2009-10-11
Amerigo Tot (6. rész / 6)
szelektív emlékezés
A Ludwig Múzeum nem-hivatalos megfogalmazásban "a 30-as években emigrált magyarokra fókuszáló" sorozatában következő állomásként egy Amerigo Tot tárlatot kínál a művészet-kedvelőknek.
a cikk fejezetei:
::::: Emlékezni vagy felejteni?
Nem is kérdés. Mindenre emlékezni kell, mégpedig a maga helyén, különben zavar támad a történelem szövetében - ami visszafertőzi még a jelent is. Amerigo Tot esete azért különleges, mert hacsak az a két fakkunk van, hogy "jó" és "rossz", hogy "kádári" és "nem-kádári", akkor bizony nem jutunk semmire, nem tudjuk "elhelyezni". Egy másik érték-duállal, a "jelentős" / "nem jelentős" fakkokkal ugyancsak nehezen boldogulnánk.Például, siralmas, ha mai szemmel megnézzük az "Elszakadt lánc" c. művét, amelyről Nemes Péter fantasztikus blogjában olvashatunk (a blog itt ténylegesen naplónak felel meg, naplószerűen számol be a Tot-kutató olaszországi utazásáról), és fotókon láthatjuk, hogy milyen állapotban van. Tényleg siralmas .. de mi? Siralmas az egész helyzet. Nincs siralmasabb, mint egy elfeledett emlékmű, plusz az is belejátszik ebbe a siralmasságba, hogy az illető emlékmű nem tűnik különösebben nagy műnek - sőt, inkább a felejthető kifejezés jut az eszünkbe.
Ha a Tremini pályaudvar frízét nézzük, hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy siralmasságról szó sincs. Ugyanakkor ha megnézzük a frízt, nem jut eszünkbe megkérdezni, hogy vajon melyik zseniális művész alkotása ez? Egyszerű, a többi részlettel összhangzó iparművészeti produktummal van dolgunk - ami profin van elkészítve, de a vonat, a zakatolás, amit annak idején beleprojektált, nem érint meg bennünket. Ugyanígy, illetve sokkal inkább ott van a Kennedy-emlékmű, amely az idők során könnyűnek ítéltetett, és felejtés áldozata lett.
Magyarországi köztéri szobrai szerencsésebb helyzetben vannak, hiszen absztrakt, elvont, nonfiguratív mivoltuknál fogva képesek megjeleníteni egy kor látásmódját, stílusát (kb. ipari formatervezés szintjén), és mivel nem a pártállam köztéri szobrai, és megérdemlik a független jelzőt, "maradhatnak" - és nem kerülnek a szoborparkba. Ezzel együtt, amikor a szovjet kozmonauta emlékére készített pécsi köztéri szobrát elvitték restaurálni, egy idő után kiderült, hogy a talapzatát restaurálják*.
Emlékezni vagy felejteni - ez itt a kérdés? A kiállítás látványosan kiáll az emlékezés mellett - de úgy, hogy Tot életművét az elképzelhető legnagyobb mértékben annak láttatja, ami. A rendszerváltás nem vált be - de itt van most a mi második nagy esélyünk, hogy 20 év után kiszabadulva a Kádár-rendszer fogságából végre elkezdjünk emlékezni - ésszel és érzéssel.
Az, hogy ügyfelei listájára a Vatikán mellé a Kádár-rendszert is felvette, vagy az, hogy művei inkább köztéri szobrok, megrendelésre készült alkotások, mint belső indíttatásra született művek, illetve hogy szobrai inkább egy profi mesterségbeli tudásáról árulkodnak, és nem egy élvonalbeli művész látásmódját tükrözik - nem lehet akadály. Amerigo Tot nyilvánvalóan része a kultúránknak (és nem mellesleg ezer sugárral világítja meg történelmünket), így amikor emlékezünk rá, elsősorban nem is neki teszünk szívességet - hanem magunknak. Ha nem tudnánk rá emlékezni, magunkról, jelenlegi kultúránkról mondanánk ki az ítéletet, hogy felejthető ...
PS: A sors iróniája, illetve nem-kellemes koincidencia, de sajnos idekívánkozik, hogy az emlékezés és felejtés tematikájában párhuzamos kiállítóként résztvevő Kis Varsó csoport nemrégiben éppen a másik oldalon szerepelt nyilvánosan, a gondatlan felejtők oldalán, amikor Berlinben kiállított művükben úgy használták fel Bódy Gábor Harmadik c. filmjét, konkrétan úgy vetítették napokon keresztül a berlini metróban, mintha egy archív anyag lenne a '70-es évekből - és nem egy ismert művész alkotása (ráadásul minden idők egyik legjelentősebb és legtehetségesebb magyar filmeséről van szó, aki Berlinben még élt, alkotott és tanított is).
- amerigo anzix Nemes Péter kutatói naplója
- kiállítás a Ludwig Múzeumban
- a Mag - Gödöllőn fotó1 , fotó2
- cikk a népszabadság-on
- cikk az fmh.hu-n
- fotó a Tremini pályaudvarról itt (Friedl Frenc fotója) ue. itt
- fotó Mikrokozmosz a Makrokozmoszban itt
a cikk fejezetei:
-JP-
2009-10-11