Perlasca

A jó-vonal a főszereplővel indul, a nálunk még soha nem látott Luca Zingaretti-vel, aki szinte már a jelenlétével is elvégzi a feladatát. A jó kisugárzású főszereplőnk felbukkanásával egyértelművé válik, hogy kivételesen egy jó magyar-olasz filmet kaptunk ki, ami, mint később kiderül, rendes párbeszédekkel, jól felépített történettel, és egy teljesen rendbenlevő képi világgal is rendelkezik.

A történet a holocaustról szól, pontosabban a budapesti zsidóság 1944-es elhurcolásáról, illetve az ezzel kapcsolatos eseményekről. Főhősünk egy olasz férfi, Perlasca, aki azért érkezett Magyarországra, hogy állatokat vegyen, de a drámai történelmi fordulat miatt végül embereket mentett meg a biztos haláltól. Az olasz kereskedő a spanyol nagykövet helyettesének adja ki magát, és védleveleket ad a budapesti zsidóknak, majd megpróbál minél több embert elhelyezni a spanyol követség védelme alatt álló házakban. Perlasca a maga számára is váratlanul válik hőssé, mivel minden percben csak ösztönösen cselekszik, de ezekből az ösztönös tettekből végül egy folyamatos életmentő akció bontakozik ki a szemünk láttára. A film remek ritmusérzékkel mutatja be Perlasca hőssé válását, miközben nézzük őt, mintha mi is átélnénk azokat az élet-halál pillanatokat, amikben gyorsan kellett döntenie, dacolva minden veszéllyel, és amikben ő mindig az élet, vagyis mások életének a mentése mellett döntött.

Drámai és egyben izgalmas történet, amit látunk, már csak azért is, mert itt valódi emberek sorsáért kell aggódnunk, úgy, hogy közben ismerjük a történelmet, vagyis csak remélhetjük, hogy filmünkben Perlasca "kis csapata" megússza a gyilkos eseményeket, és túléli azokat. (Egyébként a túlélők azt kérték, a film sajtóanyagában legyen benne az a tény, hogy a valóságban mindenki túlélte a háborút, akiket Perlasca a spanyol védett házakban bújtatott el.)

A film tehát izgalmas, úgyhogy ennek megfelelően szinte végig izguljuk az egészet, mert mindig akad kit féltenünk a haláltól, Perlascát, az őt segítő ügyvéd barátját, illetve azt az egyre táguló kört, akik Perlasca védenceit jelentik. A forgatókönyv mindig tud meglepetéseket okozni számunkra, és az is jól működik, ahogy több emberi sorsot is bemutat a film, bár lehet, hogy csak egy-két percben villantja fel ezeket a szereplőket a történet, ennyi idő elég ahhoz, hogy úgy érezzük, ismerjük ezeket a családokat, sejtjük, hogyan éltek a háború előtt, és érezzük, mit éltek át ezekben a hónapokban.

Többször annyira megható a film, amennyire csak lehetséges, és mindezt a remek színészi alakítások, és a kellőképp átgondolt rendezés teszik lehetővé, ez utóbbi Alberto Negrin olasz rendező munkáját dicséri.

Luca Zingeretti mellett több kiemelkedő színészi alakítást is láthatunk, ilyen az ügyvéd barátot játsszó Jerome Anger-é, vagy Cserhalmi Györgyé, aki ezúttal egy cinikus gyilkos szerepét vállalta el (és persze ezt is remekül játszotta el), de ugyanígy az összes "kisebb" szerepet játsszó színész is emlékezeteset nyújtott, mind az olasz, mind a magyar stábból.

A Perlasca egyike a jól sikerült holocaust-témájú filmeknek, egy olyan film, ami nemcsak "feldolgoz" egy történetet, hanem igazi érzelmeket és valódi emberi sorsokat mutat be, a nézőt magával ragadó formában. És mostantól megint elkezdhetünk bízni a magyar-olasz koprodukciós filmekben.