Vanília Égbolt

Egy remake-ről van szó, pontosabban egy 1997-es, spanyol művészfilm újrafeldolgozásáról. Alejandro Amenábar Nyisd Ki a Szemed c. filmje egy olyan történetet mesél el, ami a fő fordulata alapján leginkább Michael Douglas A Játszmá-jára emlékeztet. Miután többen hajlamosak vagyunk a filmvégi nagy csavar után újraértékelni az egész - addig talán nem annyira kedvelt- filmet, ezért ezt a sztorit is bizonyára sokan fogják érdekesnek találni. De ez a "nagy fordulat" sem tudja megmenteni a filmet attól, hogy unalmasnak és fárasztónak tartsuk. A bajok azzal kezdődnek, hogy Cameron Crowe úgy képzelte az újrafeldolgozást, hogy szinte egy az egyben vette át az eredeti filmből a jeleneteket, a párbeszédeket, a képek hangulatát, hogy Penelope Cruz-ról ne is beszéljünk, aki mindkét filmben főszerepet játszott. Crowe újítása abban merül ki, hogy amerikai neveket használ, amerikai helyszínre helyezi a cselekményt, a főszereplő fiúnak pedig nem étteremlánca, hanem újságkiadója van a történet szerint. Amúgy szinte minden jelenet pontról pontra követi a spanyol elődjét, és ez nem utal valami nagy rendezői képzeletre. Cameron Crowe-tól egyébként sem vagyunk nagyon elragadtatva , mivel az eddig nálunk megjelent filmjei (a Facérok, Jerry Maguire, illetve az Oscar-díjas Majdnem Híres) nem nyújtottak annyira nagy élményt, hogy jó rendezőként könyvelhessük el (bár ezzel például Egri Tibor kedves olvasónk nem ért egyet))).

A Vanília Égboltot hívhatnánk akár szerelmi filmnek is, hiszen Tom Cruise és Penelope Cruz a film forgatása alatt jöttek össze, és azóta ők alkotják a legújabb Hollywood-i szuperpárost, akikkel a sajtó kimerítően foglalkozik. Mégsem tesszük ezt, mert a filmben nem a szerelmen van a fő hangsúly, hanem a főhős, David Aames (Tom Cruise) megpróbáltatásain, amiket nemcsak ő, de a nézők sem értenek.

A történet elején megismerhetjük a fiatal milliomos Aames-t, aki egy újságkiadót örökölt az apjától (a spanyol filmben egy étteremláncot), és azóta a New York-i aranyifjak könnyed életét éli. Vagyis gyönyörű sportkocsival mászkál, folyamatosan elkésik a céges megbeszélésekről, és laza kapcsolatokban vesz részt. Mostani (film eleji) szeretője egy kicsit hisztérikus és egyben egy nagyon nyomulós nő, Julie Gianni (Cameron Diaz). A hisztérikus vonal oda vezet, hogy Julie -Daviddel az anyósülésen - nekivezeti a kocsiját egy falnak, aminek természetesen tragikus következményei lesznek. Ettől kezdve hősünket vagy összeroncsolt arccal, vagy egy maszkot viselve láthatjuk, ami önmagában sem dobja fel a filmélményünket. Érthetetlen dolgok történnek, amelyek között nehezen tudjuk megkülönböztetni egymástól a direkt rejtélyesnek szánt elemeket és a dramaturgia közönség-elhanyogoló szerepét. Tom Cruise egy teljesen semleges alakítást nyújt, semmi külön finomság, vagy érzelmeinkre ható megnyilvánulás nem bukkan fel a játékában, csak rutinszerű helyzetmegoldásokat látunk. A film érzékeny pontja Penelope Cruz, a csodaszép spanyol üdvöske. A Nyisd Ki a Szemed-ben egy kedves-bájos Sofiát játszik, aki a nagy szerelem ígéretét jelenti César számára. Szép kis feje üdítően mutat a többi spanyol szereplő között, de azért nincs őrült nagy hangsúly a karakterén. Ezzel szemben a Vanília Égbolt-ot szinte csak az ő alakjára alapozták: ő hordozza az érdekességet, a különösséget, a szépséget és a szerelemmel kapcsolatos érzéseket. Cruz tényleg fantasztikusan néz ki, de ezentúl is rendelkezik egy piacképes vonással: egzotikus jelenség az amerikai filmekben.

A film szinte egyetlen erénye Sofia alakjának az ügyes megformálása, az a mód, ahogyan ellenállhatatlannak mutatja be a lányt, azzal együtt, hogy elég kevés jelentős szöveget kap a filmben. Cruz egzotikus sugárzása áthatja az összes jelenetet, és mi, nézők is úgy látjuk, hogy nagyon könnyen és mélyen bele lehet szeretni egy ilyen nőbe. Az egzotikumot persze erősítik az olyan direkt rendezői megoldások is, mint például az a jelenet, amikor Sofia annyira dühbe gurul, hogy spanyolul kezd el veszekedni Daviddel, és ezzel néhány jól csengő és pergő ritmusú mondattal ajándékozza meg a nézőket. Cruz tehát a helyén van, vadító és szédítő, de ennél többet nem is nagyon tud a film nyújtani. Egy óra után már nagyon várjuk, hogy megoldódjon a helyzet, de Crowe és csapata nem hagyja sürgetni magát, és ugyanolyan tempóban kell végigkövetnünk az eseményeket, mint a spanyol eredetiben. Ez a film még az eddig kedvelt színészeinkkel is el tudott bánni: példa erre Jason Lee, David Aames legjobb barátjának a szerepében. Jason Lee-t először az Amerikai Szakács (American Cuisine) c. filmben kedveltük meg, aztán jött néhány kisebb szerep a Közellenségben és a Dogmában, majd a Majdnem Híres-ben egy majdnem főszerep. Eddig szinte minden szerepében jó volt, de a Vanília Égbolt rá sem volt túl jó hatással, mert most kivételesen egy semmilyen játékot nyújtott. Persze az is lehet, hogy Crowe figyelmét annyira lekötötte Penelope Cruz instruálása, hogy nem maradt figyelme a férfi szereplőkre, és -mellesleg- Cameron Diazra sem. Diaz mindent megpróbált, hogy pár percben fel tudjon villantani egy elképzelhetetlennek megírt nőt, de ez még neki sem sikerülhetett, úgyhogy ő is rossz emlékeket hagyott bennünk.

A film az USA-ban sem teljesítette a bevételre vonatkozó elvárásokat, két hónap alatt épp, hogy behozta a 68 millió dolláros árát.Ezzel együtt például Tom Cruise-t nem kell féltenünk, mert amellett, hogy producerként 30 %-os részesedést kap a film profitjából, a színészi munkájáért már eleve 20 millió dollár ütötte a markát.

Tulajdonképpen az a baj az egész filmmel, hogy miután vége van, rossz hangulatban távozunk a moziból, ismeretlen okokból. Lefáraszt minket hősünk folyamatos kétségbeesése, nyomozása és a dolgok érthetetlensége, mert valljuk be, az alapsztori sem túl érdekes. Ehhez még hozzájön a silány rendezés, Tom Cruise nulla szerepjátszása, és megkapjuk a negatív végeredményt, a Vanília Égbolt-ot.

-lidoc-