Sequels - Film-klónok támadása

Ma már szinte fura belegondolni, hogy a folytatások eddig vajon miért nem működtek ennyire nyíltan és durván, hogy ez az egyszerű pénzkeresési lehetőség miért nem jutott ilyen nagy tömegben a producerek eszébe? Hiszen ha van egy film, amely remekül teljesített a jegypénztáraknál (box office), a producerei miért is kellene, hogy más munka után nézzenek? Miért kellene elnézniük, hogy mások az új filmjeikkel vidáman tarolnak, miközben nekik csak egy múlt szezonbéli dicsőség halványodó fényéből jut. Miért kellene ölbe tett kézzel nézniük, ahogyan más nagy sorozatok, mint a Csillagok Háborúja, vagy a James Bond, a Keresztapa, a Terminátor, a Die Hard, a Vissza a Jövőbevagy a Halálos Fegyver halálra keresik magukat. Miért ne csinálhatnának sorozatot bármiből, mint a német-izraeli Forró Rágógumi 8 darab epizódot számláló sorozat "alkotói" ? Mit nézzünk meg ma este? Forró Rágógumi 8. jöhet? Ezeknek a filmeknek könnyű a dolguk, mert nem kell befutniuk, betörniük, hiszen már ott vannak, benne az emberek fejében, mint azok a filmek, melyek kultikus könyvek vagy képregények alapján készülnek. És vegyük észre, a nagy producerek mind-mind büszkélkedhetnek egy folytatással, lásd Spielberg és a Cápa, Lucas és a Csillagok Háborúja, de még Andy Vajna is idetartozik a Rocky-val. Nos, a 2000-es években a folytatás, a "sequel" már nem egy kivételes, esetleg ünnepi esemény, hanem a hétköznapok világágnak elemi része: "olyan film nincs, amit ne lehetne folytatni, csak olyan van, amit nem érdemes" - cspv.

A trükk az, hogy a folytatások, második részek silány minősége nem a második rész sikerére van kihatással, hanem csak a majdani harmadikéra, így a második rész tiszta sor, egy jutalomjáték, ingyen pénz. A folytatások üzletileg szinte elronthatatlanok, lásd a világ legrosszabb folytatását, a Terminátor 3-at, minden filmek szégyenét, amely persze rendesen alulmúlta a hozzá fűzött reményeket, és nem is csak minőségileg. A 175 milliós költségvetéséhez képest az USA-ban csak 150 milliót sikerült kasszíroznia (tehát hagyományos értelemben megbukott), de a NON-USA (tehát az USA-n kívüli forgalmazás) bevételeivel együtt már 418 millió bevételt könyvelhetett el. Így könnyű. A "NON-USA" piacoknak köszönhetően a vesztes produkciók is nevetve könyvelhetik a nyereségeiket. Az USA-n kívül, tehát nálunk is, sokkal könnyebb eladni a filmeket, ezeknek a területeknek a szellemi, kulturális önállótlansága, szervilis trendkövető hajlama révén adott mennyiségű reklámköltéssel vélhetően jóval nagyobb eladást lehet gerjeszteni, mint az USA-ban.

A NON-USA piacok sajátságai közé tartozik, hogy újonnan hódították, "gyarmatosították" őket. Amíg az USA-ban már évtizedekkel ezelőtt is hasonlóan folyt a filmforgalmazás, nálunk még viszonylag újnak számít ez a mostani mozi-kultúra. Mozi-kultúrán a nézői, forgalmazó szokások együttesét értjük, és tényleg nehéz nem észrevenni, micsoda változásokon mentünk keresztül az utóbbi években.

Régebben olyan filmekre is jegyet váltottunk, amit akár évekkel azelőtt "hoztak be", dobtak piacra hazánkban. Amikor a fiatalok vagy idősebbek moziba indultak, olyan filmek közül is kényelmesen választhattak, amikről barátaik meséltek nekik, akár egy-két évvel azelőtt is. Mindez ma már nonszensz. Ma egy-egy film akár 2-3 hónap múlva is teljesen eltűnhet a mozikból. Ezzel összejátszik az a körülmény is, hogy az információ-áramlás is eszméletlen mértékben felgyorsult, ma már nem az vezérel minket, amit egy-két éve, esetleg egy-két hónapja hallottunk a barátainktól, hanem az, amit tegnap vagy ma, illetve az, amit az elmúlt hetekben reklám-agyakként magunkba szippantottunk.

Ennek eredményeképpen amikor moziba indul valaki, ma már a hét új filmjeire kíváncsi, vagy az elmúlt hetek sikeresebb darabjaira, és ennyi. Ez a NON-USA piacok fogyasztói (emberei) számára annyira új és furcsa, hogy gyakorlatilag teljesen védtelenek, és egyfajta Stockholm-szindróma hatása folytán, ami a túszejtők iránt fellobbanó meleg érzéseket jelenti, a fogyasztók a reklámokat az aktuális trendek hivatalos és hiteles forrásaiként értelmezik, és egyéb forrásokra, beleértve a saját haverjaikat is, kevésbé hallgatnak. Lásd az összes tévécsatornán elszaporodott "filmajánló" reklám-műsort, hogy a nyomtatott reklámújságokat, műsorfüzeteket ne is említsük. Dióhéjban ez teszi a NON-USA piacokat ennyire jól működő, jól hipnotizálható tömeggé, ennek köszönhetően pedig az USA-filmek olyan atombiztos, bolond-biztos biztosítékot kapnak, aminek a révén egy folytatást szinte lehetetlen elbukni. Tehát ezért mi vagyunk a felelősek, mi, és a mi nézői szokásaink.

A Mátrix és a Gyűrűk Ura és a Harry Potter az utóbbi években ugyanúgy "forradalmasították" a mozi-bizniszt, ahogyan például M. Schumacher a Forma 1-et. Amikor a mozinézők jegyet váltottak az első részre, gyakorlatilag kitöltötték a hűség-nyilatkozatot is, mely révén betáblázták magukat, és mielőtt a folytatás piacra került, már volt egy-egy kötelezően megtekintendő film a fejükben (csoda, hogy a jegyelővétel idáig még nem terjed ki). Vicc nélkül, a folytatások iszonyatosan precíz marketinget tesznek lehetővé, egy-egy folytatás sikerét akár 50 forint pontossággal is meg lehet jósolni, sőt határozni, ami egy nem-folytatás bizonytalan anyagi sikeréhez képest maga a produceri mennyország. Ezen felül a folytatások eladására külön technikákat is kifejlesztettek, köztük a legelemibb az, hogy az új rész mozikba kerülése előtti hétvégén kerüljön országos televíziós sugárzásba az előző rész. Ezt a technikát is George Lucas, illetve a Lucasfilm fejlesztette ki a Star Wars második új részének, tehát a Klónok Támadásának piacra kerülésének idején, és azóta már mindenki előszeretettel alkalmazza.

A folytatás elvileg persze egy nagyon jó dolog, hiszen egyszer láttunk valami jót, és várjuk, hogy ugyanaz megtörténjen még egyszer, csak másképp. A Hálózat Csapdájában második része sosem készült el, helyette azonban Irwin Winkler készített egy tévésorozatot, ugyanazzal a címmel, és ugyanez történt a legendás Szökevény c. filmmel, amely a maga idejében forradalmian jó filmélmény volt. Ekkoriban még második részre úgy gondoltak, hogy "ha lehet, ha van benne második rész, megcsinálják". Amúgy lehet tévésorozat belőle, vagy reklámozhatnak úgy filmeket, hogy "a Szökevény rendezőjétől, producerétől, sminkesétől".

Napjainkban már úgy néz ki a helyzet, hogy Vin Diesel meghal Pitch Black 1 végén, ahogyan a Halálos Iramban végén is, de mivel a film sokat hozott ahhoz, hogy második részben is ő legyen a főszereplő, egyszerűen feltámasztják, és a nézők kérdését, hogy "de hát mi történt a hősünkkel?" elintézik egy idióta bevágással, ha egyáltalán foglalkoznak vele. A Halálos Iramban 2 ugyanúgy közelébe sem ért az 1-nek, mint ahogy az egykori zseniális film, a Bad Boys második része is egy nézhetetlen "izé" lett. A Doktor Szöszi 2 messze alulmúlja az első részt, a Blair Witch Project folytatásai nem is ugyanazok a filmek, mint az első rész. A Bíbor Folyók 2-ről már azt sem tudjuk, egyáltalán mitől nevezhető folytatásnak, csak a címe ugyanaz, meg a mindenre kapható Jean Reno, Mathieu Kassowitz azonban, az "első rész" író-rendezője és Vincent Kassel főszereplője nincsenek már a filmben. Nem is lepődünk meg, hogy korábbi kedvencünk, Luc Besson írta és producelte, aki az Ötödik Elem óta filmművészet terén semmi sem csinált, csak sok pénzt a gagyi sorozataival.

Nagy ritkán persze előfordulnak jó folytatások is, mint a Man In Black 2, vagy a .. (itt kicsit gondolkodni kell), de a legjellemzőbb mégis az az egyszerűség, ami a Charlie Angyalai 2-t, a Dirty Dancing 2-t, a Bérgyilkos a Szomszédom 2-t, vagy a Bourne 2-t jelmezi.

A Bourne 2 (A Bourne-csapda) esetében például a Bourne Identity (A Bourne-rejtély) mozikban aratott sikere alapján a producerek még fülük botját sem mozgatták, pedig nagyon-nagyon jó film volt, ám amikor később a DVD eladások igencsak jól alakultak, úgy döntöttek, mégiscsak beruháznak egy második részbe. Minden adott volt, hiszen a Bourne-sorozat nemcsak egy 70-es évekbeli film, hanem egy regénysorozat is, fogták tehát a második regény-rész címét, leakasztották a polcról, és gyorsan megírattak egy forgatókönyvet, aminek semmi köze a regényhez, és a normális 2 éves átfutás helyett immár a kigondolástól számított 1 éven belül a mozikba került a Bourne 2, és hatalmas siker. Kár, hogy a minősége majdnem nulla, és közelébe sem ér az előzőnek.

Az olyan lelkiismeretes második részek, mint a Szökevényt követő Életre Halálra, vagy a Szerelem Hullámhosszán 2, vagy a Pretty Woman 2 már a múltéi. Noha ezek a második részek is alulmúlták az első részüket, de legalább mindent megpróbáltak, hogy egy jó film jöjjön ki belőle. Amit napjainkban folytatás címén művelnek, az sokkal, inkább primitív klónozás, amire 30 perc garanciát sem adnak.

Így megy ez, úgy látszik, ilyenek a folytatások, nem is csoda, hogy a forgalmazók a folytatások filmcímeiből már most is igyekeznek eltüntetni a 2-es számot. Mi persze nyitottak vagyunk, de manapság max 5-10%-ot adunk annak, hogy egy folytatás egyáltalán élvezhető lesz, így amikor "gyarmatosítónktól" átvett gondolatmenettel élve a hét új filmjeit fürkésszük, hajlamosabbak leszünk valóban új filmeket keresni, vagy kedvenc régebbi filmjeinket megnézni inkább még egyszer.