Pizzás
Pizzaman 2001.
CSPV:
Mesélj kicsit a filmről: kicsit szokatlan, hogy egy film operatőre
és producere ugyanaz a személy, nem?
F.G: Igen, talán ez volt a legnehezebb az egészben, megbirkózni ezzel a gondolattal. Mondjuk én amúgy olyan vagyok, aki szeret minden lében kanál lenni, talán ezért is jutott nekem az a szerep, hogy nekem kellett hármunk közül felvállalnom a producerkedést. A producerséget idézőjelben értem, mert szerintem erről nem nagyon beszélhetünk Magyarországon. Amerikában ez úgy működik, hogy bemegy az ember a stúdióhoz, a bankhoz, egy-két helyre, és azt mondja, ennyi a költségvetés, hogy a filmet lerakja. Nálunk ez nem így működik, itt inkább kis kavaróknak hívhatnánk ezeket az embereket, akik megpróbálják összehozni a film költségvetését, és minden eszközzel megszerezni rá a támogatást, pénzt, kapcsolatokat, csak hogy elkészülhessen a film.
CSPV: Nálatok ez úgy alakult ki, gondolom, hogy van egy produceri irodátok, és annak kellett készíteni a filmet, mivel ez a ti filmetek, egy baráti film, nem?
F.G: Igen, igen. Mi egyébként reklámfilmekkel foglalkoztunk főleg, és hát mint mindenki, aki a filmezéssel foglalkozik, nekünk is az volt a vágyunk, hogy egy játékfilmet készíthessünk, mert az a csúcsa a filmezésnek. A mi filmünk is egy pályázattal indult, aztán elkészült a szinopszis, majd a forgatókönyv, elkezdtünk vele dolgozni, hogy, igen, legyen belőle egy játékfilm, utána pedig elindult az előkészület. Kb. tavaly februárban kezdődött a keményebb előkészület, próbáltam pénz után menni, összerakni teljesen a költségvetésnek azokat a részeit, amelyeket nem bírtunk készpénzzel fedezni, és különféle támogatásokat kellett szereznünk hozzá...
CSPV: Ez biztos könnyen ment, mert a Pizzás egy eléggé szponzorálható film, nem? Már csak a témáját tekintve is. Szerintem kicsit be is lehet gyanúsítani, hogy épp a jövőbeni szponzorok miatt lett pizzás, mert ez annyira adódik...
F.G: Igen, ez adódna, és mindenki ezt hiszi, de nem így működik. Ez volt az első filmünk, és eleinte csak olyan ajánlatokat kaptunk, hogy ok, adunk pár darab pizzát. De nekünk nem csak erre volt szükségünk, hanem még jó sok pénzre is.
CSPV: Azért elég sok szponzort sikerült találnotok.
F.G: Igen, a végén már könnyebben ment a dolog. Az elején azt hittük, hogy ebből nem fogjuk tudni létrehozni a plusz dolgokat, amikor egyszercsak elkezdett beindulni a dolog, visszaszóltak a szponzorok, és elkezdték támogatni a filmet.
CSPV: Eredetileg az Il Treno volt a pizza-szponzorotok, és később lépett be a Pizza Hut? Ezt a film végi feliratok alapján kombináltam ki magamban...
F.G: Igen, ez egy furcsa ügy volt. Úgy történt, hogy tegnap (aug.15) szólt vissza az Il Treno, hogy nem szponzorál tovább minket. Arra hivatkoztak, hogy nincsenek megelégedve azzal a viszont-támogatással, amit mi adtunk nekik. Marketinges vitákba bonyolódtunk, aztán végül így alakult.
CSPV: Akkor most váltsunk kicsit a producerről az operatőrre: gyönyörűek lettek a képek, szerintem nagyon különlegesek.
F.G: Köszönöm.
CSPV: De amit kérdezni akartam: úgy vettem észre, hogy legalább a film közepéig (de majdnem végig) nincsenek magyar feliratok a filmben, úgy láttam, hogy direkt, bár láthatóan budapesti helyszíneken jártunk. És arra gondoltam, hogy tulajdonképpen ez egy amerikai film, amiben magyar "jófej" dumákat nyomnak, vagy egy magyar film, amiben muszáj, hogy amerikai képek is benne legyenek, mert jól néz ki, vagy hasonló okokból. Hogy van ez?
F.G: A tervekben egyébként úgy szerepelt, hogy nagyon sok amerikai autót is akartunk még plusz beforgatni. Voltak például az utcajelenetek, ott azt találtuk ki, hogy felvettük a kapcsolatot amerikai autó-tulajdonosokkal (Magyarországon van egy csomó ilyen), és azt akartuk, hogy az utcán amerikai autók menjenek. Milyen jól nézett volna ki, hogy ha az Andrássy úton mondjuk amerikai autók suhantak volna.
CSPV: Erről van szó, hogy jól néz ki?
F.G: Igen, teljesen. Csak arra mentünk rá, hogy ez minél inkább ilyen (...) legyen. Például, ha megnézi egy amerikai, azt mondja, hogy náluk nincs is ilyen város, ha egy magyar látja, azt mondja, hogy ezt nem hiszem el...
CSPV: Tehát összekevertétek a dolgokat...
F.G: Ezt is akartuk, pontosan. Ha a pénzkeretünk engedte volna, még tovább fokoztuk volna ezt a mixelést.
CSPV: De azért ebben tudatosságot is érzek, azontúl, hogy jól néz ki egy ilyen kép, mégiscsak feltűnik, hogy nincsenek magyar feliratok...Ott van például a szörfözős-jelenet. Emiatt direkt elutaztatok Kaliforniába?
F.G: Igen, Los Angelesbe. Nemcsak emiatt, hanem volt még egy csomó külső helyszín is, amit fel kellett vennünk. 30 napot forgattunk itthon, ez volt -azt mondjuk- a profi filmforgatás, és utána jött 5 nap, ilyen amatőr forgatás, ahol én voltam egyedül filmes, egy darab kamerával. Én kint végeztem a főiskolát Los Angelesben, úgyhogy - a többiekkel együtt- elég jól ismerem a várost, tudtuk, hova kell mennünk, ahol ezt és azt megtaláljuk. 3 színésszel és a rendezővel voltunk kint, meg néhány baráttal, akik segítettek nekünk. Ez kellett, mert például úgy találtuk ki, hogy a filmbeli város kerek legyen, és szerettünk volna olyan digitális trükköket csinálni, hogy felülről is lehessen látni a várost...Ezek horribilis pénzbe kerültek volna, amit nem tudtunk előteremteni.
CSPV: Mennyi volt a film költségvetése egyébként?
F.G: 176 millió Ft. Ezt a költségvetés egyébként elég jól tartottuk is, és ebből nagyon nagy rész támogatás volt. Úgy írtuk le, hogy azt mondtuk: ennyi a költségvetés, nézzük meg, mennyit kapunk, és mennyit kell még hozzá összeszedni, bárhogy - támogatásokban, baráti szívességben, ingyen munkásokban.
CSPV: Jól tudom, hogy a Magyar Mozgókép Alapítványtól meg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától kaptátok az alaptámogatást?
F.G: Igen, és az RTL Klub is beszállt, ők voltak a nagyobb támogatóink.
CSPV: Hogy helyeznéd el a filmeteket a magyar filmek között, milyen típusú, ki a megcélzott közönsége?
F.G: A megcélzott közönség a mai magyar tömeg, akik moziba járnak, azok, akik bemennek a plázákba...
CSPV: Főként fiatalok, nem?
F.G: Igen, a 15 és 25 év közötti korosztály.
CSPV: Kicsit leszűkítetted a potenciális nézők körét, nem?
F.G: Nem, mi ezt úgy lőttük be, hogy a 25 év felettiek általában szeretik a "művészebb" magyar filmeket, és a filmünk próbált ennek is kicsit megfelelni.
CSPV: Beszéljünk a szereplők kissé fura beszédmódjáról. Hogy találtátok ki? Ki írta a forgatókönyvet?
F.G: Balogh György, a rendező. Kovács-K. Andrisról kell tudni azt, hogy ő kicsit ez a stílusú gyerek. Nem azt mondom, hogy mindig így beszél, de az ő poénjaiból rakta össze Gyuri a könyvet, amik az évek folyamán keletkeztek. Együtt jártak főiskolára, pizzát hordtak ki, valahogy ez így kapcsolódott össze; filmet akartak csinálni, és én vagyok az, aki tudok filmet csinálni, ők meg megpróbáltak valahogy belekerülni ebbe a dologba, hogy film közelébe legyenek...Bejártak a sulimba, főként Gyuri, aki sokat segített a vizsgafilmjeimben, valahogy így történt.
CSPV: Mégis hogy határoznád meg a film stílusát?
F.G: Hát, ilyen szürrealista.
CSPV: Szerinted fogékony lesz erre a stílusra a közönség?
F.G: Volt tesztvetítésünk, és ott egész jó eredmények voltak.
CSPV: Nevettek rajta rendesen?
F.G: Igen, beültem én is közéjük - 15 és 25 év közötti nézők voltak-, kíváncsi voltam a reakcióikra. Az jópofa volt, ahogy mondták, "hú, ezek biztos valami amerikai helyszínek...", szóval vették a poénokat, felfedezték a játékunkat, és tetszett nekik.
CSPV: A kezdő képekre, az üldözéses jelenetre utalva: hatott rátok a Besson-féle Taxi?
F.G: Sokan mondták, hogy utal a jelenetünk a Taxira, de nem hiszem, hogy hatott volna ránk, mert sem a Gyuri, sem én nem láttuk azt a filmet. Szerintem ma már nem lehet olyan filmet csinálni, ami nem hasonlít valamelyik filmre.
CSPV: Köszönjük szépen.
