Végső Állomás 2.

A film első perceit gyakorlatilag unottan, szórakozottan bambulja végig a néző, egy lányt látunk, aki tévét néz, illetve akinek be van kapcsolva a tévéje. Lehetne ő az első hulla is, de nem, ő az új főszereplőnk, Kimberly (A.J. Cook). Igazi szépségét (mert nagyon szép), csak percekkel később fogjuk felismerni, de már most megjegyezhetjük, Cook nagyon jó választás volt erre a szerepre. A.J. Cook hasonlít Dewon Sawa-ra az előző részből, olyan, mint ő, csak hosszú, barna hajjal, és lány kiadásban, plusz hasonlít a Scary Movie Cindy-jére, Anna Faris-ra, mégpedig úgy, hogy túlmutat rajta. Anna Faris és a Scary Movie-sorozat szépen bedarálta a tini-horrorokat, azóta új tini-horror sztár mindenképp olyasvalaki lehet csak, aki a Neve Campbell és Anna Faris utáni korszakot képviseli, és most ez szépen meg is valósult. A. J. Cook-ot a Titanic fesztivál látogatói már két filmben is láthatták, Sophia Coppola (nagyon gyenge) filmjében, a Virgin Suicides-ban, és az elképesztően jó Elvis Meets Nixon c. filmben is, bár ez utóbbi filmben csak mellékszerepet kapott.

A Végső Állomás 2-nek A. J. Cook a kulcsa, de erre majd csak a lassú bevezetés után döbben rá a néző. Apropó, miért is kell nekünk a tévét hallgatni hosszú perceken keresztül, amiben az első rész tartalmát emelik át (ügyesen) ebbe a filmbe? Miről szól ez a percekig tartó vizuális üresjárat, hogy ugye egy sötét szobát látunk, meg egy bekapcsolt tévét, meg néha a lányt, akiről még fogalmunk sincs, kicsoda? Várakozásról van szó. Egyrészt a moziba későn érkezőket akarjuk bevárni, másrészt a film szépen lassan összegyűjti a nézők figyelmét, hogy majd az adott pillanatban a teljes koncentrátumot rádobhassa egy csúcsjelenetre, mint lobbanékony anyagot a tűzre.

A művészetet mindig a határozottságáról lehet felismerni. Amíg más filmeknél próbálnák óvatosan adagolni az első rész tartalmát, s hozzá igyekeznének kellemes, a figyelmet lazán lekötő, "színes" jeleneteket produkálni, addig itt óvatosságnak nyoma sincs. Sőt, gyakorlatilag annyit beszélnek az első rész misztikus tragédiáiról, hogy többszörösen túlzásba is viszik, és pont ez a jó, ettől jön meg az étvágyunk a filmhez. Pár perc alatt már a könyökünkön jön ki, hogy mi történt tavaly a 180-as járat utasaival. Ráadásul pro és kontra beszélgetnek a tévében, így az a nézet is folyamatosan hangot kap, hogy "ugyan már, ne őrüljünk meg, hogy mondhat valaki akkora baromságot, hogy a halál felvesz embereket a listájára, és nem engedi el őket, ha kell, utánuk megy, és szépen levadássza áldozatait".

Nagyon jó, olyan ez a filmkezdet, mintha bemennél egy boltba, és nem valami érdekből ott álló nőt találnál ott, aki gépi hangján elmagyarázná neked, hogy ez és ez a süti milyen jó, hanem két vidám lányt, akik éppen a kérdéses csokitortákat nyomják nevetve, és megkérdik tőled, hogy "te is kérsz?". Nem erővel vesznek rá, hogy kedved legyen a történethez, hanem hagyják, hogy magadtól kerekedjen rá hangulatod, és ez a csábítás művészete.

Mindenesetre, amikor a lány nekivág egy laza kis autókirándulásnak a barátaival, és elköszön az apjától, a film már ránk tette a kezét, és nem enged el minket egészen a végéig. Ebben a részben is van egy ominózus baleset, amitől páran véletlenül, illetve a főszereplő előérzetének köszönhetően megmenekülnek, és ez a jelenet egész egyszerűen csúcs. Egy őrült nagy sztráda baleset, "plie-up", (egymásra) halmozott ütközéssorozat. Gyönyörűen van fényképezve, de a bevezető képsorok is isteniek, akik késtek pár percet a filmről, igazán hálásak lehetnek, hogy ezt nem rögtön az elejére tették az alkotók.

Ebben a részben minden "baleset" kicsit fel van fokozva az első részhez képest, s egészében is egy a második körre kitűnően felkészült versenyzőt tisztelhetünk a filmben. A leges-leges legjobb dolog viszont Clear Rivers (Ali Larter), aki az előző részben is szerepelt. Ali Later-t leginkább a Doktor Szösziből ismerjük, ő volt az a szőke nő, akit gyilkossággal gyanúsítottak, és akinek a bíróságon Reese Witherspoon volt a védője. Gyönyörű lány, van benne egy adag Téa Leoni is, biztos, hogy még nagyon sokra fogja vinni (amiben ez a film is szerepet játszik majd), szóval egyáltalán nem volt rossz ötlet a részéről, hogy elvállalta a filmet, még ha még oly durván alakul is végül számára.

Igen, a filmben nagyon durvák a halálesetek, gyilkosságok, amiket maga a halál követ el, de finom érzékkel vannak kikeverve, és nem olyan módon emlékezetesek, mint amikor esetleg valaki lát élőben egy balesetet, szóval nem a megrázó, durva és nyers horrort, tragédiát látjuk, hanem igazi teátrális jeleneteket. A film egyébként, ha a horror-skálán kellene elhelyezni, ugyanott foglal helyet a polcokon, mint az előző rész, a szoft tini-horroroknál, illetve horror-thrillereknél, ott is inkább a thrillerek felé eső oldalon, hiszen tényleg olyan, mintha egy gyilkos után nyomoznának.

Egyetlen "gyilkosságot" szeretnénk kiemelni: Kimberly rájön, hogy galambok lesznek a következő gyilkosságnál, rohannak figyelmeztetni a delikvenst, akit a "gyilkos", szóval a halál már minden létező formában megpróbált behálózni. Ez a legjobb ebben a filmben, hogy a halál körbeépíti az áldozatot, pont úgy, ahogyan a sakkban szokás matt-helyzetbe hozni az ellenfelet. Több szálon kell támadni, egyik szálról sem világos, hogy vajon ez lesz-e a végső "döfés", de mindegyik szál ott van, egyre jobban akadályozva az ellenfelet, a végén már szinte mozgásképtelenné téve, és akkor lecsap: sakk-matt. A galambos esetnél megjegyzendő, hogy épp a Mag-ban léptek elő a galambok ismét teljesen Hitchcock-i formában horror-effektté, nos, most is ez történik. Másrészt a "gyilkosság" végén a teljesen lapos hullazsák látványa is figyelemreméltó, hiszen a világ legmegrázóbb dolgáról van szó, nem egy puszta tragédiáról, hanem egy lapos hullazsákról, amit a hulla anyja kísér. Ennél tragikusabbat mutatni aligha lehet, mégis, a film annyira profin van kikeverve, hogy ez sem zavaró, még talán vicces is, hiszen folyamatosan lehet tudni, hogy ez egy film, tehát szórakozás, és ez tényleg nagyon jó.

Ha már az emlékezetes tragédiáknál tartunk a filmben, van egy junky csávó, aki éppen kezd kitisztulni, kezdjük felismerni, hogy egész jó fej, jól is néz ki, és akkor odaadja Kimberlynek a kulcsait, hogy amikor majd rá kerül a sor, a fiúra, mármint amikor érte jön a halál, a lány menjen már el a lakására és takarítsa ki az esetleges pornót, a drogokat, meg mindent, amitől az anyja szíve esetleg megszakadhat. Ez egy annyira szép jelenet, hogy abszolúte le a kalappal, elképesztő. Ráadásul, egy olyan mozzanat, egy olyan gesztus is, amire eddig nem nagyon került sor, ez körülbelül olyan, mint amikor a Bolond Pierrot-ban annak idején Belmondo kibeszélt a vászonról a közönséghez. Mindenesetre ez a jelenet sokat dob az amúgyis jó filmen.

A Végső Állmás 2 jó film, abszolút érdemes megnézni, sőt, kellemesen emlékezetes szórakozás is. Profin van fényképezve, remek a forgatókönyve, mindössze egyetlen baja van, hogy talán túl rövid.

A végén az ember úgy érzi, hogy az alkotók igyekeztek gyorsan pontot tenni a végére, miközben mi még legalább egy félóráig szívesen néztük volna.