Király Tamás fashion factory-je (4. rész / 6)
::::: K mint kettősség
Egyrészt, a sikereire nagyon büszke volt (bár inkább úgy helyes mondani, hogy boldog volt a sikerei miatt, mindig boldogan beszélt róluk – sokkal inkább boldogan, mint büszkén), másrészt mindig megmaradt szerénynek, lámpalázasnak, izgulósnak, gyerekesnek – leszámítva azt, amikor alkotott, mert akkor a leghatározottabb (de nem erőszakos, hanem kedves) művészként működött, akként, aki volt.
Király Tamás show a Sziget fesztiválon - 2006
Aztán ott van az, hogy a nyugat továbbra is nyugat maradt, Budapest pedig továbbra is kelet, így ahhoz, hogy itthon olyan karriert csináljon, amilyet egy tehetséges tervező külföldön, továbbra sem merülhetett fel, itt egyszerűen nincs meg hozzá a kultúra. Plusz, a szocializmus Budapestje után (a skála Coop-pal, az Ez a Divattal, az S-modellel), a vadiúj kapitalizmus milliószor vállalhatatlanabb volt egy szofisztikált művész számára – a duna plázával, pata-cipőkkel, a nyugati reklámokkal, a média által fejekbe plántált műanyag élet-modellekkel. Az iparba való beilleszkedés veszélye így igazából nem fenyegette.
Ez persze az emberi stílusából is adódott, hogy nem lett belőle tévé-celebritás, egy arc, akit rendszeresen meghívnak mondjuk a heti hetesbe, vagy más licenc-műsorba valamely kereskedelmi csatornán. Ahogyan a szocializmusban megtalálta az FMK-t meg a Fekete Lyuk-at (? - ez nem biztos), az új rendszerben ott volt a Tilos az Á, az Ego Centrum, a Zanzibár – melynek újdonsült utódjában, a Pepita Oféliában napjainkban is törzsvendég. A Tilos-ban sokáig rendszeresen pezsgőket rendelt, egész társaságokat hívott meg, de ezt nem azért tette, mert rengeteg pénze volt, hanem mert rengeteg barátja, és amikor volt, erre költötte a pénzét, nem tartalékolta bármi másra. Élt és dolgozott – és a kettő ugyanaz volt. Élt és alkotott.
Király Tamás show a Sziget fesztiválon - 2006
A fura egzisztenciális kettősség nyomán néha óriási szülinapi partijai voltak, néha meg volt, hogy stábja (barátai és alkotótársai – mindenkire így tekintett, egy család voltak) a Margit híd alatt rittyentett neki partyt, gyakorlatilag a Dunában, mert a vízszint éppen alacsony volt. Lampionok, mécsesek, és kész volt az emlékezetes helyszín. Máskor meg egész romkocsma komplexumot foglaltak el, vagy a 'Király' utcát (oké, annak egy részét) :)) (Hihetetlen, hogy tudott örülni annak, hogy a Király utca Király utca :))
Aztán ott van az a kettősség is, hogy mindig voltak az óriási show-jai, tipikusan külföldön, plusz a szerény események Budapesten, például a sziget fesztiválon, akkor, amikor már nem is volt fashion színpad, csak úgy, az út szélén, szó szerint, mint a vándorszínészek, úgy adott elő kis társulatával, arra járó külföldi szigetlátogatóknak – nem akármit.)
2003-as Király Tamás show a Sziget fesztiválon
A modelljeivel is így volt, volt egy fura kettősség. Egyrészt a modelljei zseniálisak voltak, mindig is, de, bár igazán bombázó lányok és fiúk fordultak meg a színpadán, jellemző módon deviánsok voltak, nem megfelelő alakkal, kinézettel, stílussal, viselkedéssel, olyanok, akiket az un. szakma (az ipar) sosem alkalmazott volna. Az egészben persze az a legszebb (és itt jön a kettősség másik oldala), hogy Király Tamás nem dolgozott akárkivel, tehát annak ellenére, hogy egy éjszakai buszon vagy a megállóban összeszedett egy nagyon profi modell lányt, akinek éppen be volt gipszelve a lába, és mankóval ment a kifutóra, a fashion TV-n látható modellek 90%-ával tuti, hogy nem tudott volna együtt dolgozni, alkotni. Értsd, lehet, hogy az ő modelljei nem feleltek volna meg az iparnak, de az ipar modelljei pedig nem feletek meg neki, és innentől csupán nézőpont kérdése, hogy ki dolgozik elit modellekkel … :)
Eközben, jegyezzük meg, Jean-Paul Gaultier, aki például a '80-as évek óta barátja Király Tamásnak, totál különcnek számít, mert ipari szemmel nézve nem szép modelleket is alkalmaz, például kövér lányokat, vagy idősebb hölgyet, esetleg egy különleges régi kedvencét, akihez ragaszkodik, mert különleges, bár ipari szemmel nézve nem szép – de kit érdekel az ipar???
következő fejezet: a divat Dalai Lámája
a cikk fejezetei: