cspv logo
cspv szám: 44 / 02 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 15 00203
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2002-10-25

Aranyváros

Golden City 2002.

Eltűnt idő nyomában
Sok minden függ az időzítéstől, ami ma atombombaként hat, az holnap csak szúnyogcsípés, éppen ezért nagyon fontos, hogy egy film a megfelelő időben készüljön el.

Sokat lehet mosolyogni, amikor színházi rendezők a tévében arról beszélnek, hogy egy-egy darab "ma is aktuális", és azon is, amikor egy indiai rendező a Szeptember 11-i terrortámadást viszi színpadra. Egy film aktualitása egészen más természetű, ráadásul sokkal konkrétabb, olyan, mint a divat. A leggyakrabban az a helyzet, hogy ha az idén nem készül el, akkor teljesen bukó. De van olyan is, hogy a filmek nemcsak az idővel, hanem egyszersmind más filmekkel is versenyeznek, lásd több Robin Hood egyszerre, de találkoztunk már Nyomorultak dömpinggel is, hogy a Jeanne D'Arc mizériát ne is említsük. Az Aranyváros esetében kicsit más a helyzet, itt nagyobb léptékű időeltolódással találkozunk. Amikor ezt a filmet nézzük, az az érzésünk, hogy még valamikor a 80-as 90-es években kellett volna elkészülnie, valamikor még a Berlin fölötti ég angyal mániája előtt, az úfó-korszakban.

Az egész történet abszolúte a jó kis melankolikus 80-as éveket idézi, szinte várja az ember, hogy fölcsendüljön egy Európa Kiadó. Ez a melankólia nem azonos a depresszióval, a kettő közt akkora a különbség, mint egy napsütésben elfogyasztott vajas-mézes kenyér és egy menzai hitler-szalonna között. Tényleg kellemes húrokat pendít meg ez a film a nézőben, csupáncsak az a bökkenő, hogy hozott anyagból gazdálkodik. Ezt a jó kis melankóliát magunkkal kell hoznunk, mert a film ezt nem képes létrehozni bennünk, csak utal rá (mondjuk, nem is rosszul). Bizonyára nem ok nélkül ötlik fel a nézőben, hogy a Budapesti underground kulturális életéhez hozzátartozó Dixinek kellett volna szerepelnie ebben a filmben, még valamikor 10 évvel ezelőtt. Persze, így is jó, csak így nincs igazi ereje.

Amit látunk, egy skizofrén világ, mégpedig nagyon egyszerűen kivitelezve. Hol Budapest, hol pedig a Bolgár tengerpart a helyszín. Az atmoszféra roppant kellemes, rejtélyes meg minden. A történet teljesen sci-fi, párhuzamos világokról van benne szó, szóval tényleg egészen barátságos filmmel van dolgunk.

A gond azonban az (mert akad az is), hogy a tulajdonképpen kellemes kis sci-fi történet nem áll össze teljesen. Nem a részletek "stimmeléséről" beszélünk, hanem az egész eredetiségéről. Mert a déja vu érzet, mint valami vákuum-csomagolás, alaposan rátapad a filmre. A sci-fik lényege (is) az, hogy teljesen életszerűek legyenek, illetve átélhetőek. Hogy egy tök más világban belülről érezzük a főszereplőt, és amennyireidegen a világ, annyira ismerős legyen a szereplő "belseje". És ez az, ami az Aranyvárosból hiányzik, az átélhetőség, illetve az, hogy ez a film a sok hasonló közül (beleértve az ember saját álmait is) valahogy egyedi módon kiváljon, és azt mondja, ők a déja vu-k, rám figyeljél, mert én vagyok az igazi.

Ha azt vesszük figyelembe, hogy milyen csekély anyagi eszközökkel készült, és mennyire sok fantáziával, azt lehet mondani, a film dicséretet érdemel, de ennyire azért mégsem mennénk messzire, mert azt is bele kell kalkulálni, hogy a filmkészítés iránt konkrétan érdeklődőket leszámítva meglehetősen kevés embernek tudnánk jó szívvel ajánlani. Vannak olyan filmek, amelyek a néző aktivitását igénylik (hogy olyan dolgokat képzeljen vagy lásson bele, amik esetleg nincsenek is ott), nos ez is ilyen. Mélyvíz, de nem a jó úszóknak, hanem a búvároknak.

-floyd-
2002-10-25
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18