cspv logo
cspv szám: 30 / 01 tartalom
keresés

hírek cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím Interjú Forgács Gáborral, a Pizzás operatőr-produc Király Batka Ákos - alias Pléhboy Interjú Kreiter Évával, Mannácskával cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 07 00412
film info
PREVIOUS articleNEXT article
-0001-11-30

A Harcos És A Hercegnő

Krieger und die Kaiserin , Der 2000.
Tom Tykwer nevét a Lé Meg a Lola révén ismerhettük meg, és őszintén szólva meglehetősen kedvező benyomást tett ránk (is). Vagyis az a helyzet, hogy ezt a "hercegnős filmet" úgy tekintjük, mint a Lola második részét.
Ilyenkor könnyű a helyzet, gondolnánk, hiszen csak azt kell eldönteni, hogy jobb, vagy rosszabb, mint az előző, és akkor az olvasó már tudja is hova tenni, de persze az élet ennél jóval bonyolultabb. Ezt a filmet egyszerűen nem lehet összehasonlítani a Lé Meg a Lolával, mert totál más műfaj. A Lola célja egyértelmű volt, egy egyszerű, beindult ötletet gyorsan és látványosan megvalósítani, jó sok techno zenével, hogy csak úgy kajálják a fiatalok, mint kacsa a nokedlit, ami be is jött. A Lola egyébként olyan a filmek közt, mint a Sash meg Darude a zenében, nagyon-nagyon egyszerű, de megvan a maga szépsége, a népszerűsége meg nem is kérdés. Az olyan zenék, mint amilyen a Sash, meg Darude meglehetősen különböznek pl. Faithles-től, de ez csak akor derül ki, ha már 3 napja ugyanazt a playlistát hallgatod, és egyszercsak úgy érzed, na most kikapom innen ezt a számot, szia, Darude .., Faithles viszont maradhat.

Akárhogyan is van a zenékkel, meg a Lolával, egy biztos, hogy Tykwer rendező most a művészfilmes vizekre akart kihajózni, mégpedig jó messzire. Ez a film, ha festmény lenne, azt mondhatnánk róla, hogy lendületes ecsetkezelés jellemzi, hatalmas svunggal hordták fel a festéket a vászonra. Igen, ez a jellemző, már ami a történetet illeti, illetve a megvalósult filmen belül a kamera-kezelést, maga a film azonban iszonyat-lassú, én magam már láttam egyszer, és kicsit félve merészkedtem be ismét a sorok közé. Emlékeztem is rá, hogy nem bírtam ezt a filmet hajdanán (télen, valamely fesztiválon), de hogy miért nem, az már homályba veszett, így amikor az órámra pillantottam, és láttam, hogy egy egész óra gond nélkül eltelt, és eszembe jutott, hogy a Lulu a Hídon sem valami gyors film, mégis lehetett imádni, szóval ezek együttes hatására elástam a csatabárdot, és egyszerűen folytattam a filmnézést.

A Kamera nagyon-nagyon élvezetes, van benne egy techo-krán, ami lehetővé teszi a világ összes tengelye körüli forgást a kamera számára, élmény volt látni, amikor a srác a hídról lefelé bámult, a kamera meg először alulról nézte, majd átfordult és végül felülről nézte őt, szédítő volt. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a legkevésbé "izgis" része a fényképezésnek. Ugyanígy nem nagy dobás, amikor a kamera folyamatosan körben mozog körülöttük, mindez sima video-klip stílus, ez minden. Volt azonban pár jelenet, ami meglehetősen szépen volt bevilágítva, amikor a lány meglátogatta a srácot, a ház előtt, egészen jól nézett ki a kép, és kicsivel később pedig volt két áttűnés (nem utáljuk az áttűnési viszketegséget), hiába giccses, iszonyat jól néztek ki, az egyik Sissi arcáról a csillagokra, a másik a csillagokról Bodo (a srác) fenekére (lehet, hogy ez valami művészi tréfa akart lenni?).

Jó még a filmben a történet, Franka Potente (Sissi) egy diliházban dolgozik, gyerekkora óta, és teljesen úgy él, mint valami szent. Úgy mozog, úgy beszél, és úgy is tesz, és közben iszonyat jól néz ki, a film ezzel meg is van, a többi csak ráadás.

Ebben a csajszerepben illő volna észrevennünk a művészfilm-barát sajtónak szánt célzást, hogy teljesen olyan, mint egy mese, csak most a királylány nem palotában lakik, hanem egy kastélyból átalakított diliházban. Hát legyen, lakjon ott, részünkről okés a dolog, bár megjegyezném, hogy nem túl sok királylányos filmet szoktunk nézni mostanában, inkább az olyan beindult technora bukunk, mint a Lé Meg a Lola, na jó, ez vicc volt. Visszatérve, a srác, Bodo (Benno Fürmann) pedig egy Robert de Niro-s military jacky-ben mászkál, és egy eldugott erőszéli faházban éldegélnek, és arra készülnek, hogy kirabolnak egy bankot. És van még egy elem, amiből a film, mint valami elemes bútor, vagy elemes fogkefe felépül, mint valami influenzából (bocs). Ez az elem pedig nem más, mint a srác ex felesége, aki meghalt, mert felrobbant vele a benzinkút, amíg a srác a klotyón ült. A srác nagyon szomorú, a bátyja pedig mielőtt meghal azt a tanácsot adja neki, hogy "szálljon le a klotyóról" (biztos valami helyi német humor akar lenni).

Sissi és Bodo meglehetősen bonyolult módon találkoznak. Sissi-t elüti egy autó, a Bodo meg éppen arra rohan, menekül, és bekúszik az autó alá, hogy ne találjanak rá, és ott van a lány, és nem kap levegőt, a Bodo pedig gégemetszést alkalmaz rajta, amivel megmenti az életét (ez a gégemetszés egyébként egészen profin van megcsinálva). Ezek után Sissi az gondolja majd, hogy nem véletlenül találkoztak, és mindig a fiúval akar majd együtt lenni, a fiú azonban valami miatt(ja, ezért kell a benzinkutas ex-feleség) nem hajlik arra, amire bárki a nézők sorából önként és bérmentve ajánlkozna, talán még lányok közül is. Szóval Sissit folyton lerázza a fiú, mégis újra és újra "összefutnak", mintha meg lenne rendezve (teljesen, mintha egy filmben látnánk).

Az van tehát, hogy van egy tök jó történetünk (művészfilm műfajon belül), vannak remek szereplőink, és a film egészen látványosan is van fényképezve. Kell ennél több? Sajnos, igen. Nehéz ezt megmagyarázni, hiszen olyan kevés választja el pl. a Lulu a Hídon-tól, de azért nem csekélység. Az van, hogy a kevesebb néha több, sőt, művészetben meglehetősen gyakran is. Kezdve ott, hogy a 72 perces Lé Meg a Lola után nem kellett volna talán ennyire átesni a ló másik oldalára és két óra felé menni (100 percnél simán meg lehetett volna állni). A 100. perc körül egyébként még minden okés volt, egyedül a szék volt már nagyon kényelmetlen, és már teljesen el is felejtettem, hogy én valami miatt nem bírtam ezt a filmet. Ám ekkor Tom Tykwer (ismét) lesújtott, mint a villám. Azt csinálta, hogy berakott egy teljesen felesleges cselekmény-fonalat (itt kezdett derengeni, hogy mit éreztem télen). A diliházban az egyik karakter, akit egy Tarr Béla színész alakít (Lars Rudolph) (Tarr Berlinben szokott tanítani), szóval ez a szereplő egyszercsak valóságos összeesküvést rendez a srác ellen, aki ott húzta meg magát, de ez nem minden, ez a fickó meg is akarja ölni, és még ez sem minden, mert eközben kiderül, hogy a lány anyját is ez a fickó ölte meg annak idején. Aztán még szépen kimászik a tetőre, mintha le akarna ugrani. Mindezt teszi akkor, amikor a másfél órán már jóval túl vagyunk, és még mindig nem vagyunk sehol (!!).

Egy az egyben ki lehetett volna hagyni ezt a részt, csak azért nem hagyta ki, mert nyilván nagyon tetszett neki. Tipikus második-filmes hiba, egyszerűen adottnak tekinti a rendelkezésre álló időt, pedig a film olyan, mint a helikopter, keményen kell dolgoznia a fennmaradásért, nem lehet csak úgy sztorizgatni bele a levegőbe, minden percben, miközben sztorizol, közben ki kell termelned az érdeklődést a következő percek iránt. Egy sikeres film után azonban hajlamosak az emberek azt hinni, hogy "megvásárolt műsoridejük van". Tévedés, lásd Shop Stop 2.

További hiba, amire ugyanúgy igaz, hogy a kevesebb több lett volna, hogy a srác szükségszerűen visszatér a benzinkúthoz, ahol a robbanás történt. Még rosszabb azonban, hogy itt kettéválik, két srác lesz belőle, az egyik előre ül, a másik hátra (mi a fene?). Aztán az egyik kiszáll, és lekopik, hogy felszálljon a buszra (tutira láttunk már ilyet legalább egy filmben), amit a meghalt testvére vezet (na ne!).

A másik srác pedig többé nem szomorú, és immár félreérthetetlen módon néz a mellette ülő lányra, jelezve, hogy most már jöhet a szex, meg a hétköznapi dolgok, meg minden, részünkről megtiszteltetés volt végignézni, ahogy felépül a film végére. De mi ez a busz dolog?

Végül is nyilvánvaló, hogy mi: egy "kötelező technikai elem" (mint a korcsolyázóknál), ami ahhoz kell, hogy hivatalosan is kikiáltsák művészfilmnek. Mi azonban nem szeretjük az ilyet, utáljuk, ha valaki ahelyett, hogy felismerné, hogy a film milyen befejezést akar magának (hiszen az ötvenedik perc után a kocka többé-kevésbé el van vetve, hát még a 100. után!) elkezd saját zsebre művészkedni, illetve karriert építeni, elrontva ezzel a mi érzékeny kis szórakozásunkat. Nem szép dolog. Egyből beugrott, hogy miért kértem télen elnézést a lánytól, akit magammal cipeltem ere a filmre.

Na mindegy, amúgy persze (még másodszorra is) érdekes film, de vannak korlátjai, és nagyon lassú, mert bekapta ezt a másodikfilmes vírust.



-floyd-
Budapest Film

cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25