. Összefoglalva egyfajta "értelmes tinifilm" fémjelzi az MTV Films produkcióit.

Ez (ez az értelmesség) egyáltalán nem egy buta gondolat, vagy hanyag-, esetleg pazarló gesztus. Gondoljuk csak meg, ha a 3000 milliós nézettségű kult-csatorna filmjeiről egyszercsak elterjed, hogy a többi tinifilmhez képest plusz minőséget képviselnek, nem lesz valami rossz pozíciójuk a világ tinifilmes piacán.

Valójában egyébként már most sincs, és sosem is volt. A Prérifarkas Blues például rendes tinifilmhez méltóan 16 millióból készült, és már a nyitó hétvégén 17-et csinált, összesen pedig (csak odahaza) 53 milliót. Idén pedig, lévén, hogy a Csapnivalón figyelemmel kísérhetőek az USA box-office adatok is, egészen sokszor találkoztunk a "Save The Last Dance" filmcímmel, és meg is lett az eredménye, mert összesen már 88 milliónál tart.

A film sikere nyilvánvalóan a Hip-Hop-nak köszönhető, vagyis annak, amiről szól. Adva van egy fehér balettos csaj, (Julia Stiles), akinek be kell illeszkednie egy teljesen fekete isibe, és akinek nem sikerült az előző próbálkozása, hogy bejusson a Julliard-ra, a menő balett-isibe. Ez az isi azonban eléggé jó kis fejlesztést végez rajta, szerez magának egy barátot és egy szerelmet, és gyakorlatilag mindent megtanul a hip-hop-ról, kezdve a tánccal.

Az MTV Films filmjeinek stílusára, már kevés minta alapján is nagyon jellemzőnek tűnik, hogy valahogy komolyabbak, mint a többiek. Julia Stiles-nak, a főszereplőnknek a szokásoshoz képest valahogy jobban és mélyebben átérezhetjük a helyzetét, sokkal inkább olyan, mint egy valódi személy, mintha tényleg élne.

A film elején azt látjuk, hogy tél van, és Julia Stiles (filmbeli nevén Sara) egy vonaton ül, és utazik, és nagyon szomorú. Az is hamar kiderül, hogy korábban balettozott, de abbahagyta. Ez az egész jelenet a vonaton üléssel elképesztően jó, nagyon erős a hangulata, és nagyon közel hozza hozzánk Sara személyét, mintha ott ülnénk vele szemben. Aztán azt mondják, hogy fáradjunk beljebb, és megismertetik velünk a történet részleteit is.

Sara az anyjával élt, imádták egymást, és Sara a lelkére kötötte, hogy ott legyen a felvételijén, mert szüksége volt rá, hogy az anyja ott üljön a nézőtéren, amikor táncol. Az anyja először azt mondta, hogy nem tud menni, de aztán mégis nekivágott. Sajnos azonban ez az autóút tragikus fordulatot vett, az anyja halálos kimenetelű balesetének formájában.

Ha már itt tartunk, ez a baleset-felvétel meglehetősen emlékezetesre sikerült, nem csupán egy halott embert lehetett látni a vásznon, hanem Sara anyját, mégpedig Sara szemével.

Sara-nak nem sikerült a felvételi, ráadásul végig, egész idő alatt iszonyatosan dühös volt az anyjára, hogy nem jött el. Aztán, amikor megtudta, hogy meghalt, minden oka megvolt, hogy magára legyen nagyon-nagyon mérges. A film azonban nem úgy kezeli Sara-t, mint aki kivételesen súlyos csapást szenvedett el a sorstól, hanem úgy, mintha végső fokon mindenkinek meglenne a maga élete, azon belül pedig a maga tragédiája.

Az apjához kell költöznie, ami egyben iskolaváltással is jár. Itt egyszerű a cél, be kell illeszkednie, és kész. Ő az egyetlen fehér lány a suliban, de egyrészt eléggé jó fej, másrészt szegény annyira ki van az anyja miatt, hogy teljes túlélő üzemmódba kapcsolt, és valószínűleg akár Oroszországban is talpon maradna.

Egyébként ez ebben a filmben a jó, hogy komolyan veszi a fiatalokat, és egyáltalán nem spórol a fiatalok számára fontos részleteken. Sara összehaverkodik Chenille-lel (Kerry Washington), majd Chenille bátyjával, Derek-kel (Patrick Sean Thomas, aki a Kegyetlen Játékokban a csellótanár volt).

A film így halad tovább, nem a fene-nagy fordulatok teszik élvezetessé, hanem az, hogy jól elmerülhetünk ebben a miliőben. Derek valami miatt a fejébe veszi, hogy Sara-nak szüksége van hip-hop leckékre, és ezzel máris megvan az ürügy arra, hogy a film azt nyújthassa, amire tervezték: egy hip-hop kiképzést. Nagyon jó nézni, ahogy a fehér lányt bevezetik a hip-hop mozgás és viselkedés világába.

Legutóbbi hip-hop élményünk az Öld Meg Rómeót! volt, ez a film most kicsit még übereli is azt, mert ebből sok mindent meg is lehet tanulni. A másik film, amihez a Szívem Érted Rapes hasonlítható, a Coyote Ugly (Sakáltanya), melyben szintén egy fiatal lány boldogulásának nehéz időszakát kísérhettük végig. Ez a film azonban annál sokkal jobban fog tetszeni, mert a hip-hop sokkal divatosabb és sokkal közérthetőbb. Mellesleg, ahogyan a Tigris és Sárkány hatalmas sikere is annak volt köszönhető, hogy a külvárosi, egyszerűbb, kevésbé puccos, hova-tovább fekete fiatalok megkedvelték, és felkapták, mint egy "jó mozit", ugyanígy nem meglepő, hogy a Save The Last Dance 88 milliót produkált. Ha már itt tartunk, a Veszélyes Kölykök (Dangerous Minds, 1995) is körülbelül ennyit termelt, és sikerének megfelelően szinte azt várnánk, hogy minden fekete fiatalokkal foglalkozó film tragikus legyen, de nem kell megijedni, ez a film nem nyomasztó emlékként fog megmaradni a fejünkben.



Ami ebből a filmből leginkább megmarad, az Julia Stiles. Julia Stiles nem a kedvencünk, nem is néz ki jól, nem is rokonszenves, a film elején pedig direkt nevetünk, hogy hú, de dagi. Aztán .. aztán telik-múlik az idő, és valami megváltozik. Fura, de az ember valahogy megkedveli, és akkor még nem említettük a film végén előadott táncát, ami iszonyat komoly, tényleg elképesztően jó, ha lehetne, csak ezt a részt is külön kivenné az ember videón, mondjuk hetente kétszer.

Jó még a filmben a zene (naná, hogy jó), de mindennél jobb benne az, hogy a fiataloknak nemcsak a pénzére fáj a foga, hanem cserébe hajlandó nevelni is, sőt, nemcsak hajlandó, de képes is rá.

-bob- UIP-DUNA FILM
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30