cspv logo
cspv szám: 38 / 02 tartalom
keresés

Szembesítés Showtime - Végtelen & Képtelen A Hídember Megszólít az Éjszaka Mulholland Drive -A Sötétség Útja A Skorpiókirály Fújd Szárazra, Édes! Hart Háborúja Az Ígéret Megszállottja Helyzetek és Gyakorlatok A Vér Kötelez Kutyabajnok

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 02 00115
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2002-04-08

Szembesítés

Fall Furtwängler , Der 2001.
Ez a film egy színdarab, Ronald Harwood 94-es színdarabjának a feldolgozása, a történet pedig egyszerű, Wilhelm Furtwängler, a nagy karmester ellen vizsgálatot indítanak a II. Világháború befejeztével, hogy kiderítsék, mennyiben és hogyan vett részt a nagy művész a Harmadik Birodalom működésében.

Sok film készül színdarabból, és mára már világos, hogy a legjobb, amit ezek a filmek tehetnek az az, hogy építenek erre színdarab-jellegre, ahelyett, hogy megpróbálnák indokolatlanul "színesíteni". A színdarabok fő erénye a koncentráltság, hogy harapni lehet a feszültséget, és hogy minden nagyon pontosan be van lőve, minden a maximumon fut, minden beállításból a legtöbb van kihozva. A színdarabok, azon belül is a drámák dobozba-zárt, lecsupaszított történetek. Nem a nagyvilágban történnek, hanem egy kicsi, bevilágított, fókuszba állított helyen. Nem a figyelem kényelmes szétszórása, egyfajta szórakozottság megteremtése a feladat, hanem a "szembesítés", a konfrontáció, és a néző figyelmének egy precízen megmunkált pályára állítása (még a vígjátékok esetén is!).

Egészében, jó dolog tud lenni egy színdarab, de amikor filmet készítenek belőle, a koncentráltságára kell építeni, ez érdemes filmes eszközökkel újrateremteni, ahelyett, hogy kiszíneznénk, mint egy kifestőkönyv lapjait.

Szabó Istvánt a német producer kereste meg, hogy mint a náci éra specialistája rendezze meg ezt a filmet. Szabónak tetszett a forgatókönyv, elmondta, hogyan képzeli a filmet, ez pedig a producernek tetszett, és ezzel beindult a produkció.

Szabó István elmondta, hogy eddig még minden filmjüket (Koltai Lajossal) sikerült legalább részben "hazahozni", Magyarországon forgatni, és ez az első, amit a MAFILM következetes üzlet-politikája révén elszalasztottak. A hazai forgatás a hazai kollégákkal való közös munka, illetve közös pénzkereset előnyét jelentette volna Szabóék számára. Ezzel szemben Berlin beszállt a film költségeibe is, mégpedig egy nagyon jelentékeny százalékkal, csak hogy ott forgassák. A magyar politika ha a magyar filmeseknek nem is, de a filmek mégis jót tett. Érezhetően jót tett a filmnek, hogy német országban forgatták. Berlin, vagy Budapest, látszólag mindegy. Egy berlini, vagy egy budapesti műterem, elvileg édes mindegy. Mégis, a film témájánál fogva, amely a szereplőket a legsúlyosabb német traumával "szembesíti", nagyon érzékenyen kamatoztathatott az eredeti német atmoszférából. Megkockáztatjuk, határozottan hiteltelen lett volna ha bárhol máshol veszik fel, és akkor még nem említettük Drezdát. Ez a film egyszerűen nem volna ugyanaz a Drezdai romtemplomok nélkül. Drezda elképesztő tárháza a háborús pusztításnak, élő mementó, még akkor is, ha ezt a várost értelem szerűen nem a nácik bombázták. Drezda a fal lebontása előtt két dologról volt híres, arról, hogy ott az emberek agresszívabbak, jobboldalibbak voltak, ami annak volt betudható, hogy nem tudták fogni a nyugat-berlini tévécsatornákat, a másik jellegzetesség pedig a háború óta emlékként megőrzött romos állapotú épületek, elsősorban templomok megdöbbentő mennyisége. A fal elszállt, de a romok még mindig megmaradtak, és ez a film leginkább ebből szerzi a hatóerejét.

A film legelején egy koncerten vagyunk, egy esős estén, amikor a Szövetségesek már Berlint ostromolják, Furtwängler az Ötödik Szimfóniát vezényli egy templomban. Nehéz lenyelnünk a békát, hogy egy film "ta-ta-ta-taaam" -mal kezdődik, hiszen ez az elképzelhető legközhelyesebb, leghatásvadászóbb filmkezdet, de később, amikor rájövünk, hogy ez egy színdarab, megbocsátunk, mert ez legalább a "koncentráltság" koncepcióját képviseli.

A templomi koncert maga előzmény, hiszen azt látjuk, hogy Furtwängler a német fejeseknek vezényel, a polgároknak, akik a "magas kultúrát" élvezik, akár frakkban, akár katonai egyenruhában. Erről, illetve általánosabban arról szól az egész kihallgatás, hogy hogyan maradhatott volna Furtwängler politikailag semleges, vagy ne adj isten korrekt, ha a birodalom fejeseinek kedvence volt, és őt a birodalom reprezentációs célokra alkalmazta, és komoly kiváltságokban részesítette, szemben más karmesterekkel és más emberekkel. Ez a film eleji koncert túl azon, hogy a konfliktust bevezette, egyben a film legszebb jelenetét is megalapozta. Később ugyanis lesz még egy esti, templomi koncert, amely a film legerősebb hatást kifejtő jelenete. Nem szimfonikusok, csak vonósnégyes, Furtwängler sem karmester, csak néző, és a templom sem a régi, mert már nincs teteje. Ott zenélnek a zenészek, és akkor a darab közepén elered az eső. Lassacskán mindenki esernyőt bont, csak Furtwängler nem, és a zenészek sem hagyják abba a játékot. Nagyon szép jelenet. Szabó István nagyon ért ehhez. A Mephisto legemlékezetesebb jelenete is ilyesmin alapul, egy ember méltóságának megnyilvánulása egy látszólag hétköznapi pillanatban. Ott egy párizsi kávéház előtt történik, hogy egy férfi odamegy és felpofoz egy német embert, és azt mondja, "ezt azért, ami Németországban történik". Kiállni valami mellett.

A film nagyon jó szereplőkkel dolgozik, kevés van belőlük, de ők mind jelentékeny részt adnak hozzá a történethez. A film öt meghatározó karakterre épül. Először is adva van egy amerikai katonatiszt (Harvey Keitel), aki a kihallgatást végzi. Aztán van egy német születésű megfigyelő tiszt (Moritz Bleibtreu, a Lé Meg A Lola sztárja), aki a vizsgálat korrektségét hivatott ellenőrizni, és akit, az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, az amerikaiak neveztek ki, saját maguk ellenőrzésére. A harmadik pólus a német titkárnő (Birgit Minichmayr), akinek az apját nácik kivégezték, és aki ennek ellenére szimpatizál a karmesterrel. A negyedik elem a másodhegedűs, aki egymagában képviseli az egész közeget, amelyben a film játszódik. A kulcskarakter pedig, természetesen maga a címszereplő, Furtwängler, akit a zseniális Stellan Skarsgaard alakít.

A kihallgatás, illetve maga a film, szóval a Szembesítés nem az igazi, mert egyensúly-problémákkal küzd. A Harvey Keitel féle amerikai őrnagy ugyanis egy irtózatos "seggfej", akinek a kihallgatási módszerei a jelenlévő német lányt arra emlékeztetik, amit vele a Gestapo művelt. Azt gondoljuk, hogy a kihallgatás merőben más eredményt, más szubjektív hatást gyakorolhatott volna a nézőre, ha az amerikai nézőpontot képviselő, és magát a kihallgatást végző személy nem egy őstulok. Azt gondoljuk, hogy ez az a köpeny, amit Ronald Harwood, a dráma és a forgatókönyv írója Furtwängler-re ad, hogy végül megvédje az esőtől, az általa felhozott vádaktól. Így lényegében csak azt látjuk, hogy a nagy művészt ott szadizza az amcsi bunkó, és ez kevés, legalább is egyetlen milliméterrel sem visz minket közelebb ahhoz, amiről a film elvileg szól. Hogy tudniillik hogyan és mekkora bűnt követ el az, aki "mit sem sejtve" együtt úszik a hatalommal, aki nem áll ki úgy valami mellett, mint az a párizsi férfi a Mephisto-ban. Mindez nem Szabó István hibája, hanem a színdarabbal örökölt hiányosság.

Mindazonáltal a film emlékezetes, mint egy "egész jó" színdarab, és van egy nagyon kellemes plusz teljesítménye is, mégpedig, hogy sokunk (egyik) kedvenc karmesteréről tényfeltáró- és egyben empatikus portét rajzol. Ha az amerikai tiszt nem lenne ennyire tuskó, a film akár olyan jó is lehetne, mint amilyen a Hilary és Jackie volt.

-zé-
2002-04-08
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13