Holly Woody Történet

Woody Allen hálistennek nagyon termékeny rendező, ahogyan a divattervezők is szezonról szezonra kijönnek egy új kollekcióval, Woody Allen is mintegy menetrend szerint jelentkezik soros filmjével. A világnak pedig, szemben a mondással, hogy jóból is megárt a sok, soha nem tud elege lenni Woody filmjeiből. Vannak jobban sikerültek, melyekre vidámabban emlékezünk vissza, vannak teljesen felejthető darabok (Árnyékok és Köd, Rejtélyes Manhattani Haláleset) és mindig vannak ügyeletes rekord-, illetve csúcstartó Allen-filmek, pl. a legutóbbi nyerő széria az Agyament Harry-vel kezdődött, és a Süti, Nem Sütivel folytatódott, illetve érte el a csúcsát.

Maga Woody Allen olyan, mint egy külön bolygó, mint egy külön Hollywood, a vicc kedvéért akár úgy is lehet tekinteni, mint egy "tucatfilmest". Pont úgy ontja magából a filmeket, mint Hollywood (vagy a franciák, angolok, németek), van, amelyik jobban sikerül, van, amelyik meglepően jól, és van, amelyik gyengén. Mégis mindegyik filmjére vevők vagyunk, és maximum utólag felejtjük el a gyengébb filmjeit, de közben azért mindig kellemesen érezzük magunkat. Vevők vagyunk a filmjeire, mert egész egyszerűen egy külön bolygóról, egy külön világból jönnek, vele együtt, aki természetesen egy ufó, és a Men In Blackben csak éppen, hogy nem leplezték le.

Ebben a filmben egy "ordenáré" humort enged el: megvakítja magát. Igen a film arról szól, hogy Woody Allen megvakult. De ehhez még hozzájön a gyermeteg szövegkörnyezet is: épp egy filmet rendez, amikor megvakul :) De itt sem áll meg: megvakul, és úgy tesz, mintha mi sem történt volna.

Fura azt látni magunkon, hogy szinte zavar minket, hogy a finom árnyalatokban megnyilvánuló stílusa és humora most ekkora közönség-siker illatú produkcióval rukkol elő. Féltkékenyek vagyunk a mi Woody Allenünkre, akit a nagy közönség nem ismer annyira és nem kedvel annyira, mint mi?

Akárhogyan is, ez a film elképesztően humoros, és rendezője semmilyen banális humortól nem riadt vissza. Egy olyan jelenet, amelyben sétál egy állványon a műtermi díszletben, majd lezuhan – mert vak – teljesen normális ebben a filmben. Más a mérce :) Ez egy roppant érett Woody Allen. És nagyon finom nemcsak a humora, de az egész is. Mert van romantika is a háttérben. Téa Leoni régóta  a kedvencünk (Bad Boys), nos, mostantól ez a legjobb filmje :)

Téa Leoni Woody Allen ex-feleségét alakítja, aki elhagyta és hozzáment egy producer-mogulhoz (Treat Williams), majd mintegy nászajándékként kicsikarja leendő férjéből, hogy az egyik nagy produkciót Woody Allen, az idős, leszálló ágban lévő rendező rendezhesse. Amikor Allen és Leoni találkoznak, és Woody Allen azt játssza, hogy percenként, sőt másodpercenként kitör belőle a féltékeny ex-férj, az kicsit erőltetettnek tűnik, mégis vicces. Beszélnek a filmről, semleges hangnemben, majd hirtelen Woody Allen elkezd kifakadni, hogy "de hogy tehetted ezt?!", "ezzel a görénnyel!" stb...

Összességében, Woody Allen a finom részletekben lakozik, melyekben most sem volt hiány, de közben megjelentek vaskosabb, sarkosabb, messziről is jobban látható poénok is, de ennek a remek filmnek végül ez sem ártott meg.

Mindezek tükrében a film abszolút kellemes élmény, sőt, egyike a legjobb Woody Allen filmeknek, csak annyi a fura benne, hogy közönségfilm. Egy hibátlan Woody Allen film, jó nézni, és jó utána hazamenni, az egész nagyon rendben van, de nemcsak a mi számunkra jó, akik imádjuk, hanem minden bizonnyal a bolygó bármely intelligens nézője számára is, ideértve azokat, akik először látnak egy Woody Allen filmet :)