Hart Háborúja

Rögtön belecsattanunk a közepébe. Mindennek, a háborúnak, emberek életének, sőt, egy egész katonai akciónak. Nincs mese, nincs időnk gondolkodni, a gyanútlanul motorozó amerikai katonák német csapdába kerülnek, és mi máris rá vagyunk vezetve a film barázdáira, legalább is elviekben. A film azonban nem bízza a véletlenre, nem bízik a befutó-barázdák hatásosságában, tudva tudván, hogy egy film sorsa az első 20-30 percben dől el, egy második lépcsős befutó-barázdát is beleszerkesztettek a történetbe. Egyébként ez érthető is, hiszen ha ezek az előzetes történések nincsenek, akkor az egész film egyetlenegy helyszínen (mellesleg, a világ legkényelmesebb stúdió-körülményei között) zajlódhatott volna le, ami a összességében egy színdarab hatását keltette volna.

Hart hadnagyot (Colin Farrell), miután elfogják, napokon keresztül vallatják a németek. Meg akarják tőle tudni, hogy hol vannak a szövetségesek üzemanyag-raktárai. A felvételek kétségkívül sokkolóak, ezzel együtt azonban nem sok közük van a majdan elkezdődő cselekményhez. Egy szép napon Hart hadnagy mégiscsak rábök a térképre, és ezután hadifogolytáborba szállítják. Azt hinnénk, hogy látni fogjuk, mi történik az üzemanyagraktárral, de csalódunk. Azt hinnénk, látni fogjuk, hogy hogyan dolgozza fel Hart hadnagy, hogy megtörték, de ismét csalódunk. Az egésznek mindössze annyi szerepe van, hogy McNamara ezredes (Bruce Willis) neheztel a hadnagyra, mivel rájött, hogy a hadnagy megtört, de ennyi. Ezt a neheztelést akár azzal is előidézhették volna, hogy a Hadnagy rálép az ezredes lábára, vagy összeszólalkoznak egy focicsapaton, vagy valami.

Itt kezdődik a film. A történet 100% fikció, a legrosszabb fajtából. Semminek semmi köze a valósághoz, a történelmi időpont és helyszín csak klisé a forgatókönyvírónak, mintha csak egy képregényt lapozgatnánk. Kétségtelen ugyan, hogy a történet, ami itt kibontakozik, nem is annyira rossz, egészen élvezhető, ami, hogyha egy eldugott művészfilmről volna szó, még becsületes teljesítmény is lenne. Ám így, hogy egy Bruce Willis-es háborús filmre vagyunk berendezkedve, nem szívesen érjük be egy színdarabbal.

Ha forgatókönyv állapotában megkérdeznek minket, hogy mi a véleményünk, lebeszéltük volna őket erről a filmről. Azt mondtuk volna, ne képzeljék, hogy egy darab Bruce Willis kiváltja azt, hogy ez film lényegében mégis egyetlen helyszínen játszódik, vagy hogy nincs is benne semmiféle, akció, hogy a női szereplők teljes hiányát ne is említsük (!). Méginkább lebeszéltük volna őket arról hogy Bruce Willis-t alkalmazzák, mert ez a film ezt nem engedheti meg magának. 70 milliót költöttek rá, pedig a 7-8 millió is sok lett volna. Rendben, legyen benne egy sztár, mondjuk 8 millióért, és kerüljön az egész 19 millába, de ez az abszolút plafon. Ehelyett azonban mi történt? Mennyibe került a film? 70 millióba !!! Amcsi film, mármint amatőr. 70 millió elképesztően nagy összeg, horribilis, ekkora költségvetés esetén legalább 90 milliót kel behoznia, hogy okés legyen a produkció, hogyan remélheti valaki egy ilyen lapos forgatókönyvvel, hogy erre a legkisebb esélye is megvan? Rejtély.

Na mindegy, nem a mi pénzünk, a történet pedig tényleg nem rossz, élvezhető, mármint a laza háborús történetek műfaján belül.

-ape-