keresés



  home   | szocio |  hírek   |  filmekről   |  kult   |  urban/enviro   | 

  fehér
\"tartalom\"
Tamara
Collateral - A Hall Zloga
Szemtl Szemben
Dealer
Dealer
Dealer
A Temetetlen halott
Az Apokalipszis Angyalai - Bbor Folyk 2.
Sequels - Film-klnok tmadsa
Perlasca
Feketk Fehren
Norman Jewison: Az tlet
Stepfordi Felesgek
lmodozk
Mr Megint Brgyilkos a Szomszdom
Neveletlen Hercegn 2. - Eljegyzs a Palotban
A Tzben Edzett Frfi




  2004-11-04

Neveletlen Hercegnő 2. - Eljegyzés a Palotában
 The Princess Diaries 2: Royal Engagement 2004.

Körtetorta tejszínhabbal

Azt tényleg soha nem gondoltuk volna, hogy egy olyan, valljuk be őszintén, jelentéktelen filmnek, mint amilyen a Neveletlen hercegnő volt, is lesz egy második része. Pedig igen, és ennek nincs is más oka, mint hogy a film annak idején 37 milliós befektetésből 100 millió feletti bevételt produkált. És tessék, most előbukkant a folytatás, és a romantikus lányfilm-vonalból egy csöpögős, a végletekig eltúlzott, “helyes-kedves” tinifilm született.



Bármennyire is szeretjük a romantikus filmeket, azon belül is a vígjátékokat, az érzelmességnek és a meseserűségnek is van egy olyan határa, amit túllépve már nem igazán értékelhető egy film. A romantikus vígjátékok műfaját olyan klasszikusok teremtették meg, mint a Pretty Woman (aminek a rendezője ugyanaz a Gerry Marshall, mint akinek a Neveletlen Hercegnő-filmeket köszönhetjük), vagy az Only You (Marisa Tomei-el a főszerepben), vagy a Meg Ryan-es Francia Csók, és társaik. Ezekben a filmekben az elbűvölő és nem-mindennapi hősnőn kívül még egy sor olyan elem is fel szokott bukkanni, amitől fordulatos lesz a cselekmény, humorosak lesznek a jelenetek, és élvezetes lesz az egész, miközben persze minden afelé halad, hogy a hősnő megtalálja az igazi társát, aki nemcsak jól néz ki, de hasonlóan eredeti személyiség is, mint a főszereplőnő. Az Only You-ban Marisa Tomei egy gyerekkori jóslatot követve üldöz egy ismeretlen férfit, miközben véletlenül -szó szerint- belebotlik Robert Downey Jr.-ba, aki látatlanban tudja, mik a kedvenc ékszerei a lánynak, és milyen cipő illik hozzá. A Francia Csókban Meg Ryan a volt vőlegényét üldözi, miközben abban a férfiban találja meg az “igazit”, aki sokáig a legjobban idegesítette, és aki hozzá, amerikai lányhoz képest “annyira francia”.

A Neveletlen Hercegnő már nem volt ennyire ötletes sztori-fronton, itt egy tinilányról az derült ki, hogy valójában egy kis királyság trónörököse, vagyis egy hercegnő, és a film arról szólt, hogy tudja ezt a nagyfokú konfliktust talpraesetten és közben hercegnői módon kezelni. Láttuk, sikerült neki, Mia és a film átment a próbán, a tinilányok szerették, nemcsak az USA-ban, hanem Európában is, és a film bevételei magukért beszéltek. A folytatást viszont már semmi sem indokolná (a már említett anyagi megfontolásokon kívül), hiszen a fő konfliktus már megoldódott a film végén: a tinilányból rendes hercegnő lett, és ezzel megmentette Genoviát, kis királyságát. De miután nincs mese, a mesének folytatódnia kell, most a második rész kényszeredetten keres egy egész estés filmre kitartó konfliktust, és mivel nem talál ilyet, kapunk helyette egy szemi-konfliktust. Mi másnak hívhatnánk azt a sztorit, ami arról szól, hogy Mia csak úgy lehet királynő (mert most már emelni kellett a téteket, a hercegnőségből csak felfelé vezethet az út, Genovia trónjáig), ha férjhez megy, ráadásul záros határidőn belül? Bizony, ez lesz a fő konfliktus-gócunk, egy 2004-es filmben, hogy egy Európa-beli kis államban a leendő királynő férjhez menjen-e a politikai kiválasztottjához, vagy inkább hallgasson a szívére, és csak a szerelmével házasodjon?

Valószínű, hogy azt az alkotók is tisztán látták, hogy ez a történet nem fog elvinni egy egész filmet a lábán, de a jelek szerint ezen a felismerésen nem izgatták fel túlságosan magukat, és milyen jól tették, hiszen a film végül kasszasiker lett így is. Persze ha végre le tudnánk akadni az anyagi oldalról, akkor megnézhetnénk, mit kaptunk ezúttal a pénzünkért cserébe.

Mia ott él Genoviában, békésen, a nagymamája (Julie Christie) felügyelete mellett. Nem történik semmi különös sem a királyságban, sem a filmben, de mielőtt már a film legelején bealudnánk a látottakon, az egyik helyi parlamenti ülésen előbukkan egy üdítő probléma, éspedig az a gonosz felvetés, miszerint a hercegnőből csak férjezett formájában lehet királynő. Nosza, elkezdődik egy-egy nagy adag körteízű popcorn mellett a leendő férj kiválasztása, Mia, a csúnya barátnője, a királynő, és egy-két további lány társaságában. A történet később sem tartogat meglepetéseket számunkra, az első látásra is (tinilány terminológiával) “helyes”-nek beállított trónkövetelő srác később is helyes lesz, és persze Mia is hozzá fog igazán vonzódni, de az is igaz, hogy olyan sok fiú-tiniszínészt nem is szerződtettek a filmhez, hogy hősnőnk, vagy mi válogathassunk a kínálatból. (Ez okozhatta azt a furcsa gondolatot a fejünkben, hogy vagy a viccesnek tálalt testőr srác, vagy egy röpke másodpercre látott árvagyerek-kordinátor lesz a befutó Miánál).

A film nemcsak alapjáraton lassú, hanem még ebből a tempóból is vissza tud venni helyenként, ezek azok a jelenetek, amikor nem történik szinte semmi, csak valami mozog a vásznon, ami se nem árt, se nem használ, de legalább kitölti a filmidőt. Mia íjjal tanul lőni, ékszerek közt válogat, pizsamapartit tart a barátnőivel, üldögél egy lépcsőn, menekül a szobalányai elől: ilyen, és ezekhez hasonló életképekkel szórakoztat minket ez a film. (Ez a szobalány-vonal a legrosszabb az egész filmben, folytonos pukedli és csivitelés, sőt, ha kell, még edényt is húznak a fejükre ezek a lányok, és úgy táncolnak.)

Mindent egybevéve egy eléggé semmilyen film lett a Neveletlen Hercegnő 2, egy olyan darab, amit tényleg csak kevesen tudnak igazán élvezni. A főszereplő lány, Anne Hathaway már az első filmben sem az eredeti kisugárzásáról volt híres, de most mintha még egyszerűbb és babásabb lett volna, hibátlan hajjal és ruhákkal, de üresen. A romantikus vonalat, ami elvileg az egész filmet kitöltené, tulajdonképpen kiszorította a sok üresjárat, a két leendő szerelmes között mindössze egy-két jelenetnyi kapcsolat van, és azok sem csúcsminőségűek. (A 2000-es években már nem emelheti fel a lábát senki sem csók közben, ha jót akar a film magának). Nem hiába alapvető tény már a filmek világában, hogy a második részek szinte mindig elbújhatnak az első film mögött, itt is ez történt, talán annyi felvetéssel, hogy már az első film sem volt igazán jó, főként nem eredeti, de ez a második film egyszerűségben és kiszámíthatóságban tényleg elvitte a pálmát.

És még így sem lehetünk benne biztosak, hogy Gerry Marshall, producerei és alkotótársai nem akarnak majd egy pár év múlva filmet csinálni a rakoncátlan kismama-királynőről, aki egy tucat kisherceg és hercegkisasszony között rosszalkodik, és hágja át a királyi szabályokat. Reméljük, ezt azért megússzuk majd.

-lidoc-
2004-11-04

 




oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18