Farkasok Szövetsége
Pacte Des Loups , Le 2000.
A Farkasok Szövetsége nagy meglepetést fog okozni azoknak, akik azt gondolják, hogy ismerik már a kosztümös, történelmi francia filmeket, amelyekben általában sok csipke, paróka, intrika és szex van (Vatel, A Vágy Forradalma), mert ez a film ugyanannyira történelmi dráma, mint horrorfilm.
A fantasztikus filmek világát keveri a hongkongi akciófilmekével, egy indián kungfu-harcos az egyik főszereplője, és mindez a 18. század Franciaországában játszódik.
Már a film kezdése is fura: egy parasztlány menekül valami elől, amit mi nem látunk, csak hallunk, és közben egy láthatatlan erő a sziklákhoz csapkodja a testét, míg meg nem hal. Kiderül, hogy ezen a vidéken már két éve rejtélyes halálesetek történnek, amit - a szemtanúk és túlélők állítása szerint - egy hatalmas állat okoz, ami leginkább fiatal lányokat és gyerekeket öldököl. Ezért a királyi udvar egy botanikust küld a rejtélyes állat felderítésre, azonosítására és elfogására. A botanikus egy világlátott fiatal férfi, de Fronsac lovag (Samuel Le Bihan), aki Amerikából egy indiánnal tért vissza, Mani-val (Mark Dacascos), és most együtt érkeznek meg Gévaudanba. Még csak a film legelején tartunk, és máris itt a második meglepetés: amikor de Fronsac-ék megmentenek egy fiatal lányt és az apját egy helyi martalóc csapat haragjától, mindketten kung-fu rúgásokat és ütéseket használnak, ami az ellenfél számára is lehengerlően új stílusnak tűnik. De Fronsac-ék az egy márkinál szállnak meg, aki bemutatja nekik a helyi arisztokráciát, többek közt Jean-Francois De Morangias-t és húgát, a szép Marianne-t. Jean-Francoisnak csak fél karja van, mert Afrikában megtámadta egy állat az egyik vadászaton.
Jean-Francois-t Vincent Cassel játssza, akit a Bíbor Folyókban is láthattunk, márkiként hasonlóan energikus és lendületes alakítást nyújt, mint nyomozóként, csak itt most közben még gonoszul is vigyorog, cinikus és fölényes, és hosszú barna parókát visel. A tragédiák nem szűnnek meg a lovag érkezésével, napról napra több embert öl meg a titokzatos állat, és a rend őrei csak annyit tudnak tenni ellene, hogy megtizedelik a helyi farkas-állományt. Egy idő után már mi is láthatjuk a gyilkos dögöt, meglepő módon leginkább egy számítógép-animációra emlékeztet, ami egy dinoszauruszt formáz. A cselekmény többfelé elágazik, Fronsac szerelmes lesz Marianne-ba, de közben egy gazdag kurtizánnal, Sylviával tölti az estéit, elkezd nyomozni az állat után, kikérdez egy túlélőt, és megpróbálja eloszlatni az arisztokraták előítéleteit Manival, az indiánnal szemben. Az állat közben szabdalja szét a parasztlányokat, ami arra jó, hogy ezáltal a film folyamatosan adagolja a nézőknek a horrorfilm-szerű izgalmat. Mani időről időre beleszalad egy ellenséges csapatba, aminek a tagjai mintha a Hegylakó-részekből léptek volna ki, a gonosz oldalán, hosszú hajúak, csapzottak, és szegecses rongyokat viselnek. Egy idő után már nem akadunk le a filmstílusok fura keveredésén, szemrebbenés nélkül követjük, ahogy szerelmi jelenetek váltják az akciójeleneteket, aztán bejön a képbe némi politikai csetepaté, közben a szokásos emberzabálós snittek jönnek, Mani indián mágiával kapcsolatos gyakorlatai, meg minden, ami jól ki tudja tölteni az időt, míg meg nem történik a titokzatos állat leleplezése. Azt viszont nem lehet mondani, hogy unalmas a film, tulajdonképpen elég sok esemény történik benne, ahhoz képest, hogy ilyen sokféle igénynek szeretne megfelelni.
A rendező, Christophe Gans, a képregények, a videojátékok és a kung-fu filmek megszállottja. Bruce Lee minden filmjét többször is megnézte, és hajlamos Olaszországba is átruccanni Antibesből, egy-egy Franciországban nem forgalmazott kung-fu film kedvéért. Amikor elvállalta a Farkasok...rendezését (ez a második filmje), első dolga volt, hogy hozzáírt a forgatókönyvhöz néhány akciójelenetet, részletesebben kidolgozta a női figurákat, és Mani alakját teljesen átírta, abból a célból, hogy az ő figuráján keresztül becsempészhessen némi westernt is a filmbe.
Szerette volna jól kidomborítani a lovagiasság és a fegyverbarátság eszméjét a filmben, úgyhogy Fronsacnak és Maninak plusz harci jeleneteket juttatott.
A film költségvetése meglehetősen nagynak számít Franciországban (200 millió francia frank), de a 140 jelenet, a 85 díszlet, a 300 fős stáb, és 200 virtuális kép sok pénzt igényelt. Bár a tervezett forgatási időt és költségvetést jócskán túllépte a stáb, a kezdeti csúszások ellenére is tartották magukat az eredeti koncepcióhoz, nem hagytak ki, és nem rövidítettek meg jeleneteket pénzügyi szempontok miatt. (A film pont a duplájába került a Bíbor Folyóknak, amit külföldön is forgattak, és egy olyan sztár játszott benne, mint Jean Reno...).
A filmet nagyon feldobja, hogy jó szemmel választották ki a főbb szerepekre a színészeket: kezdve Samuel La Bihan-nal (Fronsac), akit maximum a Vénusz Szépség c. filmből ismerhet a hazai közönség. Fronsac-ként mindent megtett, amit hősünktől elvárhattunk, csábító is volt, meg harcias is, tudós és indián egy személyben, szóval rendesen eljátszotta a pozitív hőst. Vincent Cassel érdemeit már említettük, ő még abban a szerencsében is részesült, hogy a feleségével játszhatott együtt a filmben - Monica Bellucci (a Malena c. film főszereplője) játszotta Sylvia, a furfangos kurtizán szerepét. Marianne-ként Emilie Dequenne-t láthattuk, a fiatal színésznőnek ez a második filmje, ezzel együtt ügyesen alakította a rafinált-naiv lány szerepét.
A Farkasok Szövetségét újszerűnek találta a francia közönség, és értékelte a sokszínűségét. Valószínűleg a hazai nézőknek, tehát nekünk is tetszeni fog, már csak azért is, mert annyiféle stílust ötvöz egybe, és így a kung-fu filmek kedvelőitől a fantasztikus sorozatok nézőin keresztül, a harcias-kosztümös filmek szimpatizánsaiig sokan fogják szeretni, hogy a horror-rajongókról se feledkezzünk meg.
-junior-
| Best Hollywood |
