A Sziget titka
we might be wrong
A Sziget gyakorlatilag olyan, mint egy étterem, ahol egy fix összegért annyit ehetsz-ihatsz, amennyi csak beléd fér, és ez borzasztó nagy kihívás, hiszen ilyen feltételek mellett egész egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy a nap végén akár ici-pici hiányérzeted is legyen. Jó volna hát tudni, hogy vajon milyen út vezet a sikerhez ...
Idén az a kellemes tapasztalat 
lepett meg bennünket, hogy a Sziget valahogy minden ízében sokkal jobban működik, mint tavaly. A kellemesen másnapos délutánokon sokat tűnődik a ember, és közben jó sok eszmét is cserél arról, hogy vajon mitől "jött fel" ennyire a Sziget, amely tavaly már kicsit szinte megfázásos tüneteket mutatott.
A jó dolgok, ugyanúgy, mint a rosszak, összeadódnak, és egyik jó dolog hozza létre a másikat, egyfajta láncreakcióként. Hogy csak egy példát említsünk, az idei Király Tamás fashion show (amit furcsa lenne divatbemutatónak fordítani, kábé mintha a tévét képsugárzó eszköznek titulálnánk) egészen jól jellemzi az idei Sziget-helyzetet. Tavalyelőtt Király Tamás elsöprő erejű show-t adott, a "Hypnotic Fashion" címmel. Tavaly ugyanaz a koncepció, ugyanazok a ruhák, illetve jelmezek vonultak fel a színpadon, és mintha minden az előző évinek lett volna a keserű ízű paródiája. Bár Király Tamást a hazai divatművészet legnagyobb alakjának tartjuk, plusz
nemcsak jó művész, de nagyon jó ember is, idén már eszünkbe sem jutott kikeresni a műsorból. Ehhez képest, péntek este, éppen úton valamilyen helyszín felé, egy jó kis Krafwerk-szám ütötte meg a fülünket, gyorsan lefordultunk az útról a hangok irányába, és rögtön ott voltunk Király Tamás fashion show-ján. A tavalyelőtti elemek, motívumok abszolút ismétlődtek most is, ám a divat, illetve művészet természetének megfelelő fejlődéssel. A show (ismét) elsöprő volt, helyre állt a világrend.
Idén, bár látszólag minden ugyanaz Sziget-fronton, mint tavaly, minden teljesen más, minden sokkal jobban működik, de vajon mi ennek az oka? Először is, a fix áras éttermekhez hasonlóan itt is az a legfontosabb kérdés, hogy mi a főmenü - ami idén egy egész egyszerűen lenyűgöző ajándék, a Radiohead "volt". Ha az ember úgy nézi, mit csinál ott egy hétig, mire költi a pénzét, mivel fogja "elk*ni" az idejét, kell, legyen egy racionális, egy kielégítő, egy megnyugtatóan izgalmas magyarázat - és a Radiohead erre tökéletes. Mit csinálsz egy hétig? Elmegyek a Szigetre, megnézem a Radiohead-et. Figyu, megéri ez neked? Ja, .. kicsit, mint a Pretty Woman-ben, amikor Richard Gere bevallja, hogy megadta volna a 3000-ret (?) is Julia Roberts társaságáért.
A Radiohead-ért önmagában megad az ember 30 ezret, és csak külön öröm, ha ezt nem egy hülye csarnokban kell
megtekinteni, hanem egy szellemében, atmoszférájában egyező helyen, a Szigeten, ahonnan nem toloncolnak ki a a koncert végeztével, és ahol, mint egy rendes zarándok, már napokkal előtte tábort verhetsz, és bőven van időd az elmélyülésre. A Radiohead jelentősége pszichológiailag felbecsülhetetlen, hiszen egymagában elegendő ellenértéket képvisel a jegy árához, és az addicionális költésekhez képest, de ez önmagában nem jelenthet magyarázatot arra, hogy miért működik finoman minden - mindenki számára. Valami olyan dolgot kell keresnünk, amely mindenkit egyformán befolyásol, és nem "csak" azt az 50 ezer embert, akik direkt a Readiohead-re voltak kíváncsiak.
Az ember figyelme itt, a mindenkire egyformán ható t
ényezők keresésekor nyilván a piszkos anyagiakra terelődik. 6000 forint (egy napi belépő ára) nyilván rengeteg pénz, ugyanakkor, hála a magyar életszínvonal alakulásának, amely az államháztartási hiányoknak, az inflációnak, a menetrendszerű áremeléseknek köszönhető, 6000 forint lassan ugyanolyan kicsi pénz lesz a mi számunkra, mint az EU más tagállamaiban élők számára - persze anélkül, hogy ugyanezt az összeget ugyanolyan kedvezően és gyorsan meg tudnánk keresni, és találni. Szóval, a forint vásárlóerejének csökkenésével a 6000 forint per nap egy meglehetősen kedvező árrá avanzsált, és ez a körülmény nyugodtan előidézhette volna azt, hogy a kapkodás helyett idén mindenki végtelen lazasággal és "peace of mind"-val (lelki békével) szeli a Sziget finom habjait. Ez az anyagi körülmény azonban totál hidegen hagyja a külföldieket, szóval elméletünk önmagában ismét nem állja meg a helyét, és valami mást okot kell keresnünk.
Ha már előző teóriánk épp a külföldieken bukott el, vegyük csak szemügyre, hogy mi a helyzet velük. Tényleg, a Sziget és külföldiek (most nem azokra gondolunk, akik a terület jelentős részét felvásárolták, és hoteleket fognak ott építeni),
ezzel kapcsolatban azt gondoltuk, hogy a magyarok helyett egyre inkább a külföldiek lesznek a megcélzott közönség, lévén, hogy az EU hatalmas piac - Magyarországhoz képest, ahol ez embereknek egyre kevesebb a pénzük, és így a Coca Cola reklámjai révén külföldiek felé lehet értékesíteni a Sziget-bérletek jelentős (70-80%) részét. Ezt a körülményt egyszerűen a hazánkban szinte mindenre jellemző zavaró tendenciák közé szoktuk
sorolni - de akár tévedhetünk is, we might be wrong.
A megoldást a Sziget revitalizációjával kapcsolatban a Radiohead-koncert adta, ahol olyan helyet kellett találni, ahol nincsenek mögötted magyarok, mert ők végig beszélték ezt a fantasztikus "koncertet",
amely szó egyszerűen nem fedi le azt, amit a Radiohead ilyenkor ad. Rá kellett döbbennünk, hogy a magyarok nem nagyon ismerik a Radiohead-et, és a jelek szerint elsősorban azért mentek el a koncertre, mert "adták", és mindenki erről beszélt. Ez az a mozzanat, ami megvilágítja, hogy mi történt Szigettel tavalyról idénre virradólag. Thom Yorke a koncert végén megfigyelőink szerint magába fojtott egy mondatot, amikor a végén azt mondta a közönségnek, hogy "thank you", olyan volt, mintha azt akarta volna mondani, hogy "de tényleg .. nem hittem volna. ..", "nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz veletek itt, Budapesten ". Ez a felvetésünk szempontjából legfontosabb jelenség, sőt, maga a kulcs.
Mert mitől ilyen fantasztikusan finom itt a közönség? 70-80%-ban külföldön eladott jegyek, hello! A külföldi közönség miatt. Ez szinte tuti. És itt érdemes elgondolkodni, hogy tényleg, vajon milyen hatással vannak "a külföldiek" a Szigetre. Ismételten
megjegyezzük, hogy nem azokra a külföldiekre gondolunk, akik szállodát építenek ott, hanem a hetijegyet vásárló külföldi fejre. Rádöbbentünk, hogy addig, amíg a turisták a városban (eltekintve a turisták 10%-ától, akik finom emberek, és nem tesznek olyat, aminek ők sem örülnének, ha mások tennék azt az ő országuknak) eszméletlen suttyók, mint azok a barmok, akik a szállodából az üvegen keresztül egész kanapékat, meg tévéket dobáltak ki a hetedikről, és utána egyszerűen megkérdezték, mennyit adjanak, hogy mindenki lekopjon róluk, és mindenki le is kopott (ez híradóban megjelent, és az illetők focidrukkerek voltak, Angliából, ami biztos, hogy nem ugyanaz az ország, ahol Thom Yorke is él, illetve nem ugyanaz a világ). Szóval általában véve így néz ki a külföldiek és a magyarok viszonya, a Sziget azonban teljesen más tészta.
Rájöttünk, hogy a Sziget eszméletlen sokat köszönhet a külföldieknek, akik ide jönnek. Gondoljunk bele, az, aki idejön, Európa leghaladóbb gondolkodásúbb rétegét képezi, hiszen egy olyan helyre jönnek, ahol balkáni
körülmények uralkodnak, és ahol mellesleg a város főpolgármestere azzal kampányol, hogy azt mondja, tudja, hogy az ellenzéke azt fogja mondani, hogy itt balkáni körülmények uralkodnak (szép, honnan tudja?). Akik ide jönnek, nem a tipikus amerikai turisták, hanem a legjobb arcok minden felől, akik úgy vannak Magyarországgal (mint egyébként mi is), hogy nem az országot vezető gyökérarc politikusok számítanak, hanem az emberek, akik itt élnek. Azok a külföldi fiatalok 0-tól 100 éves korig (elnézést a többiektől), akik ide jönnek, Budapestre, nem gyarmatokként kezelik Magyarországot, nem is egzotikus helyként, hanem Európa egy kellemes, országhatárokat nélkülöző metszet-halmazaként, sőt, uniójaként, ahol olyan emberekkel lehet együtt partizni, akik szintén tudják, hogy a Radiohead, bár nem az egyetlen isteni zenekar a világon, szinte mindennél közelebb juttatja hallgatóit önmagukhoz.
Napokban kialakult nézetünk szerint a Sziget külföldi látogatói gondoskodnak a Sziget isteni kulturális színvonaláról, arról, hogy a Szigeten jó stílus uralkodjon, és az emberek közt mosolygós és emelkedett érintkezés legyen. Gondoljunk bele, náluk (cseh és lengyel barátainkat kivéve) kimaradt
a 40 év vasfüggöny mögötti kommunizmus (vagy ez durva szó?), amely nemcsak a szabadságát vette el az embereknek (mint ahogyan a hirosimai atombomba nemcsak abban a pillanatban ölt), hanem hosszan és folyamatosan mosták át az emberek tudatát a szervilizmus kitenyésztése érdekében. Gondoljunk bele, náluk, külföldi Sziget-látogató társainknál nem kell mindenkinek a TV2 és az RTL Klub suttyó műsorát bámulni, illetve ők azon a szinten vannak, hogy akkor sem néznének ilyen agymosó csatornákat, ha kellene. Az ő szintjük, az ő frekvenciájuk viszont lassan átragad ránk, és összességében egy olyan közönséget, egy olyan virtuális közösséget alkotunk mi magunk is, amely Thom Yorke tiszteletét is kivívja.
Így végre érthető, mitől ez az istenien finom légkör odakint, miért van ez a kulturális "boom", ez a robbanás, és mostantól a Szigeten lévő külföldiekre úgy tekintünk, mint a kiskutyusok a nagyobbakra, akik bár velük egyenrangúak, picivel előttük járnak, és így nemcsak remek társak, de csomót lehet tanulni is tőlük. Nagyszerű dolog, hogy a Sziget (hatalmas utat leírva) végül egy pozitív kulturális olvasztótégellyé vált, mint annak idején Woodstock, vagy a kicsit közelebbre visszatekintve, mint amilyen annak idején a Nap Nap Fesztivál (Kelényi Krisztián Tódor találmánya) volt.
-jepe-
2006-08-13
