cspv logo
cspv szám: 30 / 01 tartalom
keresés

hírek cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím Interjú Forgács Gáborral, a Pizzás operatőr-produc Király Batka Ákos - alias Pléhboy Interjú Kreiter Évával, Mannácskával cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 02 00407
PREVIOUS articleNEXT article
-0001-11-30

hírek

hírek

A "hírek" szekciót egy-egy Csapnivaló számban úgy szoktuk kialakítani, hogy az adott hónapra legjellemzobb híreket válogatjuk össze, mármint azok közül, amelyek az aktív "mozinézoknek", a média iránt érdeklodoknek, a szórakozni vágyó fiataloknak, egyszóval egy átlagos CSPV-olvasónak az életét érintik. Ebben a harmincadik számban, gondoltuk, tiszta sor, megköszönjük az eddigi 3 évet, amit velünk töltöttetek, 98 szeptember 10-e óta.

Sajnos azonban augusztus 25.-én szörnyu tragédia történt, Aaliyah lezuhant egy kisgéppel, és életét vesztette. Ezzel sajnos meg is volt a "fo hír", amely szeptember elejét jellemzi majd, akár 10 év távolából is. Szép volt és megható, ahogyan az MTV Video Music Awards-on a zenészek társadalma egyként emlékezett a tehetséges lányra, a mi kis "hírszerkesztésünk" pedig már ott tartott, hogy még egy rövid interjú a most készülo Eddie Murphy-film Director of Photography-jával, és kész.

Szeptember 11-én történt, hogy reggel, kocogás közben láttuk, hogy Budán legalább két híd között belámpázták az utat, délelott aztán faxoltunk a sajtóosztálynak, hogy nagyon szeretnénk egy technikai jellegu interjút, mert a felvonulás, amit ez a film, az I Spy produkál, nem tunik mindennaposnak. Aztán megszólalt a telefon, de nem az volt, amire számítottunk. És onnatól kezdve egyik barátunk a másik után telefonált, hogy nézzük-e a CNN-t. Innentol ismeritek a történetet. Egyszeruen no comment, úgy érjük, ezt egyszeruen lehetetlen kommentálni, felfogni, de még csak ésszel felérni is. Ez az alattomos támadás léket ütött a civilizált világ eddigi finom felületén. Azt mondják, most kezdodött el a 21. Század, és minden okunk megvan rá, hogy ezt el is higgyük. A következo napok dermedt kábultban teltek el, szinte minden ismerosünk beszámolt arról, hogy álmaiba beleszurodtek a katasztrófa képei, a CNN pedig napi 24 órás társsá lépte elo magát. Ébredéskor, pár percig még csak az rémlett, hogy van valami "újdonság", aztán beugrott, hogy ez az "újdonság" fekete és tragikus, és egy század másodperccel késobb pedig mindaz, ami akkor történt. Szeptember 11.-én, reggel 8:45-kor kezdodoen. Egyáltalán nem kell magyaráznunk, hogy mennyire borzalmas élményként vonult be ez a sötét katasztrófa az életünkbe, mindannyiunk életébe, de ha már ilyet mondunk, vegyük azt is figyelembe, hogy mi gyakorlatilag csak nézoi vagyunk ennek a szörnyuségnek, és akármennyire is lehetetlen, gondoljunk azokra, próbáljuk meg elképzelni, min mentek és mennek keresztül azok, akik e támadások közvetlen áldozatai, illetve az áldozatok közvetlen hozzátartozói.

Azt szokták, azt szoktuk mondani, az élet megy tovább, biztosan most is így van ez, de az is biztos, hogy ez már nem ugyanaz az élet. Vannak az un. halál-közeli élmények, amikor valaki átmegy egy másik világba, és onnan látja saját magát, úgy tunik, most ilyesmi történt az egész világgal, azzal a különbséggel, hogy többé nincs visszatérés a régibe.

Ahhoz, hogy moziba járjunk, filmeket élvezzünk végig, kultúrát fogyasszunk, szórakozzunk, alapveto szükségünk van arra dologra, amit úgy nevezünk, hogy civilizáció. Ha ez a "dolog", ami mindenütt ott van, ami átszövi az életünket, és egyben alapként is szolgál a számára, veszélybe kerül, minden veszélybe kerül, mert a civilizáció határain kívül számunkra semmi nincs. A civilizált társadalmak polgárainak számára éppen annyira sötét fenyegetés a terror, ment amennyire nagy öröm, sot, büszkeség egy olyan világban élni, ahol a legfobb érték az emberi élet, a szabadság, és a közösség érdeke - abszolút szerencsésnek mondható az, aki ebbe a csapatba születik.

Az elmúlt hét során nemcsak azt tapasztalhattuk meg, hogy vannak olyan szörnyuségek, amikhez soha nem fogunk felnoni, hanem azt is, ahogyan a világ "lereagál" egy ilyen szörnyu támadást és a következményeit. E "reakció" során szájtátva figyelhetjük a szövetségi nyomozók elképesztoen átfogó nyomozását, ami a bunüldözés hatékonyságába vetett (eddig nem feltétlenül létezo) hitünknek volt komoly táplálék. Természetesen mi is, innen is csodálattal tekintünk a tuzoltókra, de még az önkéntes véradókra is, de szakmánknál fogva a legnagyobb hatást az újságírók tettek ránk.

Ezen a "nagy hatáson" belül is leginkább azt lehetett csodálni, ahogyan ezek az emberek, akik az év 365 napján (képletesen) a saját anyjukat is eladnák egy jó "sztoriért", a tragédiáról egyetlen percig sem beszéltek úgy, mint egy "sztoriról". Azt a láthatatlan finom vonalat egyikük sem lépte át. A (a szó pozitív értelmében) legagresszívabb riporter-, illetve, musorvezeto-no, Paula Zahn is csak annyiban vetette el a sulykot, hogy a stúdióba meghívott két tuzoltónak tiszteletnyilvánításként szalutált. A másik, összesen fél-másodperces megingást Robert Downey Jr. követte el a Broadway-n, amikor elmesélte, mennyire imádja New York-ot, és hogy "éppen ezért is .. ". Bizonyára azt akarta mondani, hogy éppen ezért tartja súlyosnak a támadást, de hálistennek nem mondta.

Hazánkban kicsit rosszul indult ez az újságírói reakció. Kedvencünk ugyanis, a TV2 Pálffy Istvánja ugyanis a tole megszokott nyegleséggel kommentálta az eseményeket, ám ez a nyegleség most nem volt rokonszenves. A média hazai "fenegyereke" például azt mondta, hogy Amerika összeomlott, tette mindezt annak ellenére, hogy mind a CNN-en, mind a hazai M1-en, ahol Bethlen János és Baló György meghívott terrorizmus-szakértok segítségével folytattak színvonalas elemzést, megállapították, hogy Amerikának mint katonai hatalomnak a létét a borzalmas támadás egyetlen másodpercre sem fenyegette, és hogy az államgépezet sem állt le egyetlen másodpercre sem. A következo alkalommal, amikor a TV2 összefoglalójára kapcsoltunk, Pálffy éppen egy esztétával (György Péter) folytatott ingoványos elemzést arról, hogy a CNN a hivatalos amerikai képet közvetíti, és hogy hovatovább a kormány szócsöve, és máris ott tartottak, hogy "lehiteltelenezték" a csatornát, ahol tagadhatatlanul színvonalas munka folyt. A TV2, mint tudjuk, hajlamos idonként "vicces" szakértoket meghívni, de egy esztéta ebben az esetben túlzásnak tunt, és még nagyobb túlzásként értékeltük azt, ahogy korábbi kedvenc fenegyerekünk nemcsak tudakolta a meghívott esztéta véleményét, de nyíltan megosztotta velünk sajátját is. Ezek után, amikor (többször is) azt mondta, hogy "itt van velünk", vagy "itt van velem" valaki, aki nem is ott volt, hanem Németországból kapcsolták, már szinte semmiségnek tunt. A kérdés végül is az, hogy miért nem lehet egyszeruen úgy reagálni dolgokra, mintha nem mi lennénk a legokosabbak, mintha nem tudnánk valamit, amit az ott jelenlevok, az érintettek éppen nem tudnak, egyszóval úgy, mintha mi is csak egy ember lennénk a sok közül. Megnyugtatásként közöljük egyébként, hogy hétfotol (szept. 17.hétfo) az említett tévés "fenegyerek" már felvette az elfogadható stílust a tragikus eseményeket illetoen (lehet, hogy belekukkantott az RTL Klub híradójába), mindenesetre továbbra is kedveljük.

Ami a magyar sajtó további részét illeti, a "Népszabi" és a Blikk külön számmal jelentkeztek, ám csak az utóbbi lap különszámával sikerült ténylegesen találkoznunk az újságosoknál, amit persze nem tekinthetünk mintaértékunek, mert lehet, hogy rossz helyen próbálkoztunk. A "hávégé" a címlapjára rakott egy képet a tragikus becsapódásról, ami abszolút rendhagyó a szokásos HVG címlapokhoz képest, melyeket mellesleg roppant profin szoktak megkomponálni. A címlaphoz képest azonban mindösszesen egy darab cikket sikerült megszülniük, illetve "megszületniük" New York-i tudósítójukkal, ami egy gazdasági és politikai hetilaptól egyszeruen kevés, persze, bármikor érvként hangozhat el, hogy erre nem voltak felkészülve, amit egybol alá is kell írnunk.

A hazai médiában (a TV2 Bombera Krisztináján kívül, aki a végére eléggé belejött) teljesen meglepo módon kedvenc szórakoztató musorunk, a Heti Hetes "reagálta" le a tragikus eseményeket a legjobban.

Mindjárt az elején Jáksó László, a musor moderátora elmagyarázta, hogy amirol a Heti Hetes szól, miszerint viccesen eloadni a hét híreit, sztorijait, az most mennyire nem valósítható meg, és hogy alapveto humanitás okán az aznapi adás során nem fognak viccelodni, és semmi másról nem beszélnek majd, csak az Amerika elleni terrortámadásról, a szeptember 11-ei fekete napról. Ezt meglehetosen komoly színvonalon valósították meg. Különös tekintettel arra, hogy a szombati adást csütörtökön vették fel (mint rendesen), ami idoben egy meglehetosen lemaradott pozíciót jelentett a kis stáb számára, a percrol percre újabb fejleményeket produkáló "ügy" kapcsán. 100% emberség jött le a képernyorol, egy tényleg komoly színvonalat képviselve, azzal együtt is, hogy Verebes számunkra nem rokonszenves módon érvelt, hiszen ez az osi magyar "ami a szívemen, az a számon" stílus egy egész országnak segített végiggondolni a történteket, és meglehetosen árnyalt módon állást foglalni is.

Az emberi összefogás erején, a sajtó színvonalas megnyilvánulásain felül a demokrácia abszolút erkölcsi és szellemi fölényét is módunkban állt megcsodálni. Ugyanaz az Amerikai Egyesült Államok, amely készen áll egy nagyon komoly válaszlépésre, és láthatóan új korszakot nyit a nemzetközi terrorizmus elleni harc terén, most az igazságügyi sajtószóvivo révén olyan üzenetet közvetít az amerikai polgárokhoz, hogy fékezzék meg magukban az arab emberekkel, illetve az iszlám vallással szemben felmerülo esetleges negatív érzéseiket, és vegyék észre, hogy nem egy vallás támadta meg oket és a hazájukat, és nem egy nép, hanem egy vallás mögé rejtozött terroristák.

Ez a hét, ez a bizonyos nap, szeptember 11.-e örökre beírta magát a történelemkönyvekbe. Orjíto módon szedte áldozatait, ám puszta szemtanújának lenni is hatalmas teher, és az ember olyanokra gondol, mint Jack Lemon, vagy Aaliyah, akik már nem láthatták ezt a szörnyuséget, ok még egy fantasztikusan naiv és szép világ gyermekei voltak, de nem szabad panaszkodnunk, mert az életet minden formájában meg kell becsülnünk, és ezzel mostantól gyakorlatilag adósok vagyunk.


cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25