Ellenség a Kapuknál
Ellenség a Kapuknál Enemy At The Gates 2001
Üdvözöljük 2001 legdrágább európai filmjét, ladies and gems please welcome Enemy At The Gates!
A konstrukció nem más, mint minden európai filmes álma (kivéve a színészeket, azon belül is különösen a nem angol anyanyelvűeket), európai gyártás - amerikai, illetve nemzetközi értékesítés. Eddig a legmenőbb ezen a téren Luc Besson volt, kezdve a Leon-nal, folytatva az Ötödik Elemmel, de ne becsüljük le az "olaszokat" sem, akik évről évre előrukkolnak egy nemzetközi Mussolini-s filmmel.
Az Ellenség a Kapuknál egy nagyszabású góliát-film, és nem egyebet ígér, mint, hogy asztalunkra teszi a sztálingrádi csatát. Aztán, ahogy elkezdődik a film, és egy hajón utaznak a katonák Sztálingrád belsejébe, és ellenséges repülők géppuskatüze szaggatja szét az embereket, leesik a tantusz, hogy ez a film is egy Ryan Közlegény-mutáció, illetve mondjuk szépen: "leágaztatás" akar lenni.
Egyszerűen tagadhatatlan, hogy Spielberg-ék forradalmasították a csata-felvételek technikáját, pont úgy, ahogyan David Lynch Kék Bársonya forradalmasította a pisztolylövés ábrázolását (Dennis Hopper-nek szétloccsant a feje a szokásos "piros pötty" helyett), és ahogy ilyenkor lenni szokott, a technikai forradalom után beindul a termelés. Értsd: sok film árulja ugyanazt az effektet, ami a Ryan Közlegényben megjelent. Az ilyen filmek eleve másodlagosak, már csak az érkezési sorrend miatt is, de tovább tudja rontani a helyzetüket, ha ezeken az effekteken kívül mást nem igen csomagolnak a filmbe.
Az Ellenség a Kapuknál arról szól, hogy Vaszilij (Jude Law) mesterlövész, illetve orvlövész, csak úgy, mint a Barry Pepper által alakított Jackson közlegény Spielberg filmjében. És ennyi. Egyébként nem is rossz ez a kínálat, mert ami miatt az emberek befizetnek, az úgy is a Sztálingrádi csata, ahol hullanak az emberek, mint a legyek, vagyis "több se kell nekünk".
Szerencsére azt is hamar megtudjuk, hogy egy szerelmi vonalat ültettek a történet nyergébe, így, ha esetleg irtóznánk a direkt és nyers és önmagáért való erőszaktól, megnyugodhatunk, hogy lesz egy szerelmi szál, amit esernyőként a háború elé tarthatunk. Ez a szerelmi szál azért sem rossz ötlet, mert sokszor azért nem vált jegyet végül az ember egy-egy háborús filmre, mert zavarja, hogy egy-két órára elszakadna a civilizációtól, illetve, ahogy ezt más emberek, például amerikai producerek fogalmazzák meg, zavarja, hogy a film nem koedukált.
Szinte már mielőtt látnánk a filmet, világos, hogy egy rendesen kiagyalt produkcióról van szó. Ám amikor elkezdődik, ez a világosság fényárrá duzzad, rögtön a film elején... A főszereplők találkoztatása a legkomolyabb, és egyben a legemlékezetesebben megoldható feladat. Itt azonban szinte rekord értékű megoldást látunk, a minimalizmus
csúcsát:
Vaszilij és Tánya a film elején egyszerre szállnak fel egy vonatra. Kész. Két legyet egy csapásra, mindkét főszereplő nemhogy egy jeleneten, de egy képen belül bukkan fel. Nem sokat cicóztak a forgatókönyv írói. És ahogy beljebb haladunk a történetben, az is kiderül, hogy ez a "nemes egyszerűség" nem valami múló rosszullét, hanem alaptulajdonság.
Még egy férfival megismerkedünk, Danyilov komisszár (Joseph Fiennes) személyében, ő lesz az tulajdonképpen, aki Vaszilijt felfedezi. Danyilov szó szerint felfigyel arra, hogy ez a Vaszilij milyen jól céloz, sőt, hogy milyen jó orvlövész. Aztán következő nap, amikor Hruscsov eligazítást tart a politikai tiszteknek, melyek közül Danyilov az egyik, Danyilov bedobja, hogy reményt kell adni az embereknek, és a katonáknak, és kellene egy hős, akinek a példáját zászlóra tűzhetnék, lelkesítőnek, és Vaszilijt ajánlja ere a szerepre.
A fedélzeten tehát Danyilov, Vaszilij, Hruscsov és Tánya, ennyi. Még érkezik két darab mellékszereplő, König (Ed Harris) és egy kissrác, Tánya öccse, Szása. Ők játszanak csupán, mintha valami kamara-darabot néznénk, a többiek sima hátteret képviselnek, mint valami tapéta, névtelen statiszták ők.
Ha Vaszilij a fekete királynő (vagy , hogy jobban hangozzon: vezér), akkor König ugyanez fehérben, illetve világosban, szóval még szürkület előtt. (A König egyébként németül azt jelenti: sirály.) Ez a König azért érkezik a frontra, hogy kicsinálja Vaszilijt, ő is orvlövész. Innentől a felállás eléggé egyszerű, egymásra vadásznak. De azért mégse valami nagy vadászatot képzeljünk el, a film nemes egyszerűsége ugyanis erre is kiterjed, és úgy oldják meg, hogy van egy a kisfiú, a Szása, aki szabadidejében folyton König cipőjét pucolja, és mindenféle titkokat fecseg el neki, de azért végig Vaszilij oldalán áll, szóval ez a Szása megmondja Könignek, hogy hol lesz a randi Vaszilij-jel, és akkor ott találkoznak, ott vadásznak egymásra. Néha pedig König mondja meg Szasa-nak, szóval ő az ügyeletes üzenet-közvetítő, a sípszó után.
Egyszerű film, ahol az egész Sztálingrádi csata szinte méltánytalan módon sima dekorációként van alkalmazva, sőt, ha belegondolunk, nem is látunk semmiféle csatát. Harcoló katonákat, statisztákat, minden szövegkörnyezetből kiragadott harcokat látunk egy párat, de ez nagyon kevés. Nemcsak, hogy kevés, de ezt a Ryan Közlegény legprimitívebb mutációjától is elvártuk volna. Általában az van, hogy amikor kezd patt-helyzet kialakulni a két orvlövész között, akkor bedobnak egy kis bombázást, arra jön két-három gép, és bombákat dobnak le, és ennek az a célja, hogy a robbanást követő felfordulásban a két orvlövész nyugodtan távozhat a helyszínről, és kezdődhet újra a párbaj, egy másik helyen, egy másik időpontban.
Egyszer még egy gyalogosokkal megvalósított csatát is látunk, ugyanilyen célból, annak sincs se füle se farka. Napnál világosabb, hogy azt gondolták, a
közönség zöme úgysem veszi észre a különbséget a Ryan Közlegényhez képest, vagy ha igen, hát már késő lesz. Rosszul tették, sohasem szabad lebecsülni a közönség intelligenciáját.
A filmnek ez a kamara-jellege Sztálingrádi-csata háttér-tapétával azért sem szerencsés, mert a televízió, hálistennek versenytárs ebben a műfajban, és az ember meggondolja, hogy a Spektrum, vagy a remek Discovery valamelyik sztálingrádi -, vagy II. Világháborús összeállítását nézze-e meg, vagy ezt a filmet, ha Sztálingrádot akar. Ez az egész Sztálingrád úgy jön "csak" be, hogy a producerek költeni akartak a filmre. Láthatóan egy olyan filmet akartak csinálni, amin látszik, hogy sok pénz van benne. És mi sem feltűnőbb a vásznon, mint a II. Világháború, és a sok-sok legéppisztolyozott katona.
A film 70 millió dollárja nagyon sok, de egyéb filmek is kerültek már ennyibe, vagy közel-ennyibe. Másképpen fogalmazva, ennyi pénzt (is) el lehetett volna költeni sokkal észrevehetetlenebb formában is. Például egy napjainkban játszódó film, amiben még lövöldözés sincs .. , az is simán belekerülhet egy 40-50-be, lásd tavaly előtt a Bennfentes, vagy tavaly az Erin Brockovich, mert a műtermi felvételek helyett a rendes, valódi külsők, a statiszták (járókelők), akik ugyanúgy pénzbe kerülnek, mintha német katonának lennének beöltözve, ugyanúgy zabálják a pénzt, csak talán a néző számára nem annyira nyilvánvaló, hogy ez egy költséges film volt. Ennek a filmnek a producerei azonban biztosra akartak menni, hogy a néző tudja, hogy ez egy drága film, sőt, hogy ez egy nagyon drága és nagyon európai film. Ezért szerepeltetnek háborút, sok-sok statisztával. A forgatás egyébként Berlinben történt, és rögtön az elején valami 6000 statisztát odaszállítottak Oroszországból, biztos, ami biztos.
A filmes tehetségük azonban nem volt akkora, mint az étvágyuk, mert hiába a hatalmas, panorámás történelmi háttér, az egész film mégiscsak 3 db szereplőről, két mellékszereplőről szól, egyszerűen csak ők vannak a filmben, a többi néma csend, illetve statiszták. Persze mondhatnánk, hogy a Gladiátor sem hemzsegett a sok-sok szereplőtől, sem maga a Ryan Közlegény, de ez akkor is más. A Gladiátorban a történelmi "háttér" nemcsak odafényképezett tapéta volt, hanem egy szerves, élő közeg, amiben (és nem ami előtt) a történet játszódott. A Ryan Közlegény-ben sem vaktában lövöldöztek, a szereplők mint valami túraútvonalon mentek végig a háború ösvényén, és láttuk, hogy hogyan változnak eközben, sorsokat láttunk felvillanni, eltűnni, átalakulni. Itt, az Ellenség a Kapuknál esetében a történet egészen másról szól, mint a háttér.
Ez egy sima háromszög. Van egy csávó, aki kinézi magának a csajt, és mivel ő van jobb pozícióban, egyből azt gondolja, hogy neki jár a nő. A másik srác,
és a nő körülbelül egy szinten élnek és dolgoznak, tehát olyan, mintha egy főnök és két alkalmazott háromszögéről volna szó. Világos, hogy az alkalmazottaknak kellene összejönniük, és kérdés, hogy sikerül-e. Sajna, már csak egész kevés kérdés merül fel, szinte csak annyi, hogy a komisszár, a politikai tiszt, a főnök, szóval Danyilov elmegy-e egészen durva végletekig, mielőtt a lány Vaszilij-é lenne, vagy sem. Kérdés még, hogy a szerelmesek túlélik-e, illetve, ha túlélik, akkor milyen formációban (1, 2 vagy x)?
Ilyen tehát ez a film, egy hatalmas háborús felfújt, viszont a cseles, de nem rokonszenves koncepció (hogy az egész három ember története történelmi háttér előtt) végül nagyon furán sül el. Az történik ugyanis, hogy sokkal jobb emléke marad az embernek a filmről, mint amilyennek közben érezte. Mindez azért van, mert ennek a három embernek a története akármilyen kamu háttér előtt játszódik is, nem egy rossz történet. És amikor Vaszilij lefekszik Tányával, az az utóbbi évek egyik legizgisebb szex-jelenete, és egyben legmeghittebb is.
Állandóan szidjuk a filmeket, ha nincs bennük történet, éppen ezért nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy ebben a filmben végül is van.
Összefoglalva úgy néz ki a helyzet, hogy Rachel Weisz nagyon jól néz ki, Ed Harris-ről pedig még filmen sem lehet elhinni, hogy valami rosszat tenne, annyira kedves ember, őt csak a híresen kék szeme miatt használták. A film 0% történelmet tartalmaz, élen mindjárt a film végén látható, 1942 februárját ábrázoló jelenettel, amely valóságos tavaszként van beállítva, noha a akkor éppen mínusz 40 fok volt odaát, és ezt mindenki tudja. Ezt a tavaszt a többi háborús filmből nyúlták át, gondolván, hogy ez kell a nézőknek, nem törődve azzal, hogy a többi háborús film happy end-je májusban következik be. Ennél "hollywoodibb" megoldást még nem láttunk, annyi szent, és itt a "hollywoodi"-t a szó negatív értelmében használjuk, ahogyan az európai filmesektől tanultuk.
-vrae- UIP-DUNA FILM
