videók 1.

2001 nyara: az egész valahogy úgy kezdődött, hogy megjelent Furtado kettes számú klipje, a mocsaras őrület. Ez a videó azért is kifejezetten nyári, mert nem sokat ad a szerkezetre, egyszerűen csak a szem egyik rágógumija akar lenni. Négy helyszínünk van, körülbelül ez minden, ennyi lehetett az ötlet, ami alapján nekivágtak a forgatásnak.



Az elején mocsár, illetve iszapfürdő van, abból jönnek ki a fejek, a sáros vízből bukkannak elő. Elég jól néz ki, teljesen impresszív, már meg is vett minket az újszerűségével. Különösen az iszappal borított lemezjátszókkal szkreccselő, ugyancsak iszappal borított DJ-k hagynak mély nyomot az emlékezetünkben. Noha, lévén a vizespóló-verseny egy hagyományosan jól fizető ágazat, az sem minősül kis dolognak, hogy Furtado -ellentétben az iszapból felbukkanókkal- szárazon kezdi, később merül bele a sötét trutyiba.

Mivel azonban a szám arról szól, hogy az éjszaka után jön a reggel, plusz, esetleg túl depresszív hatást tenne, ha végig az iszapban történne minden, helyszínt cserélünk. Csé.

Nelly most az utcát, illetve a "neighborhood"-ot járja, amolyan "jó reggelt" hangulatban, köszön a haverjainak, meg minden. Színes cuccokban mozog, nari és zöld, szóval tök barátságos mindenkivel.

Meg kell jegyezni, Furtado varázsa az infantilizmusában rejlik, ennek megfelelően ez a reggeli üdvözlés-sorozat a haverjaival tánclejtéssel egészül ki, és mi nem panaszkodunk.

Ezt követően jön még egy új helyszín, itt Nelly egy szobában van, tök egyedül egy DJ-vel, meg később egy gitárral, nagyon okosan, hogy előadóművészi image-ét erősítse. Itt következik majd egy kisebb fajta "gitárszóló" -jó gondolat-, ami kiegészül (hogy mi alapján, azt ne kérdezzétek) kerengő dervisek táncával is. Ezt követi a végső helyszín, amely egyrészt a második helyszín tésztafőzéssé fejlesztéséből, másrészt az első jelenet beismétléséből áll, vagyis valamilyen vágói lelemény folytán ismét láthatjuk a mocsaras részeket, és mindez jól veszi ki magát. A végén (és ez akármennyire egy megcsinált dolog, mégis nagyon hatásos) közös tészta-kajázás az utca többi csávójával. Mátyás király álruhában, Nelly a nép között, erőltetett, de mivel aranyos, jó.

India fókuszban, a nyár során mintha egyre jobban és jobban Indiára terelődne a kreatív osztályok figyelme, mintha egyre divatosabb lenne az indiai miliő. A nyár egyik legmaradandóbb klipje is pontosan Indiával operál. Nagyon-nagyon impozáns klip, tényleg elképesztő. Egy csodás indiai tömegtánccal kezdődik, kicsit beamerikanizálódott koreográfiával. A revü központi táncosnője a klip főszereplője. A klip nagyon jól néz ki, a zenéje pedig úgy megtapad az ember agyában, mint Yonderboi legjobb száma, amelyik az I Love Budapest-ben is szerepelt. Jól néz ki, de története nem nagyon van neki, ezt többen, többszöri megnézés után is így látjuk.

A koncepcióját sokkal inkább úgy lehetne leírni, hogy egy "ártatlan" indiai filmet próbálnak meg létrehozni (3 percben), és noha sosem néztünk mégvégig egyetlen ilyen filmet sem, úgy tűnik, művészi szinten összejött nekik.

Van benne minden, amit csak el lehet képzelni egy indiai filmről, és az egészre jellemző a teljes összevisszaság. Egy olyan "the show must go on" jellegű összevisszaságról beszélünk, egyik jelenetből csöppenünk a másikba, és a főszereplőnő úgy csinál, olyan formában mosolyog bölcsen, mintha ő értené. Vegyük sorra, egyszercsak ott táncikál a többi nővel, majd lekopik, a többi nő pedig rohan utána. Ekkor jönnek a "betétek". Rögtön az első nagyon érdekes (és veszettül szépen is van fényképezve), egy indiai bokor-parkban látjuk, mögötte két bokorból kivágott elefánt, ő azonban hátat fordít nekik, és megpillant egy majmot. A Basament Jaxx klipjeire mindig jellemző volt a szürrealizmus, az egyikben például mindig kiderül, hogy amit látunk, az nincs is, csak azt valaki gondolja (a képregényes lufi megoldással érzékeltetik mindezt), a klip legvégén pedig váratlan fordulattal kiderül, hogy az egészet egy lustálkodó kutya gondolta. Lehet, hogy ez így hülyén hangzik, de elég jó poén volt. Itt a majom kelt némiképp hasonló hatást. Onnantól, hogy megjelenik "a majom", és elkezdődnek a kalandos "betétek", folyton fogunk látni majmot, például, amikor egy légből kapott autós üldözést kísérhetünk figyelemmel, a hatvanas évek "nyugati" filmjeinek stílusában, egy majom figyeli az egészet egy erkélyről, illetve, miket beszélek, nem "egy majom", hanem "a majom".

Közbenkialakul az ősi konfliktus, két srác verseng a csaj kegyeiért (talán ebből adódik az autós üldözés). Szó van egy mozijegyről is, mert moziba akarnak menni a randin, de aztán verekedés tör ki a két egyforma bőrdzsekis csávó között, és a klip máris eléri egyik csúcspontját. A csávó odanyomja a másik csávó arcát a falhoz, pont a mozi falához, azon belül is pont egy film plakátjához, aminek az a címe, hogy Romeo, és a szereplő arca és a verekedő figuráé ugyanaz. "A kör bezárul".

Ekkor jön a film kettes számú csúcspontja, a lány belsőben látszik, barátnői társaságban "szomorkodik". Majd hirtelen beszakad a díszlet, és a két verekedő becsöppen ebbe a helyszínbe. Egy régi Bódy Gábor film jut az ember eszébe, a Hogyan Verekedett Meg Jappe és Do Escobar Után a Világ, és nemcsak a verekedés, hanem a az egész stílusa miatt. Ekkor a lány és a másik figura egy kendővel futnak a kamera felé (ez szintén egy nagyon szép kis felvétel), és az egész átmegy egy össznemzeti ünnepségbe. Ugyanaz a tánc, mint az elején, csak most egy még grandiózusabb helyszínen, illetve ez már esti felvétel, tűzijáték, meg minden. És még az is különbség, hogy most már a két fickó is ott lejt a tömegben. Végül pedig az indiai filmekre jellemző happy end is megjelenik, egy fiú és a lány, de hogy melyik, az már senkit nem érdekel. Nagyon remek kis darab, és a zene sem kutyagumi.

Ez a klip óverdózist kínál a szürrealizmusból, öregek otthonában dobol egy néni, szellemnek öltözött lepedős maszkok himbálóznak a háttérben, showműsor jelleggel két férfi be-bemondja egy-egy mikrofonba a sample szöveget, hogy "this boy needs therapy", és hogy "frontier psychiatrist" (a szám címe). Ezenfelül, valahányszor az a (szintén sample) szöveg hangzik el, hogy "you're crazy as a coco-nut", meg is jelenik egy kókuszdió, és ugyanígy visszatérő elem a bácsi-fejű teknőc, nem is említve a zenei ciklus végét jelentő lónyihogást, amit képileg az támaszt alá, hogy egy (szintén idős) néni rápaskol egy ló fenekére, amit egy vadnyugati pisztolylövés hangja követ, amihez ugyancsak tartozik egy konstans képi megfelelő (két fekete cowboy párbajozik).

Az egész ugyanabban az öregek-otthona-showműsor helyszínen játszódik, és nyilván valahol arról akar szólni, hogy mennyi súlyos dolog ömlik a tévéből az emberek agyába, ha napjaikat tévénézéssel töltik.



Szép kísérlet, meg minden, de valahogy nem jött össze. Semmi olyat nem mutat, amit már ne láttunk volna (ráadásul ennél jóval koncentráltabb formában), így végül csak a nagy összevisszaság marad meg az emberben. A klip elkészítése mégsem tűnik egy céltalan manővernek. A klipek normálisan a számokat népszerűsítik, de ez a szám eléggé semmilyen, tévéből összevágott hang-minták, plusz egy enyhe zenei alap. De ha vesszük ezt a számot, és hozzárendelünk egy eszméletlenül elröppent klipet,

akkor már magát az albumot reklámozzuk. A leendő fogyasztó nem arra gondol (mint rendesen), hogy "milyen jó kis szám, meg kéne már vennem ezt a cd-t", hanem arra, hogy "hű, de elröppent klip, ha egy kicsit is adok magamra, beszerzem ezt az albumot, már csak azért is, mert ennek legalább jól megjegyeztem a címét". Vagyis ez nem egy számot, hanem egy albumot népszerűsítő számot népszerűsítő klip, röviden: album-klip.

Maxi Jazz, az énekes egy szobában ül, és mereng, ez adja a klip különlegességét. Mondani sem kell, hogy a Twin Peaks szobájára emlékeztet minket egyből. A következőkben táncoló, baloldali tüntetők fognak megjelenni, valamint a velük szembenálló jobboldali rendőrosztag. Mindkét csapat leginkább csak átsuhan, mintegy árnyékként átvonul a színen, mivel ez csak egy szoba, egy látomás. Annál jobban veszi ki magát, hogy még kutyák és lovak is megjelennek a képen.

A látomás még intenzívebbé válik, amikor a szintetizátoros csaj, Sister Bliss egy vasrúddal bezúz egy üveget, amely talán Maxi Jazz és a látomása, vagy köztünk és aközött volt, amit látunk, lényeg a lényeg: eggyé válunk, we come 1. I'm the left eye, you're the right, would it not be madness to fight? - We come 1".

Ezta meglehetősen (és kellemesen) buddhisztikus gondolatot Maxi Jazz 100% original jézusi viselete teszi teljessé. Ez a klip olyan, hogy "lépést tart a zenével", ezt úgy értjük, a zene annyira jó, hogy ha a klip nem ront ahatásán, máris remek munkát végzett, és itt pontosan ez történt, hiszen az utóbbi hónapok legjobb számáról van szó (bárcsak még mindig ott lehetnénk a szigeten, a koncerten...). Az Outrospective a harmadik albumuk, és idén júniusban jelent meg. A videót letöltheted innen: http://www.faithless.co.uk%2Findex-main-noflash.php

folyt: ..videók 2.