Patkánymese

Patkánymese Rat 2000

Egy filmnél két dolog számít, hogy mit dob be, és hogy hogyan fejti ki azt, amit bedobott, vagyis felvetés és kivitelezés. A Patkánymese kimagaslóan jó helyezést ér el kivitelezés terén, és amit bedobott, az sem semmi: Hubert, az ötven körüli családapa egyik este patkánnyá változik.

Bizony, akárhogy is nézzük, Franz Kafka klasszikusa lakótársat kapott, ezentúl Hubert és Gregor Samsa kollégák lesznek.

Az egész film egy roppant egyszerű dolgon alapul, és ez az, hogy senki nem kételkedik, hogy ez a bizonyos patkánnyá változás lehetséges, illetve, hogy valóban megtörtént. A feleség ugyanúgy dühös férjére ebben a patkány alakban, mint korábban volt, amikor még felnőtt férfi volt. A sógor, aki sokat tud, és nagy problémamegoldó, úgy véli, hogy nem is jártak rosszul. Okoskodása úgy folytatódik, hogy például tök jó, hogy nem oroszlán lett belőle, mert az sokat eszik, meg veszélyes is de, ha belegondolunk, az is kész szerencse, hogy nem zsiráffá változott.

Egy tökéletesen megírt filmmel van dolgunk, olyan, mint Madonna teste, egyetlen gramm felesleg sincs rajta. Jó ötlet és tökéletes megvalósítás, amin azt is kell érteni, hogy mindent kiaknáztak a történetből és utólag nem merül fel, hogy "na jó, vegyük figyelembe, hogy 90 perc az véges időtartam". Tényleg minden benne van, remekül körüljárja a patkánnyá változás problematikáját, illetve kockáról kockára eleven képet ad arról, mi mindent vet fel egy ilyen "átváltozás".

Félreértés ne essék, nem a világ legjobb filmje, nem is tíz pontos, de amit felvetett, azt tökéletesen oldotta meg. Másrészt egészen jó humora van, és ezt az iskolákban vígjátékírás órákon oktatható filmet senki sem tudja megbánni, ha megnézi. Tényleg nehéz elképzelni az embert, aki unottan üli végig ezt a filmet, sőt, az is megjósolható, hogy lesznek olyanok is, akik valamikor az első percekben éles és fuldokló nevetésben törnek majd ki, és szinte az egész filmet könnyes szemmel fogják végigrázkódni, aztán, a film után még napokig bármelyik szóról, mozdulatról eszébe juthat valami, amitől megint elkezdi a leállíthatatlan nevetést. A többség persze végignézi, jókat nevet, majd félóra múlva már csak azon mosolyog, hogy "fura, egy olyan filmet láttam, amiben valaki patkánnyá változott", de megbánnia senkinek nincs oka, hogy megnézte.

Ez a megbánásmentesség nem utolsósorban onnan jön, hogy a film nem gusztustalan. Most, amikor a vígjátékok egyre másra a gusztustalanságot árulják, mert ez az egyetlen eszköz, amivel ki tudnak könyökölni maguknak valami kis helyet a kategória egyik sarkában, ez a film mintegy csont nélkül veszi ezt az akadályt, és iszonyat pontos stílusérzékkel még csak a közelébe sem kerül, hogy a gusztustalanság szintjére süllyedjen.

Mindez annál nagyobb érdem, hogy egy patkányról van szó. Egy patkányemberről, aki az adott pillanatban beleharap a felesége ujjába, és nem engedi el, vagy akit a családja, élén a katolikus fiával el akar tenni láb alól, és végül csak átdobják egy féreggyár kerítésén, ahol kedvére talál majd barátokat, és talál is, egy fekete patkánylányt, aki a bubópestis elsőszámú terjesztője. Amikor átdobják a palánkon, illetve kerítésen, csak úgy nyekken, amikor ráharap a felesége ujjára, védekezésképen ugyancsak fejünk elé tartjuk a kezünket, de hiába, ez a film tud valamit, és soha nem lépi át a gusztustalanság határát, és ezért nem tudunk elegendően hálásak lenni.

Azt mondják, bajban ismerszik meg a barát, hát ugyanez igaz a családtagokra is, illetve egy egész családra. Hubert patkánnyá változása nélkül egy sima, szürke kis család lenne, akik mellett úgy siklana el a figyelmünk, mint csiga a kövön. Így azonban, hogy életbe lépnek az átváltozásból adódó extrém körülmények, egy annyira árnyalt és egyedi és izgalmasan megrajzolt családképet kapunk, hogy magunk is meglepődünk. Egy fiú és egy lány, a két gyerek, ott van még a dörzsölt nagybáty, az anyuka és az író, aki bekéredzkedik hozzájuk, hogy könyvet írjon Hubertről és a családról. Ja, és még van egy szomszéd nő, Hubert fiatalkori szerelme, aki azóta is élénk érzelmeket táplál iránta, és patkányként is habozás nélkül ráismer.

Mindegyikük szürke kis tapétaminta lenne, egy közhelyes ír család közhelyes ír családtagja, de jön ez az átváltozás, és mindenkiből egészen fura dolgok jönnek ki, kezdve Hubert-tel, akiről emberként aligha tudott volna a remek forgatókönyvíró egy tíz percesnél hosszabb történetet összedobni. Az író, az Észak-ír Wesley Burrowes egyébként 1930-ban született, és egyedül tiszteletreméltó kora miatt nem feltétlenül feltételezzük, hogy a történetet komoly afrodiziákum-hatás alatt írta.

-silent bob-