2020: A Tűz Birodalma

Szóval, sárkányokban kell gondolkodnunk. Nincs bennük semmi rendkívüli, minden tekintetben megfelelnek a Grimm testvérek által szabványosított, szárnyas, tűzokádó fajzat leírásának. Ők lepik el a világot, rögtön a film elején, egyetlen egy perc nézelődésnyi időt sem hagyva a nézőknek. Pedig jó lett volna látni rendes civilizációt, metrókat, embereket, autókat, vacsorájukat főző, fogyasztó embereket, éjjel-nappali boltot, szórakozó fiatalokat, televíziót, hogy később érezzük, mit törölt el a sárkányok birodalma. Ebből persze egy grammot sem kapunk, a film elején egy metró alagútban (műterem) tartózkodunk, és a szabad égről, civil emberekről csak álmodunk. Aztán hirtelen elszabadul a pokol, a fúrások felélesztenek egy tűzokádó szörnyet, aki megöli a kisfiú anyját, és kiszabadul a világba, hogy mindent végképp eltöröljön.

Aztán kiírják, hogy már 2020 van, és a helyzet kicsit sem rózsás, a civilizációnak annyi. Ezt a szitut azért nem kedveli a mozinéző, mert elveszi az összes játékteret, úgy, mint amikor valaki lesöpri a sakktáblát. Nem jó. A filmekben az a lényeg, hogy megfigyelhetjük, szemügyre vehetjük a valóságot, átélhetjük azt, ahogyan az emberek élnek, éreznek, meg minden, és ez alól még az akciófilmek sem kivételek. Mármost, ha nincs igazi élettér, nincs egy valóságos szitu, akkor az egész lecsupaszodik, és elveszti érdekességét. Egy helyszín lehetne persze a távoli jövőben, akár egy puszta sivatagban is valóságos, csak rendesen ki kell találni, rendesen meg kell alkotni a játékszabályokat, be kell népesíteni élettel és mindenféle karakterekkel. No, ez az, ami itt abszolút nem történik meg. Itt csak a kliséket találjuk, zsákvászon ruhák, kevés nő, kevés szex, kevés étel, vannak, akik lázadnak a vezető ellen - akinek természetesen meghalt a felesége, vagy sosem is volt neki, és már csak a felbukkanó női főszereplőre vár. Ezek a klisék önmagukban is uncsik, hát még ha elhanyagolják őket. Itt pedig ez történt. Még arra sem vették a fáradtságot, hogy bemutassák, hogyan telik szereplőinknek egy napjuk békében.

A női főszereplőre szerencsére nem kell sokat várni, helikopteren érkezik, és Izabella Scorupco-t tisztelhetjük benne személyesen. A nagyon szép lengyel származású színésznőt legutóbb a Vertical Limit-ben (Jég és Föld Között) láttuk, ahol ő volt a szőke ápolónő, Monique. Jó vele ismét találkozni a filmvásznon, de tényleg, a mozi-élményünkhöz azonban ez szemernyit sem tesz hozzá. Amit mi kapunk, az egy nagyon egyszerű történet, arról, hogy jönnek a sárkányölő harcosok, "a csaj", plusz Matthew McConaughey (Ed, a remek Ed Tv-ből), aki itt a keménységet képviseli, és jól elmagyarázzák hősünknek, hogy harcolni kell, nem szabad tűrni a lángszóró betolakodóknak. Ehhez hozzáteszik azt is, hogy a legyőzhetetlen sárkányok, akik a földet gyakorlatilag már rég hazavágták, sötétedéskor nem látnak, nem tudnak fókuszálni. Sőt, kisvártatva azt is kibökik, hogy gyakorlatilag egyetlen egy darab hím létezik az egész földön, és ha őt lekapcsolnák, nem lenne, aki megtermékenyítse a sárkány-tojásokat. Itt az addigra elpusztult földi civilizáció nem létező kezével a nem létező fejéhez kap, "hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe !!!", de már késő.

Hőseink számára azonban szerencsésen leegyszerűsödik a helyzet, meg kell küzdeni egy darab lángszóró sárkánnyal, szürkületben, aztán győzzön a jobbik. Számunkra ez nagyon kevés, és - félreértés ne essék - nem a szétrobbantott fejű hím-sárkányok számával van gondunk, hanem "csak" a filmes élménnyel, amit a jegy áráért cserében hazaviszünk, mert az még az még annál is kevesebb, vagyis nulla.