Éjjel-Nappal Fiatalok
Late Night Shopping 2001.
Fiatalok,
napjaink Nagy-Britanniájában: erre a témára egy egész filmes stílus
épült a '90-es évek közepétől, és az egész Danny Boyle filmjeivel
kezdődött, pontosabban a Trainspotting-gal (1996). Most egy elsőfilmes,
31 éves rendező, Saul Metzstein elképzeléseit láthatjuk az angol
huszonévesek életéről, az Éjjel-Nappal Fiatalok c. filmben.
Lelassult párbeszédekkel indul a film, és a folyamatos beszélgetés később is hangsúlyos
dramaturgiai eleme lesz a filmnek: lépésről lépésre tisztul a kép a nézők fejében, miszerint az a négy fiatal, akiket látunk, barátok, és az a közös bennük, hogy mind a négyen éjszakai munkát végeznek. Minden éjjel összefutnak egy kávézóban, hogy megdumcsizzák ügyes-bajos dolgaikat, merthogy abból van nekik bőven. Sean (aki érdekes bubifrizurájával versenyezhetne az "echte angol fiú"-címért) legnagyobb problémája, hogy a barátnőjével már hónapok óta nem beszél. Mivel a lány nappali életet él, Sean pedig éjszakai kórházi kifutófiú, amúgy sem sokat találkoznának, de most még haragban is vannak, úgyhogy kicsit rájátsszanak az egymás kikerülésére. Sean haverja, Vincent nem foglalkozik sokat az érzelmi dolgokkal, hanem megpróbál minél több lányt felszedni, hogy aztán "három menet után" otthagyja őket. Amúgy ő egy supermarketben tesz-vesz éjjelente, és a nyugdíj előtt álló kollégájával vitatja meg az élet dolgait, ami elég lehangoló párbeszédeket eredményez. Lanny a harmadik srác, ő az érzékeny a csapatban, neki az a heppje, hogy nem képes a lányokhoz közeledni, mert az első pillantásra egy pornó-helyzetben látja őket, aminek az az oka, hogy régebben szexuális levelek írásával kereste a kenyerét, és ez a negatív reflex maradt ebből a munkájából. Most egy telefonközpontban dolgozik, és miután percekig azt látjuk, ahogy monoton hangon válaszolgat a hívásokra, teljes mértékben átérezzük a helyzetét, és arra gondolunk, hogy borzasztó lehet ilyen munkát végezni, csupán a megélhetésért. Lanny szerelmes az egyik kolléganőjébe, és mivel nem meri megszólítani, ebédszünetekben álnéven hívogatja a lányt, akinek kifejezetten tetszik ez a titkos telefonáló. Még nem beszéltünk Jodyról, az egyetlen lányról a társaságban, aki -szintén éjszakai műszakban- elektronikus alkatrészeket szerel össze, amúgy pedig a három fiú barátsága tartja benne a lelket. Ezzel a négy fiatallal fogunk foglalkozni a film 91 percében, ami alatt nem történik más, csak hallgatjuk a beszélgetéseiket, látjuk, ahogyan végzik a lélekromboló munkáikat, és apró történéseken keresztül haladunk előre a filmben.
A film hangulatában csöppet
emlékeztet minket a Trainspottingra, illetve a Sekély Sírhantra, ami már csak azért sem meglepő, mert Saul Metzstein, a rendező mindkét filmben dolgozott annak idején, asszisztensként, illetve production runner-ként. Persze ez nem azt jelenti, hogy Metzstein első saját filmje ezeknek a kult-gyanús filmeknek az utóda lenne, enyhe párhuzamok figyelhetőek meg csupán, és ebben nagy szerepe van a film operatőrének is, Brian Tufano-nak, aki ott volt a Trainspottingtól kezdve, a Sekély Sírhanton keresztül a Billy Elliott-ig minden jelentősebb skót-angol filmben, és az Éjjel-Nappal Fiatalokban is remek munkát végzett. Ennek a filmnek nincs bonyolult cselekménye, de a végére kialakul egy normális végkifejlet, minden szereplőnk a helyére kerül a filmben és a saját életében, a paranoiák megoldódnak, és elsimulnak a lelki bajok. Lehetne unalmas is a film, de végeredményben nem az, viszont ehhez kell némi fogékonyságot mutatnunk a főszereplőink hétköznapjai és gondolatai iránt, mert direkt akciókkal nem fogják lekötni a figyelmünket. A legnagyobb kifejtett bonyodalom egy lány és egy fiú félrelépése, egy párkapcsolat krízise (Seanról és barátnőjéről van szó), de valószínűleg leginkább fiatalok fogják megnézni ezt a filmet, úgyhogy ez a motívum érdekes lehet számukra. A szereplők foglalatosságai nem véletlenül lettek azok, amik: a forgatókönyvíróJack Lothian korábban dolgozott kórházban és supermarketben is, és miközben a film könyvét írta, épp egy telefonos tudakozónál állt alkalmazásban. Az mindenképp ötletes, 
hogy a történet a fiatalok általános kívülállását, függetlenség-vágyát úgy mutatja be, hogy a szereplői mind egy másik időrendben, más biológiai ritmusban élnek, mint az átlagemberek. Az éjszakai munkások átalusszák a nappalokat, és ezáltal egy sor dologgal nem kell konfrontálódniuk, elég, ha egyik napról a másikra élnek, és nem próbálkoznak hosszabb távra tervezni az életüket. Ez történik Sean-ékkal is, nem akarnak a nappali nyomulásban részt venni, ezért cserébe kifogásolható melókat vállalnak el, és egyedül a barátok, illetve az esetleges párkapcsolatok tartják bennük a lelket.
Az Éjjel-Nappal Fiatalok nem a világ legpörgősebb filmje, de a végére egészen jól kialakul, annyira, hogy az utolsó percekre már kifejezetten magunkévá tesszük a ritmusát, és hajlamosak vagyunk elfelejteni az unalom-gyanús perceket. Klasszikus első-filmes rendezői darab, annak minden pozitívumával, és hiányosságaival, ezzel együtt viszont többet tudhatunk meg a szigetország fiataljainak gondolkodásáról, és ez már valami.
-lido-
| Budapest Film |
