Pizzás
Pizzaman 2001.
A
Pizzás egy fiatalokból álló filmes csapat fiataloknak szóló vígjátéka,
egyben a legújabb kiadású magyar film is, nagyon szokatlan stílusban
elkészítve.
Már a Luc Besson-féle "Taxi"-ból is sokat megtudhattunk a pizzafutikról ( jó fejek, lazák és szabadok, és folyton versengenek egymással), most pedig Balogh György filmje ad hozzá ehhez a képhez: az ő pizzása (Kovács-K. András) rímes poénokban beszél, mindenhova kiszállítja a pizzát (még egy parkba is), a legzűrösebb helyzetekben is feltalálja magát, és Dj-ként is meg tudna élni.
A Pizzás hamar felfedi a lapjait a közönség előtt: egy nagyon hatásos főcím-indítás után nem sokkal egy autós versenyt látunk két pizzafutár között, akik jelen esetben nem motorosfutik, hanem régi amerikai kocsikkal közlekednek. A két srác (Pizzás és Puttó) trendszerűen jól néz ki, a '68-as Mustang is mutatós, az üldözéses versenyzés lendületes - tehát már világos számunkra, hogy egy fiatal filmben vagyunk, amiben a főhős laza stílusban végzi a laza munkáját, jó képekkel és zenékkel aláfestve: ennyi már elég is egy jó kezdéshez.
Aztán megszólalnak a szereplőink, plusz megjelenik a pizzéria tulajdonosnője, Emancika néven, és egy pár pillanatra elveszítjük a fonalat a filmmel kapcsolatban. A kizökkenést az okozza, hogy furcsán beszélnek a szereplőink, szokatlan mondatokat formáznak, szokatlan stílusban. Olyan, mintha a rap és az opera (vagy a színház) nyelve keveredne egy poénosra vett mondatban, kimért és gyors egyszerre, gegekre kiélezett, és teljesen más ritmusú, mint amit megszoktunk. Furcsa, és éppen ezért az első mondatokat nem is lehet érteni, el kell telnie jó néhány percnek ahhoz, hogy ráálljunk erre a stílusra, és követni tudjuk a beszélgetéseket.
Főhősünk, a Pizzás megkapja az első megrendelését, és elindul. A film az ő egy napi munkáját, 12 pizza kézbesítését követi nyomon, miközben különös megrendelőkkel találkozunk, humoros, veszélyes és transzcendens helyzetekben látjuk hősünket, hogy a nap végére végül az ő lelki egyensúlya is a helyére billenjen. Az első megrendelés egy parkba szól, ahol a Pizzás egy arisztokrata kinézetű nővel (Tímár Éva) keveredik kissé elröppent beszélgetésbe, amiből leginkább az derül ki, hogy hősünk cool kinézete érzékenységet takar, miközben a hölgy kutyája eszi meg a pizzát. Aztán beugrunk kicsit egy partyra, ahol a Pizzást sztárDj-ként tartják számon,
ellátogatunk egy menedzseri megbeszélésre, ahol a Pizzás leckét ad a marketinges vezetőnek, mivel körmönfont mondatok közepette mindenkinek a neki való pizzát osztja ki, és így tovább. Egyik megrendelőtől a másikig haladva mind többet tudunk meg a Pizzásról, pontosabban azt látjuk, hogy egy mesebeli királyfival állunk szemben, aki sohasem hibázik, akit mindenki kedvel, és akinél egyedüli problémaként az merül fel, hogy még nem találta meg élete párját. A meseszerűség tudatos a filmben, onnan indul, hogy hősünknek nincs igazán neve, ő "a" pizzás, aki úgy közlekedik a filmben, mint a "Hahó, Öcsi"-ben Kovács Krisztián, akiről minden egyes szereplő tudta, hogy ő Öcsi. Ebben a filmben is mindenki ismeri a Pizzást, vadidegen emberek is csak "a Pizzásként" emlegetik, és a meseszerűséget az is növeli, hogy a megrendelők emblematikus karakterekként jelennek meg a színen. Van "az" üzletember (Rékasi Károly), van "a" Pontos úr (Szacsvay László) - aki egy idétlen tv-show vezetője-, és ugyanúgy egy meghatározott jelentéssel bíró embertípus képviselője Ezoo Terike is (Détár Enikő) - Pizzás transzcendentális segítőnője-, a Pléhboy nevű maffiózó, vagy a Fusi névre hallgató feltaláló megrendelő.
Miközben a film sorra veszi ezeket a fura karaktereket, külön történeti szál indul Pizzás szerelmi életéről. Azzal kezdődik, hogy látunk egy álombetétet: miközben Pizzás az Ezoo Terike nevű hölgynél időzik, megjelennek előtte különböző nőtípusokat megszemélyesítő lányok, akik valami miatt mind elbuknak a Pizzás agyában zajló versenyen, de közben látszik már az elképzelt (megálmodott) tökéletes nő alakja is. Ez az álomjelenet eléggé váratlanul érkezik a filmbe, de nem ez lesz az utolsó olyan pont, ahol esélyes, hogy percekre ismét elveszíthessük a film fonalát. Hasonló hatást tesz a "szörfözős"-jelenet is, amikor Pizzás és Puttó -mintegy kiugorva a cselekmény menetéből- kimegy az óceánra szörfözni, csak úgy. Dramaturgiailag nincs jelentősége a jelenetnek, hacsak az nem, hogy közben megbeszélik Pizzás Mannácskához fűződő érzelmeit. Persze jól néz ki, ahogy egy magyar filmprodukció keretei között hőseink egy óceánban szörföznek, de -talán a vágás miatt- nem nagyon tudjuk kötni sem előzményhez, sem a következő jelenetekhez, úgyhogy a jelenet átmegy a "hatásos betét" kategóriába, és ennyi. Pizzás szerelmi vonalának folytatásaképp megjelenik a színen Mannácska (Kreiter Éva), a bájos fiatal lány, aki a pizzériában lesz szakácsnő, és egyben Pizzás reménybeli szerelme. Mannácska felbukkanása üdítően hat a film menetére, bár ő is azon a nehezen megszokható nyelven beszél, ami Pizzásék sajátja.
Ahogy haladunk előre a filmben, néha az az érzésünk, mintha a Pizzás két dolog között lavírozna: egyrészt közérthető és látványos kíván lenni, másrészt "bevállal" olyan jeleneteket, karaktereket és megoldásokat is, amelyek nehezítik a könnyed megértést. Például míg a Pléhboy nevű maffiózóhoz köthető jelenet a már több más filmből ismert, megszokott beállítással operált, a verőlegényekkel (Vajdai Vilmos, Szabó Győző, Csányi Sándor - milyen jó lenne, ha Szabó Győzőt nem folyamatosan ilyen szerepkörben látnánk...) körülvett, hatalom-megszállott maffiózó karakterével, addig a "kutyás hölgy" (Tímár Éva), vagy a Mester (Haumann Péter) személye annyi "átvitt értelemmel", filozofikus tartalommal terhelt, ami első látásra kicsit meglepi a nézőt, főként egy pizzafutárról szóló filmben.
Ha ez az két pólus közti ingadozás csöppet furcsának tűnik is, a Pizzás elévülhetetlen érdemeket szerzett magának a gyönyörű fényképezés területén. Forgács Gábor operatőr abszolút profi és nagyon szép munkát végzett a fényképezésben, főként az utcajelenetek, és más külső felvételek lettek emlékezetesek, de azok nagyon. A képek lágy hangulata leginkább Zsigmond Vilmos világhírű operatőr munkáira emlékeztetnek minket, ami azért sem tűnhet túlzásnak, mivel Forgács Gábor egyrészt tanult Zsigmond Vilmostól, másrészt segédoperatőre is volt, a "Szeress, ha tudsz" c. filmben.
Forgács Gábornak ez az első "nagyjátékfilmje", mint ahogy ez az első filmje a rendező Balogh Györgynek is, aki korábban videoklipeket és reklámfilmeket rendezett. A Pizzás egy "baráti film", ami azt jelenti, hogy néhány fiatal (Kovács-K. András, Balogh György és Forgács Gábor, akik mellesleg régóta barátok) kitalálta tavalyelőtt, hogy csinálnak egy filmet közösen, leosztották a munkákat egymás közt (így lett például a Pizzás Kovács-K. András art direktor és zenei szerkesztő is, a rendező író is, az operatőr pedig producer is), és a sikeres pályázat, illetve szponzorkereső időszak után a barátaik segítségével nekiláttak megvalósítani a filmtervüket. Ez a "baráti" vonal érződik a filmen ( jót is tesz neki), és az is jó töltetet ad neki, hogy az alkotók nem a hazai filmgyártás közepéből érkeztek, ezzel együtt vannak olyan elemei a filmnek (a szokatlan beszédstílus, a dramaturgiai zökkenők, és az "artisztikus" betétek), amelyek miatt nem tudja folyamatosan tartani a kezdeti lendületét, és a nézőknek észnél kell lenniük, ha folyamatosan "képben akarnak maradni" a film során.
A Pizzás különös hangulatú film, biztosan sokaknak bejön majd, különösen azoknak, akik egy esti mozit egy esti pizzával együtt képzelnek el.
-lido-
| Intercom |
