Pizzás
Pizzaman 2001.
CSPV:
Elmesélnéd, hogy hogy kerültél be a filmbe?
K.É.:
Igazából Gyurkának (Balogh Györgynek) vagyok a tinédzserkori barátja,
17 éves koromban ismerkedtünk meg egy közös barátunk révén, és azóta
tartottuk a kapcsolatot. Aztán amikor elkezdődött a film, akkor
ötlött az eszébe, hogy esetleg én lennék Mannácska.
CSPV: Hogy érezted magad a forgatáson? Hány napig tartott, amíg téged vettek fel?
K.É.: Az én részem Magyarországon 15 nap volt, Los Angelesben pedig kint voltam végig a stábbal, az két hét volt még, de abból csak 3-4 éjszakát forgattunk. Izgultam természetesen, mivel elég nagy nevű csapatba csöppentem bele, de ők maximálisan támogattak és segítettek mindenben, úgyhogy jó volt. Ahogy letudtam vetkőzni a lámpalázamat, az első megilletődöttségemet, meg beletanultam abba, hogy a "csapó, tessék" után kell elkezdenem játszani, akkor utána már nagyon jó volt.
CSPV: Nehéz lehetett így beszélni, mint ahogy Mannácska beszélt, nem?
K.É.: Nagyon nehéz volt. Meg egyáltalán az is, hogy nem volt alkalmunk próbálni; a felvétel előtt beállítottuk, hogy hol vannak a szereplők, de arra, hogy a jelenetet elpróbáljuk, arra már nem volt elég idő. Végig bennem volt az az érzés, hogy nem ronthatom el, mert a filmméterek nagyon drágák, közben pedig őszintén természetesnek kellett lennem, merthogy Mannácska az, úgyhogy ez volt igazán nehéz.
CSPV: Van egyébként hasonlóság Mannácska és a te személyiséged között?
K.É.: Gyurka szerint igen, és én is úgy érzem, hogy van.
CSPV: Milyen ez a lány? Naiv?
K.É.: Igen, de nem, mert ha belegondolsz, Mannácska nem volt naiv, a végén kiderül, hogy mennyire nem az. Szerintem ő a természetes lány, az, akit otthon már a mamája úgy szocializált, hogy ő egy nő, és éljen ezzel a lehetőségével, de ne éljen vele vissza. Ő az a kategória, aki fiatal bájával, és adott esetben a naivságával együtt tudja, hogy mit csinál. Úgyhogy én úgy éreztem, amikor megpróbáltam azonosulni a szereppel, hogy le kell fiatalodnom úgy 5 évet -most 25 vagyok-, és le kell vetkőznöm azt a sallangot, ami a munkáim, vagy a normális életem során rám rakódott, és akkor valószínűleg olyan lány lehetek, mint Mannácska.
CSPV: Kellett fiatalodnod hozzá szerinted?
K.É.: Igen, szerintem Mannácska most került ki a gimnáziumból, úgy 18 éves lehet, bár ezt nem határoztuk meg, Gyurka teljesen rám bízta a karakter kialakítását. Még hozzá kell tennem, hogy Mannácska vidéki, én pedig pesti lány vagyok, de szerencsére a nagyszüleim vidéken élnek, meg néptáncoltam 15 éven keresztül, úgyhogy van fogalmam a vidékről. Ezt még hozzá kellett építenem a karakterhez, és olyan lett, amit láttál.
CSPV: Miért hagytad abba a táncot? Gondolom, profi együttesben táncoltál.
K.É.: Igen, profiként táncoltam a Honvéd Néptáncegyüttesben, utána, amikor onnan elmentem, még pár évig amatőrként táncoltam, aztán egyszerűen úgy alakult az életem, a munka és a magánélet, hogy abbahagytam. Most már csak hobbiként táncolok néha.
CSPV: Mit gondolsz, elindul egy színészi karrier számodra ezzel a filmmel?
K.É.: Nem gondolom, hogy egy filmtől színésznővé váltam volna. Nagyon sokat tanultam belőle, az biztos.
CSPV: De azért elindulhat valami...
K.É.: Lehet, bár nem vagyok optimista ebben a kérdésben.
CSPV: Mit szeretnél?
K.É.: Ha elindul valami, annak nagyon örülök, de ebben az esetben mindenféleképpen mérlegelni fogok, mert nem szeretném feladni a "rendes" életemet. Van egy olyan szakmám és egy olyan állásom, amivel olyan egzisztenciát tudok biztosítani magamnak, amire szükségem van.
CSPV: Mi ez a munka?
K.É.: Humán erőforrás menedzser vagyok egy informatikai vállalatnál. Szeretem a munkám, fontos számomra, de ha egyszer úgy, mint ahogy a Pizzás belefért, belefér majd valamilyen más (színészi munka) is, akkor állok elébe. Mert szerintem ez egy nagyon jó dolog, butaság lenne kihagyni. Meg vágyom is rá, de az más kérdés, hogy nem építeném rá az életem. Gyűlölöm a bizonytalanságot.
CSPV: Megértem. És milyenek voltak a kollégáid? Milyen volt például az Andrással (Kovács-K. András) együtt dolgozni?
K.É.: Andrissal amikor először találkoztunk, már hallomásból elég jól ismertük egymást, mivel mindketten Gyurka barátai voltunk. Úgyhogy szinte régi ismerősként üdvözültük egymást az első próbákon, de azért kicsit furcsa volt két vadidegen embernek egy szerelmi jelenetet próbálni. De aztán kialakult, és jól működött az egész hármas, mert én úgy gondolom, hogy a Gyurka ebben mindenféleképp benne volt. A profi színészektől szintén nagyon sok segítséget kaptam, merthogy ők valamiért szerették ezt a filmet, és nagyon akarták, hogy jó legyen.
CSPV: Olyan lett a kész film, mint amire számítottál a forgatás alatt, vagy meglepett a végeredmény?
K.É.: Erre számítottam, de a forgatókönyvhöz képest például nem nagyon tudtam elképzelni, hogy milyen lesz a film. A forgatáshoz képest már igen, hiszen ott voltam a helyszíneken, láttam, éreztem a hangulatát...Szerencsére minden jól átjött a filmben, a helyszínek és díszletek, minden.
CSPV: Mit csinálsz a hajaddal, hogy ennyire dús? A filmben ez eléggé hangsúlyosan jelenik meg.
K.É.: Mázlim van, örököltem az anyukámtól és az apukámtól, mindkettőnek iszonyú dús haja van. Gyurkáék kacérkodtak a gondolattal, hogy a filmhez befestik vörösre, de én mondtam, hogy felejtsétek el, én vagy így vállalom, vagy sehogy, és aztán később azt mondták, hogy most már ők is örülnek, hogy így maradt a hajam.
CSPV: Köszönjük szépen.
