Hé, Haver, Hol a Kocsim?!
Hé, Haver, Hol a Kocsim?! Dude, Where's My Car? 2000
Idióta tinifilm, tizenéveseknek, tizen-valamennyi millióból. AZ USA-ban egyetlen hétvége alatt behozta az árát (13 m), de azóta sem tétlenkedett, már 40-valamennyinél jár, és akkor még nem beszéltünk az USA-n kívüli forgalmáról, az MTV Eurpe-on például épp most megy a reklámja.
C'est la vie. Nekünk már csak annyi a dolgunk, hogy belepillantsunk a csomagba, és megmondjuk, körülbelül mit vesz magához az, aki ezt a filmet beiktatja.
Először is jó nagy hülyeség, de nem gáz, mert lehet rajta nevetni. A poénok, mondjuk kiagyaltak, de 65-70 százalékuk tényleg
működik, ami nem rossz. A történet pedig egészen jó alapokat tudhat magáénak, arról van szó, hogy két idióta (akiknek feltett szándékuk, hogy amennyire lehet, leutánozzák Dumb és Dumber-t) annyira betépett, hogy reggel semmire nem emlékeznek, és megpróbálják valahogy összerakni a dolgokat, kezdve ott, hogy hol az autó. Nem olyan mainstream, mint a Pite, inkább a Cool Túra szintjén mozog. A szokásos gusztustalanságokkal viszonylag csínján bánik, legalább is a próbálkozásaiban semmi szánalmas nincs, ami a Cool Túrától megintcsak megkülönbözteti.
Persze, akármit mondunk, ez a film egy agymosás, amolyan zagyva vígjáték-szerűség, ahol a nézőket úgy nyomják keresztül a cselekményen, mint húst a darálón. Ráadásul külön negatívuma is van neki, és az Kristy Swanson. Kristy Swanson nagyon-nagyon jó volt a Hajsza (Chase) c. Charlie Sheen-es filmben, jól meg is neveztük a jegyét, illetve jegyeztük a nevét. Az rendes főszerep volt, azóta párszor még elviseli az ember, hogy mint az Apafej-ben, mellékszerepig "süllyed" vissza egy körre, de amit ebben a filmben alakít (egy helyi szexi csirkét, akit ráadásul Christie-nek neveznek), annyira mélyrepülés, hogy már átmegy búvárkodásba.
Mégis vannak pozitívumai, ha nem is Kristy Swanson számára. Például, a történet tényleg egészen normális. A Cool Túra mínusz 10, ez viszont +4 pontos történet, ami egész jó arány. A történet attól jó, hogy füvezésen alapul, és hogy van benne valami valóságos. A két srácnak (akármennyire nem-szimpatikusak is) fogalma sincs, mit, illetve mi mindent csináltak előző este. Ez teljesen emberi, ráadásul magyarázza azt is, hogy "miért" beszélnek egymással és másokkal olyan furán. Hogy miért ismétlik el az üres mondataikat 20x, meg minden. A film színészi stílusa egyébként azon alapul, hogy az 50-es évek bárgyú, családi tévésorozatainak modorában beszélnek, csak közben tök durva szavakat használnak, eléggé egyszerű effekt, de gyakran működik, már amennyit Jim Carrey után még le lehet rágni erről a csontról.
Aztán, mivel az autót nem találják, bevetik a létező legokosabb módszert: ugyanolyan helyzetbe kell kerülniük, mint a kérdéses estén, és azzal az agyukkal nyílván tisztán látják majd, hova tűnt az a fránya autó. Jó ötlet, mármint jó alapötlet, amit feltétlen érdemes volt megírni, akármilyenre is sikerült a végeredmény.
A fordulatok szinte Kevin Smith-esek, ami megintcsak nem nagy szó, mert Kevin Smith-re már egyáltalán nem úgy gondolunk, mint aki tud valamit, (bár a Dogma legvége elég jó) viszont ha korrektek akarunk lenni eme közepesre sikeredett, felejthető filmmel kapcsolatban (is), akkor meg kell jegyezni, hogy nem teljesen agy nélkül készült. Az is igaz persze, hogy nem
teljesen előképek nélkül, sőt, valójában szinte minden egyes elemére mint jókora deja vu-re tekinthetünk, de valahogy nem annyira zavaró, mint amikor (hogy a vígjátékok legalját vegyük) ott gusztustalankodik valami rossz arcú színészcsávó, aki talán még számolni sem tud, és minél több 18 feletti, vagy IQ70 feletti néző sétál ki a moziból, vagy akad ki akármilyen formában, annál viccesebbnek kell tekinteni, amit látunk.
Ebben a filmben az a jó, az a korrekt, hogy a jelenetei összetartóak, vagyis láss csodát, egy film a szétesésről, amely folyamatosan össze akar állni! Túl sok direkt szétesett, hanyagul, valóságos élmények nélkül összedobott filmet láttunk már ahhoz, hogy ezt a vonását ne értékeljük a filmnek.
Hirtelen persze az is felmerül az emberben, hogy vajon tényleg ekkora különbséget jelent, hogy egy filmben fű szerepel? Nos, nem magáról a fűről van szó, hanem a valóságos élményről. Arról, hogy valaki, akár fűtől, akár alkoholtól, akár a friss levegőtől, a nem alvástól vagy a saját agyától, vagy zenétől és tánctól "betép", és az estéje elkezdi a saját útját járni, a következő nap a pedig másnaposság jegyében telik el. Jó történet.
Ráadásul pont ez az az állapot, amit a fiataloknak mi több dugdosniuk, rejtegetniük kell, mert nincs legalizálva, és itt akár konkrétan is gondolhatunk a fűre, ami Svájcban már lehet, hogy legális lesz, és az is lehetséges, hogy 10 év múlva mindenütt, plusz ugyanígy nem legális, hogy egy fiatal akármilyen formában "betép". Isten ments, hogy valaki kemény, vagy félkemény drogot használjon! Értsd: a speed, az extasy abszolúte kerülendő dolgok, semmit nem adnak az embernek, csak pénzbe és agyba, meg életbe kerülnek, de visszatérve, nem legális a "betépés", még alkoholtól sem. A alkohol-reklámokat persze látni, a jövedéki adó persze tökre rajta van, de ha valaki alkoholt iszik egy filmben, az vagy alkoholista lesz, vagy meghal (ahogyan ezt a Sikoly sorozatból megtanultuk). Ezért tud annyira elemi erővel hatni egyébként a Haverok, Buli, Fanta, mert ott, azokban a filmekben minden megtörténik, ráadásul nincs benne semmi illegális, persze, ha már lúd, legyen kövér, és egy gondolatkísérlet erejéig azt is el lehet képzelni, hogy még Fantára sincs szükség ahhoz, hogy az emberek, amikor fiatalok, iszonyat jókat bulizzanak.
Lehet,
hogy a jövő az, ahogyan Moby él, teljesen tisztán, és még a kajákkal is úgy van, hogy igyekszik olyan táplálékokat magához venni, ami egy-egy másik lény számára a lehető legkevesebb szenvedést jelenti, illetve jelentette, és eközben a világ legbetépettebb, és legfinomabb zenéit üti össze sorra, nem is rossz perspektíva.
Szóval fura, hogy a másnaposság és a betépés, vagy szakítás mennyire hiányzik a kultúrából, beleértve az amerikait is, és ezért tud egy ilyen egyszerűen összebarkácsolt, idióta film is elemi erővel hatni a piacon, mert tényleg ekkora a hiány.
A fű egyébként mint olyan először (kb.) a Thelma és Louise-ban jelent meg. Ott egy biciklis csávó észrevette, hogy a kanyon közepén a elhagyatott autó csomagtartójában valaki segítségért kiabál, és erre segítőkészen befújt neki egy slukkot a lyukon. Ez a srác szinte egy az egyben köszönt vissza az örökzöld Sportszelet reklámban, és a Fantával együtt ez már a második, amelyben profi módon a termékkel helyettesítik a füvet. Persze, a horrorfilmekben a fűre is az vonatkozik, mint az alkoholra, legalább is, a Még Mindig Tudom, Mit Tettél Tavaly Nyáron-ban egy igazán emlékezetes füves csávó szerepel, és tökre meghal, még az elsők közt, lényeg viszont, hogy a tiniket megszólító filmekben a fű szükséges motívum. Kedvenc betépett karakterünk, természetesen Floyd a Tiszta Románc-ból, Brad Pitt megformálásában.
Adva van tehát egy közepes teljesítményű film, aminek két előnye, illetve erénye van. Átélhető helyzeten alapuló történetet mutat be, és úgy van megírva, hogy végig erre a történetre koncentrál, és nem esik szét. Vajon emiatt nézték meg ilyen sokan, vagy azért, mert betépésről szó benne szó?:)
Intercom
