Telitalálat

A főszereplő valamilyen egyértelmű módon ismét Gáspár Sándor, nem tudjuk, miért, de szemünk sem rebben, amikor meglátjuk őt Hackspacher Béla-ként, ahogy lesimított hajjal, munkástáskájával a kezében igyekszik reggel a gyárba. Amellett, hogy Gáspár Sándor vitathatatlanul jó színész, kicsit rutinszerűen bukkan fel az ilyen történelmi darabokban (Csocsó, Előre), bár az is igaz, hogy ezúttal is nagyon jól játszott.

A film egy totó-telitalálat története, amit a nyertes a rendkívüli történelmi körülmények között, egészen pontosan 1956. október 23-án kényszerül átvenni, és így a pénz sorsa sem lesz mindennapi. A forgatókönyvet a rendezőpáros írta, egy megtörtént esetet feldolgozva. A történet már alapjáratban is eléggé fordulatos, a történelmi események pedig jól átszűrve keverednek a cselekménybe, úgyhogy végeredményképp egy jófajta filmszatírát kapunk a pénzünkért cserébe.

Hackspacher egy gyárban targoncavezető, amúgy pedig egy szimpatikus kisember, aki rajong a fociért (mint ahogy a film is rajong Puskás Öcsiért), és a maga nyugodt, kiegyensúlyozott módján próbál igazodni a hétköznapi politikai kihívásokhoz. A telitalálat felvétele után begyorsulnak az események, mi pedig hamar belemegyünk abba a játékba, miszerint a pénz sorsa miatt kell folyamatosan aggódnunk.

Ami egy átlagos hétköznapon a legnagyobb öröm lenne, az egy forradalom kezdetén csak a bajok forrása, hősünk szinte vért izzad, hogy pénzét megtarthassa. A nyeremény átvételekor ávós tisztek kísérik el az OTP-be Hackspachert, ami egy ilyen napon egyáltalán nem veszi ki jól magát. Miközben a forradalmi tömeg ki akarja szabadítani hősünket az ávósok autójából, mi már az első ilyen jelenet alatt átérezhetjük, milyen érzés lehet, amikor egy hétköznapi embert elsodornak a hívatlanul jött történelmi események. Aztán ez a menet folytatódik tovább, Hackspacher szorítja magához a pénzzel teli táskáját (benne 100 évnyi keresete, mint ahogy azt a kislánya kiszámította), a dolgok pedig néha a kezére, de legtöbbször ellene játszanak, mi pedig egyre jobban szeretnénk, ha végre biztonságban tudhatnánk a pénzt, hősünket, vagyis mindent.

A fő hangsúly az októberi forradalmi eseményeken van, ennek a néhány különleges napnak a hangulata elég pontos kifejtést kap a filmben, és ezt színezi át Hackspacher személyes története, amibe belefér még egy váratlan szerelmi szál is. A film többnyire rendes ritmusban halad a maga útján, csak ritkán érezzük úgy, mintha percekre leülne a cselekmény, de alapjában véve egy jól megírt forgatókönyv került megfilmesítésre. A színészek szinte kivétel nélkül jól játszanak, bár például Törőcsik Mari bibliai beszólásainak nem láttuk sok értelmét, Kaszás Géza pedig kicsivel több árnyalatát is megmutathatta volna annak a félbűnöző fiatalembernek, akit nem érint meg a forradalom szele. Szalay Mariann finom személyisége jól érvényesült Rózsika szerepében, Szirtes Ági pedig nagyon erős és hiteles feleség-karaktert hozott létre Hackspacherné személyében.

A Telitalálat egy nagyon rendes képviselője az általunk "történelmi filmeknek" titulált, a hazai szocializmus korszakáról szóló filmek körének, ami egy érthető és többnyire átérezhető történettel rendelkezik, és összességében is egy jó film benyomását kelti. Kár lenne kihagyni.