cspv logo
cspv szám: 44 / 02 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 02 00206
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2002-11-02

Hukkle

Hukkle 2002.

Csuklások és állatságok
Egy fiatal magyar filmrendező arra gondolt, kicsit kitágítaná a játékfilmes határokat, úgyhogy egy olyan filmmel rukkolt elő, amiben egy vakond egyenrangú társszereplője a falusi néniknek, és aminek a cselekménye az alapértelemben vett játékosságot juttatja eszünkbe.

Pálfi György filmje egy folytonosan csukló parasztemberről kapta a címét, a "Hukkle" az ő örökös légzési rendellenességének a hangját utánozza. Ismét bebizonyosodott, hogy a filmeknél igenis sokat számít a jó címválasztás, mert lásd, a Hukkle is végig olyan eredeti és pontos lett, mint amilyennek a főcímmel indult. A film egy sor dologban eltér a megszokottaktól: nincsenek igazán fő-és mellékszereplők (sőt, az állatok és az emberek egyenrangúak ebből a szempontból), habár van hangja a filmnek, nem emlékezhetünk egyetlen rendes párbeszédre sem, és a cselekmény szövése sem mindennapi, mert bár a linearitás jegyében fogant, mégis furcsa és szokatlan.

Különböző állatok élik a hétköznapi életüket, és miközben őket látjuk, közben -mintegy véletlenül- figyelemmel kísérhetjük a környezetükben levő emberek tetteit is. A humán szereplők egy krimi-vonalon kapcsolódnak össze, ami azt jelenti, hogy miközben szisztematikusan haladunk egyik szereplő bemutatásáról a másikra, a különböző cselekményszálak végül egy gyilkosság-sorozatban nyerik el értelmüket. Izgalmas a történet is, de az igazi újdonság a képi stílus, vagyis az az energia, amit a hangoktól eltávolított, magukra hagyott képkockák sorozata képvisel. Ülünk szépen a moziszékünkön, nézzük a képeket, és kb. a 10-ik perc után már annyira belejövünk a film sajátos hangulatába, hogy szinte már furcsa lenne egy normál párbeszédet, vagy akár csak egy "rendes", átlagos hangot hallanunk. Jól van ez így, jól működik a rendszer: mivel semmi más nem köti le a figyelmünket, csakis a képekre tudunk koncentrálni, és így erőteljesebben "jön át" a történet, ami ráadásul nagyon pontosan van megírva. A profi forgatókönyv elengedhetetlen egy ilyen filmnél, ezért is működött közre a megírásában például egy képzett dramaturg, Ruttkay Zsófia. Egyébként a film alapján az egész stáb szimpatikus és tehetséges fiatalok csapatának tűnik, és ezt a képzetet csak erősíti a film hivatalos honlapján olvasható forgatási napló, ami szerint a földi filmkészítés összes nehézségével szembe tudtak szegülni az alkotók, és nem a gázsik, hanem a kreativitás jegyében dolgoztak. Az első filmes rendező operatőre Pohárnok Gergely volt, akivel már több kisjátékfilmet is készítettek együtt, és aki nagyon remekül igazodott a film speciális képi elvárásaihoz: az ő képalkotásával lett a film olyan játékos és különleges, mint amilyennek valószínűleg a rendező megálmodta. Ez a megálmodás a gyakorlatban egyébként úgy nézett ki, hogy a rendező, aki egy vidám természetű, mosolygós fiatalember, leutazott a helyszínre, eltöltött ott némi időt, és ez a történet jelent meg lelki szemei előtt. Élénk fantáziája van, az már biztos.

Jó film a Hukkle, nem véletlen, hogy az alkotók mind a Golden Globe-ra, mind az Akadémiai Díjra (Oscarra) készülnek nevezni vele, és az sem, hogy rendezője az idei Filmszemlén elnyerte a Legjobb Elsőfilmes díját. A teljes körű szakmai elismerés mellett a közönség is fogékonynak mutatkozott a Filmszemlén és a Titanicon egyaránt vetített filmmel szemben, sőt, megkockáztatnánk azt is, hogy a Hukkle a hazai kult-gyanús filmeknek járó osztatlan lelkesedést váltotta ki az eddigi nézőiből, és szerintünk ez a siker-vonal még csak most indul…

-lidoc-
2002-11-02
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18