cspv logo
cspv szám: 38 / 02 tartalom
keresés

Szembesítés Showtime - Végtelen & Képtelen A Hídember Megszólít az Éjszaka Mulholland Drive -A Sötétség Útja A Skorpiókirály Fújd Szárazra, Édes! Hart Háborúja Az Ígéret Megszállottja Helyzetek és Gyakorlatok A Vér Kötelez Kutyabajnok

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 11 00120
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2002-04-16

Helyzetek És Gyakorlatok

Storytelling 2001.
Tod Solondz neve szinte elválaszthatatlan előző filmjétől, a Boldogságtól Ordítani-tól, mert abban a maga módján egy teljesen új dolgot fedezett fel: a "negatív filmet". Ettől a filmtől is ezt vártuk, sok-sok negatívumot, hogy annyira rossz legyen, hogy már-már jónak érezhessük.

Ez az önkéntes mazochizmusunk persze egy vicces és eltúlzott dolog akar lenni, valójában sok nevetésre és valami egzotikus kalandra vártunk ennek a filmnek a személyében mintegy fehér lovon megérkezni. Nem is indult rosszul, szép színes vászon, zöld és sárga, alatta valami laza, szexi történetet sejtető zene, igen, bizony, a jóöreg érzést üdvözölhettük a fedélzeten, hogy ti. egy vígjátékot nézünk. Mint ismeretes, a Boldogságtól Ordítani esetében a teljes nézőtér gyakorlatilag végig röhögte a filmet, és a kérdés utólag már csak a színvonal volt. Ennek fényében azt mondhatjuk, hogy eléggé rosszul indult a film. Selma Blair egy szélütéses, 100% rokkant csávóval szeretkezik. A durva indítást durva folytatás követi. Lényeg, hogy másodpercek alatt egy drámaíró órán találjuk magunkat és Selma Blair-t és a rokkant fiút, plusz még egy fél tucat másik fiatalt, és a fekete tanárt, akivel Selma hamarosan szexelni fog. Nem is ezzel a szexszel van a baj, hanem azzal, hogy a történetnek ezzel vége. Ekkor villan át az ember agyán, hogy mielőtt a film elkezdődött, ki volt írva, hogy "Fikció". Most, hogy kiírták, hogy "Valóság" nagyon rossz sejtése támad a nézőnek: ez a film darabokból áll. Később persze örömmel kiegyeznénk egy ilyen verzióval, hogy "darabokból áll", ám erre nem lesz módunk, mert a következő darab egyben az utolsó is, amely egészen a film végéig kihúzza.

Mármost, ez fura. Az első történet kb. 20-25 percenek tűnt, és el volt nyújtva (normális esetben egy tízesből kijön, max tizenöt). Ezután azt hitte az ember, hogy lesz még vagy (gyors fejszámolás) 3-4 darab ilyen "epizód". Ezért hidegzuhany, amikor a második epizódnak egyszercsak vége, és elindulnak a feliratok. Mi van?

Ez a második (és tragikus módon utolsó) epizód egyébként nem is volt olyan rossz. Nem volt telibe találva, de lehetett rajta nevetni, és a szürke középszerűség ál/arca mögül párszor felvillant egy cinikusan intelligens rendező képe. Nem volt koncentrált, a széthúzás, a "most merre menjek" problémája nyomta a filmet, ami kétség kívül annak köszönhető, hogy Solondz barátunk a céltalan adomázás csapdájába esett, a nézőkkel együtt. Az adomázás öröme fekete angyal, ha megérezzük filmünk rendezőjén, készíthetjük az arcunkat, amibe a film után feledni vágyva mindenféle italokat, dolgokat kell majd beletáplálni, mintegy kárpótlásként utó-fogyasztani. Egyáltalán nem volt rossz ez a második epizód, először is a kisfiú hangja 100%-ig Haley Joel Osment hangjára emlékeztetett, a színvonal végig a közepes felett "szárnyalt", és párszor komoly nevetés is keletkezett. Például, amikor a vágólány, aki az abszolút lúzer filmrendezőnek vág, és a gyönyörű Franka Potente (Lola, a Lé Meg A Lola-ból) alakítja példátlan jó angolsággal, szóval, amikor ez a vágólány az mondja, hogy nem is rossz, a kamera például jó, akkor a fickó azt mondja, kösz, majd megmondom Mike-nak. Ez egy nagyon humoros mondat volt, a film ékköve, el lehet hát képzelni a többit.

Ha már itt tartunk, a film sztárokkal dolgozik, mégpedig nem kicsike sztárokkal, hanem nagyon komoly közönség-kedvencekkel, Selma Blair, Franka Potente, John Goodman, vagyis amikor az ember azt mondja magának, "megnéznék már valami jó kis művészfilmet", könnyen esik a választása e három egyáltalán nem eldugott színésszel dolgozó filmre. Kérdés, persze, hogy ez nem olyan-e, mintha cukor-mentes fagyit reklámoznánk úgy, hogy aki vesz, mindenki kap egy coca-cola-t. De mindegy, nem az a cél, hogy híres szereplő mentes filmet nézzünk, hanem, hogy egy jó filmet lássunk.

Ez nem igazán jött össze. Először is két teljesen különböző filmet láttunk, mindkettő főiskolás-film kategória, csak sztárokkal. Az első történet nulla, a második egész jó, csak az egész film nem jött össze. Mellesleg összesen még így is csak 83 perc. Ha a második részből láttunk volna összesen hármat, vagy méginkább négyet, most azt mondanánk, tud ez a Solondz, és miközben magát szórakoztatja, mi is jól járunk, így azonban csalódottak vagyunk.

-floyd-

2002-04-16
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13