Yamakasi
Yamakasi 2001.
Luc
Besson mostanában kevesebbet rendez, inkább producerkedik, ahogyan
a Yamakasi c. francia film is -többek közt- a Leeloo Productions
nevű, Besson tulajdonában levő cég gyártásában készült. A Yamakasi
abba a Besson neve alatt futó, "népszerű francia filmek"-nek
nevezhető sorozatba illeszkedik, ami a Taxi-val kezdődött, a Taxi
2-vel folytatódott, és aminek időben következő darabja a Yamakasi.
Ezek a filmek több dologban hasonlítanak egymáshoz: lendületes, látványos vígjáték-akciófilmek, nem túl hosszú terjedelemben, jó zenékkel, és elég egyszerű sztorival. Míg a Taxikban a Marseille-i utakon való száguldozás volt a fő elem, addig a Yamakasi olyan fiatalokról szól, akik pókemberként másszák meg a felhőkarcolókat.
A film eleje kicsit sietősre veszi a tempót, megjelenik a főcím (alatta az alcím: modernkori szamurájok), és már látjuk is, ahogy srácok rohannak fel egy irdatlanul magas felhőkarcoló oldalán, csak úgy, semmilyen biztonsági felszerelést nem használva. Nagyon jó kezdés: amellett, hogy hatásos, mégsem lehengerlő. Ezt a színvonalat nehéz lenne végig tartania a filmnek, nem is sikerül neki. A főszereplők, a 7 mai szamuráj bemutatása már nagyon direkt, a rendőrfőnök átlátszó módon egy eligazításon egyesével írja le a srácokat, gyakorlatilag nekünk, nézőknek rövidíti le a megismerési időt. A yamakasi feketebőrű, japán és francia-arab fiúk csapata, akikről általában nem tudjuk, hogy miből élnek, mindenesetre az a fő szórakozásuk, hogy időről-időre kitűznek maguknak egy magas építményt, és ruganyos mozdulatokkal felkúsznak rá. Azt, hogy miért szamurájok, pontosan nem sikerült kiderítenünk, az biztos, hogy a társadalom szélén élnek, de sohasem rabolnak, nem használnak kábítószereket, és direkt
hajnalonként másznak, hogy a környékbeli kisfiúk ne lássák őket, és ne próbálják ki ők is a falon mászkálást. Persze pont a kissrácok miatt lesz bonyodalom, mivel ők mégis kilesik a yamakasikat, aztán az egyik szívbeteg társukat (Djamel) arra biztatják, hogy másszon meg egy fát, ha ő is yamakasi akar lenni...Djamel megpróbálja, leesik, és kiderül, hogy csak egy szívátültetéssel lehet megmenteni az életét, ami túl sok pénzbe kerül (400 ezer frank), tehát a yamakasiknak kell kitalálniuk valamit, nagyon hamar.
Ennyi a film sztorija, amire a legnagyobb jóindulattal is azt mondhatjuk csak, hogy soványka és átlagos. A forgatókönyvet Philippe Lyon, Julien Seri és Luc Besson írták. A film ötlete állítólag onnan jött, hogy Besson látott egy tv-s riportot - az egyébként valóban létező- francia yamakasiról, és annyira megtetszettek neki ezek a városi fenegyerekek, hogy mindenképp filmet akart róluk csinálni. A történet folytatása az, hogy mikor elkészült a film -még a premier előtt- Julien Seri és Philippe Lyon beperelte Bessont és a cégét, azzal a váddal, hogy igazságtalanul meghamisították a munkájukat. A fejleményekről nincs tudomásunk, bár valószínűleg ez az affér nem rontotta le túlságosan a film marketingjét.
Összesen három pozitívumot tudunk írni a Yamakasi számlájára, ami miatt élvezetes lett: az első: a nagyon
jó (arab) zenék, amelyek aláfestik a yamakasik akcióit. Jól összeválogatott számokról van szó, és pont akkor jelennek meg, amikor az egyszerű (és kiszámítható) történet miatt éppen kicsit leülne a nézők érdeklődése. A másik erény összecseng az elsővel: a film főszerelői nem az átlagos francia középosztály képviselői, hanem fekete, közel-keleti és ázsiai fiatalok, akik saját állításuk szerint is a francia társadalom perifériáján élnek. Ezek a párizsi kolóniák eddig még nem sok filmben jelentek meg, de itt most ők a főszereplők, és ettől kicsit különlegesebb lesz a film, érdekesebb, de semmiképp sem egzotikusabb. A harmadik jó dolog a filmben a mászkálós-ugrálós akciók bemutatása, nagyon jól néznek ki a yamakasi-műveletek, amelyeket vagy saját szórakoztatásukra (a film elején), vagy pénz szerzésére (film közepén), vagy a rendőrök kicselezésére (végig a filmben) alkalmaznak. A francia rendőrség már hagyományszerűen (a Taxi-filmeket követve) lassúnak és szerencsétlennek van beállítva a filmben, ugyanazt a keserves igyekezetet láthatjuk a rendőrök részéről, hogy elkapják a jófiúkat, mint a Taxi 1-2-ben, ahol a legtöbbet a rendőrfőnökön lehetett nevetni.
A Yamakasi kicsit érzelmesre veszi
az ugrálásos akciók közti időt - és cselekményt -, ráadásul a forgatókönyvíró triász sem gondolhatta komolyan, hogy a nézők valóban izgulni fognak, hogy vajon megkapja-e Djamel az új szívet, vagy sem. Nem is izgulunk, plusz nem sokat nevetünk, hanem egy idő után arra rendezkedünk be, hogy azt várjuk, minél több falramászást láthassunk, mert az legalább nagyon látványos.
A filmet egy Ariel Zeitoun nevű tunéziai rendező-író-producer rendezte, róla nem tudunk semmi mást ezen az információn kívül, mint ahogy ebben a filmben nem is annyira jelentős a rendezés szerepe.
A Yamakasi-t tulajdonképpen csalódásként kell elkönyvelnünk, mivel kicsit tartalmasabbat, vagy legalábbis több odafigyeléssel elkészített filmet vártunk volna egy Besson neve alatt futó filmtől, főként a sikeres Taxi-sorozatok után. Nem baj, nemsokára a mozikba kerül a Kiss of the Dragon c. Jet-Li, Bridget Fonda-akciófilm, aminek szintén Besson volt az egyik producere, és ami valószínűleg jobb lesz a Yamakasinál.
-li-
| Best Hollywood |
