Amerigo Tot (3. rész / 6)

::::: harmadik szint: a tehetség és vitalitás

Amerigo Tot, ha adunk egy kis időt a szemlélődésnek, kiderül, hogy nem "kettős személyiség", hanem legesleginkább egy multitalentum. Tetejébe mindennek, a tárlatot böngészve hamar ráérzünk arra is, hogy művészete ugyanazt a stílust képviseli, mint kalandor élete: a Bauhaus-os konstruktivizmus lendülete, energiája, dinamizmusa, amely egy életre magával ragadta, ugyanaz a cselekvő, a gondolkodást anyagba leképező, anyagot megmozgató attitűd, mint ami azt a tetterős férfit jellemzi, aki 1930-ban Budapesten turulista tüntetőkre támad, és ezért gyűjtőfogházba kerül, vagy aki '32-ben a Bauhaus Dessau-i bezárása után tengerésznek áll - nem megy tovább a száműzött iskolával Berlinbe. Erőteljes, vitális, kezdeményező, nem kitérő, hanem bátor, direkt, konfrontatív, tetterős személyiség - aki képes váltani is, ha kell.



Bauhaus school, c. 1930, in Dessau, Ger., designed by Walter Gropius.

General Photographic Agency/Hulton Archive/Getty Images

Nincs itt semmiféle ellentmondás, kettősség, ha úgy tekintjük, hogy egy tehetséges fiatalember nagyfokú intenzitással keresi az útját, a boldogulást - nem feltétlenül mint művész, hanem általában, mint ember (semmilyen szakma, életút nincs kizárva).





Mielőtt elhagyja Budapestet, az "iparművészetit" (akkori nevén Mintarajziskola) kitűnő eredménnyel végzi el, de úgy, hogy tanárával és a tanára által képviselt kultúr-érával egyáltalán nem elégedett, konkrétan lekicsinylően beszélt a pénz-rajzoló művészetről*, utalva arra, hogy tanára tervezte az egyik akkori pénzt.

Csillaggal (*) azokat a gondolatokat jelöltük meg, amelyek konkrétan Mélyi József szájából hangzottak el, vagy/és a kiállítás tette őket elérhetővé. Ezt az egész bekezdést is csillaggal kell megjelölni, hiszen egy egész külön kiállítással felérő "hint"-ként szerepel egy 10-12 perces mély-interjú a Kádár rendszer mélyéről, amely a Magyar Televízió első próbaharapása volt Tot-tal kapcsolatban - kiküldtek hozzá Rómába egy alaposan felkészített stábot, és itt azt, hogy alaposan felkészített, nem lehet elegendően hangsúlyozni. Az interjú döbbenetes - és mellesleg különleges is, mert (amint erre Mélyi József felhívta a figyelmet) több olyan dolog hangzik el benne, ami később soha, és több olyan dolog, motívum lesz később az életében, melyekről itt még nem tett említést.



Amit aláhúznánk az az, hogy eminens volt az iparon, és hogy tehetséges volt, nem stréber, nem azonosult a rendszerbe illeszkedő tanáraival. Ebből a Kassák "workshop" és a Bauhaus-ba való jelentkezés már tiszta sor: nem tovább lépés, nem plusz egy lépés a megkezdett pályán, hanem egy ugrás, egy dobbantás egy poros levegőjű, nyomott kultúrából - egy tehetséges 21 éves srác részéről ez érthető is (egyébként dolgozott alkalmazott grafikai iparban, szóval látta, hogy hova kerülhet ki az iskola után).







Amikor felvételt nyer a Bauhaus-ba, gyalog vág neki az útnak, amikor pedig bezárják a Dessau-i iskolát, tengerésznek áll - nem megy tovább a száműzött iskolával Berlin külvárosába. Mindkettő bátor és vitális lépés - az új lehetőségek felé.

A tengerészkedés után aztán mégis visszatér a Bauhaus-hoz (kvázi Rimbaud oda-vissza:)), innentől viszont már együtt sodródik velük a perifériára (a drezdai képzőművészetire, ahol Otto Dix felvette őket), amíg végül a nácik be nem tiltják az egész iskolát, a tanítványokat pedig letartóztatják.

Ami a szökést illeti: szökés náci fogságból - ha valaki nagyon naiv, elhiheti, hogy egy csak ügyességet és gyors futást igényel, a kiállításon installált megdöbbentő 1965-ös MTV-interjúban elmondja: egy kihegyesített kanállal intézték el az őrt, hárman (ez az egyik infó, amit ekkor hallani tőle először és utoljára*).

Gyalog vágott neki a útnak Dessauba, és végül gyalog érkezik meg Rómába 1933-ban.





Rómában egy barát*, Luttor Ferenc révén ösztöndíjas lesz a Collegium Hungaricum-on, itt tanul szobrászatot '36-ig, 27 éves koráig. Mi pedig, a felejtés/emlékezés között hüvelykujjunkkal hezitáló utókor ismét ráharapunk egy életrajzi fordulatra, amely ismét a közhelyek felé sodor minket, ha nem figyelünk oda ... Ha nem figyelünk oda arra a tényre, hogy mielőtt Luttor segít neki, éjszakánként hajléktalan-szálláson alszik, nappal pedig abból él, amit tud, hasznosítja képző- és iparművészeti szaktudását: fest, mázol, cinkel (fiatal művészek ma is bármikor megteszik ezt, például kávéházakat dekorálnak). Érdemes lehet aláhúzni: keményen dolgozik, túlélő üzemmódban - ekkor jön a megváltó ösztöndíj ..

Élete új fejezete, a szobrászat-tanulás (bár a különbség árnyalatnyi) nem feltétlenül egy sikerélmény, hogy egy újabb akadály hárult el az útjából, hanem inkább egy új kihívás, egy új helyzet, egy új helyre került, ahol vagy megállja a helyét, vagy nem ...

Amerigo Tot, a tehetséges fiatalember megállta a helyét, és 1937-ben az albánok által kiírt nemzetközi pályázatot ő nyerte meg - 3 évnyi szobrász-tanulmány után ez nem pusztán egy óriási siker, hanem egy kifejezetten ígéretes siker (amely ígéretesség visszatekintve természetesen evidencia).

• amerigo anzix Nemes Péter kutatói naplója
• kiállítás a Ludwig Múzeumban
• a Mag - Gödöllőn fotó1 , fotó2
• cikk a népszabadság-on
• cikk az fmh.hu-n
• fotó a Tremini pályaudvarról itt (Friedl Frenc fotója) ue. itt
• fotó Mikrokozmosz a Makrokozmoszban itt

következő fejezet: negyedik szint: Amerigo Tot a pályázó-talentum
a cikk fejezetei:

• első blikkre
• Második szint: Amerigo Tot a nagy volumenű kalandor-művész
• harmadik szint: a tehetség és vitalitás
• negyedik szint: Amerigo Tot a pályázó-talentum
• ötödik szint: Amerigo Tot - a játékos (the player)
• Az 1965-ös MTV-interjú - a kilométerkő
• Emlékezni vagy felejteni?