A Vér Kötelez

A történet annyira ismerős, mintha már többször találkoztunk volna vele, ami mellesleg tényleg lehetséges. Egy kissrác (Danny - Matt O'Leary) a mamájával él, miután elváltak a szülei. A válás miatti lelki problémák hazugságokra késztetik Dannyt, ami alapban még nem jelentene problémát, csakhogy a nem túl eredeti sztori szerint ő lesz egy gyilkosság egyetlen szemtanúja, és a folytonos hazugságok miatt persze senki nem fog hinni neki. Ez a "kis szemtanús"-vonal nem rejt számunkra sok izgalmat, mert ahogyan az angol filmcím is jelzi, egy családon belüli konfliktusról van szó, konkrétan egy mostohaapáról, aki ijesztgeti a fiát, nehogy kiderüljön, hogy ő valójában egy gyilkos.

A történet szimplaságát a jól kiválasztott sztárszereplők próbálják feledtetni, az örökké akciórakész Travolta (Frank), és a ritkán látott Vince Vaughn (Rick). Vaughn-ra leginkább a Visszatérés a Paradicsomba c. filmből emlékezhetünk, amiben nagyon meggyőzően játszotta a Sheriff nevű főszereplőfiút. A Vér Kötelez szinte csak a színész alkati sajátosságait használja ki, azt, hogy két méteres és elég nagy darab férfi, akinek alapjáratban fiús arca és szimpatikus kisugárzása van. Ez jól jön az olyan jeleneteknél, ahol például Danny felé kell magasodnia, hogy félelmetes hatást keltsen, vagy amikor le kell nyomnia Travoltát, aki ebben a filmben - a változatosság kedvéért- ismét pozitív karaktert alakít. Ő játssza Danny papáját (Frank), aki hajókat épít, és minden körülmények közt bízik a fiában.

Travolta hagyományosan jó a családi filmekben (Nicsak, Ki Beszél 1-2-3), mint ahogyan most is az, azzal a különbséggel, hogy itt egy enyhe krimi-szál is becsúszik, úgyhogy Franknek nemcsak kiváló apának, hanem ügyes nyomozónak is kell lennie. Lassan haladunk előre a cselekményben, azt nem mondhatnánk, hogy unatkozunk, csak éppen elég nyugodt állapotban üldögéljük végig a filmet, ami egy krimi esetében nem biztos, hogy jó jel.

Igazából a film végéig nehezen hisszük el, hogy manapság egy ennyire egyszerű történet is jófajta karriert futhat be, vagyis filmre kerülhet, népszerű színészekkel megtámogatva. Egyszerű a film, de tiszta lapokkal játszik: ha van egy gyanús alak (Rick Barnes), akkor róla ki fog derülni, hogy tényleg negatív, ha felbukkan egy kedves kisfiú, akkor őt fogja rémisztgetni a gonosz mostohaapja, miközben a mama (Teri Polo) az utolsó percig nem vesz észre semmit, és persze csak az édesapának működnek jól a megérzései. A film befejezése körül felbukkannak még további nézői ellenérzések, de ekkor már úgyis mindegy, a kommersz történet egy kommersz befejezést kap.

Amit nyújt a film, az se nem több, se nem kevesebb egy teljesen átlagos kriminél. Nincs benne sok gyilkosság, nincs nagy felhajtás az események körül. A film a fizikai és szellemi akciók helyett azt igyekezett bemutatni, hogy mennyire félelmetes lehet egy családon belüli üldözöttség, milyen rémisztőek lehetnek a hétköznapi rutincselekvések, ha mögöttük egy életveszélyes fenyegetés áll. Ez az alapszál sem jött össze teljesen, és valahogy nem tudunk igazán aggódni Danny életéért sem (ami azért jól jönne a film szempontjából), mert nem látjuk magunk előtt, hogy Rick Barnes-Vince Vaughn komolyan meg akarná támadni a fiút. Ezzel szemben jól fel tudjuk húzni magunkat a mama-karakteren (Teri Polo), aki nem elég, hogy mindig rosszkor áll ki a kocsival, és inkább hisz az újdonsült férjének, mint a saját fiának, ezenkívül még az összes Rickre vonatkozó, újonnan felbukkanó gyanút kimagyarázza és elbagatellizálja.

A Vér Kötelez olyan estékre való, amikor semmi különöset nem várunk egy mozifilmtől, csak azt, hogy lekösse a figyelmünket (végülis nem unalmas a film), ne legyen túl véres (ritkán látunk benne vért), és még egy kicsit izgulhassunk is rajta (ez is összejöhet). Ha ezeken kívül nincsenek extra igényeink, akkor a maga szerény kivitelezésű módján még működhet is számunkra a film.

-olasz-