A Harcos És A Hercegnő
Krieger und die Kaiserin , Der 2000.
Tom
Tykwer nevét a Lé Meg a Lola révén ismerhettük meg, és őszintén
szólva meglehetősen kedvező benyomást tett ránk (is). Vagyis az
a helyzet, hogy ezt a "hercegnős filmet" úgy tekintjük,
mint a Lola második részét.

Akárhogyan is van a zenékkel, meg a Lolával, egy biztos, hogy Tykwer rendező most a művészfilmes vizekre akart kihajózni, mégpedig jó messzire. Ez a film, ha festmény lenne, azt mondhatnánk róla, hogy lendületes ecsetkezelés jellemzi, hatalmas svunggal hordták fel a festéket a vászonra. Igen, ez a jellemző, már ami a történetet illeti, illetve a megvalósult filmen belül a kamera-kezelést, maga a film azonban iszonyat-lassú, én magam már láttam egyszer, és kicsit félve merészkedtem be ismét a sorok közé. Emlékeztem is rá, hogy nem bírtam ezt a filmet hajdanán (télen, valamely fesztiválon), de hogy miért nem, az már homályba veszett, így amikor az órámra pillantottam,

A Kamera nagyon-nagyon élvezetes, van benne egy techo-krán, ami lehetővé teszi a világ összes tengelye körüli forgást a kamera számára, élmény volt látni, amikor a srác a hídról lefelé bámult, a kamera meg először alulról nézte, majd átfordult és végül felülről nézte őt, szédítő volt. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a legkevésbé "izgis" része a fényképezésnek. Ugyanígy nem nagy dobás, amikor a kamera folyamatosan körben mozog körülöttük, mindez sima video-klip stílus, ez minden. Volt azonban pár jelenet, ami meglehetősen szépen volt bevilágítva, amikor a lány meglátogatta a srácot, a ház előtt, egészen jól nézett ki a kép, és kicsivel később pedig volt két áttűnés (nem utáljuk az áttűnési viszketegséget), hiába giccses, iszonyat jól néztek ki, az egyik Sissi arcáról a csillagokra, a másik a csillagokról Bodo (a srác) fenekére (lehet, hogy ez valami művészi tréfa akart lenni?).
Jó még a filmben a történet, Franka Potente (Sissi) egy diliházban dolgozik, gyerekkora óta, és teljesen úgy él,

Ebben a csajszerepben illő volna észrevennünk a művészfilm-barát sajtónak szánt célzást, hogy teljesen olyan, mint egy mese, csak most a királylány nem palotában lakik, hanem egy kastélyból átalakított diliházban. Hát legyen, lakjon ott, részünkről okés a dolog, bár megjegyezném, hogy nem túl sok királylányos filmet szoktunk nézni mostanában, inkább az olyan beindult technora bukunk, mint a Lé Meg a Lola, na jó, ez vicc volt. Visszatérve, a srác, Bodo (Benno Fürmann) pedig egy Robert de Niro-s military jacky-ben mászkál, és egy eldugott erőszéli faházban éldegélnek, és arra készülnek, hogy kirabolnak egy bankot. És van még egy elem, amiből a film, mint valami elemes bútor, vagy elemes fogkefe felépül, mint valami influenzából (bocs). Ez az elem pedig nem más, mint a srác ex felesége, aki meghalt, mert felrobbant vele a benzinkút, amíg a srác a klotyón ült. A srác nagyon szomorú, a bátyja pedig mielőtt meghal azt a tanácsot adja neki, hogy "szálljon le a klotyóról" (biztos valami helyi német humor akar lenni).
Sissi és Bodo meglehetősen bonyolult módon találkoznak. Sissi-t elüti egy autó, a Bodo meg éppen arra rohan, menekül, és bekúszik az autó alá, hogy

Az van tehát, hogy van egy tök jó történetünk (művészfilm műfajon belül), vannak remek szereplőink, és a film egészen látványosan is van fényképezve. Kell ennél több? Sajnos, igen. Nehéz ezt megmagyarázni, hiszen olyan kevés választja el pl. a Lulu a Hídon-tól, de azért nem csekélység. Az van, hogy a kevesebb néha több, sőt, művészetben meglehetősen gyakran is. Kezdve

Egy az egyben ki lehetett volna hagyni ezt a részt, csak azért nem hagyta ki, mert nyilván nagyon tetszett neki.

További hiba, amire ugyanúgy igaz, hogy a kevesebb több lett volna, hogy a srác szükségszerűen visszatér a benzinkúthoz, ahol a robbanás történt. Még rosszabb azonban, hogy itt kettéválik, két srác lesz belőle, az egyik előre ül, a másik hátra (mi a fene?). Aztán az egyik kiszáll, és lekopik, hogy felszálljon a buszra (tutira láttunk már ilyet legalább egy filmben), amit a meghalt testvére vezet (na ne!).
A másik srác pedig többé

Végül is nyilvánvaló, hogy mi: egy "kötelező technikai elem" (mint a korcsolyázóknál), ami ahhoz kell, hogy hivatalosan is kikiáltsák művészfilmnek. Mi azonban nem szeretjük az ilyet, utáljuk, ha valaki ahelyett, hogy felismerné, hogy a film milyen befejezést akar magának (hiszen az ötvenedik perc után a kocka többé-kevésbé el van vetve, hát még a 100. után!) elkezd saját zsebre művészkedni, illetve karriert építeni, elrontva ezzel a mi érzékeny kis szórakozásunkat. Nem szép dolog. Egyből beugrott, hogy miért kértem télen elnézést a lánytól, akit magammal cipeltem ere a filmre.
Na mindegy, amúgy persze (még másodszorra is) érdekes film, de vannak korlátjai, és nagyon lassú, mert bekapta ezt a másodikfilmes vírust.
-floyd-
Budapest Film |