A Bourne-Rejtély

A Bourne-Rejtély az a ritka-fajta film, ami majdnem mindvégig egy szinten tudja tartani magát, vagyis az a lendület és izgalom, ahogy elindul, esetünkben kitart a végsőkig. Egy búvárruhás test úszik a viharos tengeren - kitűnő indítás egy akciófilmnél. A kihalászott fiú hátában két golyót, a csípőjében pedig egy mikrofilmet talál a hajóorvos - még jobb kémfilm-folytatás. Ötletességben végig nem lesz hiány, és úgy tűnik, egy nagyon jó keverékét kapjuk az akció/kém/krimi-filmeknek. Jason Bourne, a hullaként felbukkant fiú visszanyeri a tudatát, túléli a golyókat és a tengert, viszont cserébe nem emlékszik semmire, még a saját identitására sem. (Ezért is az eredeti cím: The Bourne Identity).

Azzal együtt, hogy még nem találkoztunk olyan amnéziás filmmel, amiben ne nyerte volna vissza az emlékezetét a főszereplő, most azért akad izgulnivalónk ezen is. Jasonnek nem elég kitalálnia, hogy ki is ő valójában, közben menekülnie is kell (nem is akármilyen körülmények között), fel kell göngyölítenie a meglövéséhez vezető eseményeket, meg kell védenie a hozzá csapódott lányt, Marie-t (Franka Potente), és ki kell kerülnie a legjobb CIA-s bérgyilkosokat, akik pont őt üldözik - rég nem láttunk ennyire hálás forgatókönyv-feladatokat. Pergő cselekmény, veszélyes akciók: tényleg nincs időnk elbambulni ezen a filmen. Matt Damon olyan meggyőződéses arccal játssza a titkosügynököt, hogy már csak emiatt a film miatt is odalehetnénk érte (ha ez nem történt volna már meg közvetlenül a csodás Good Will Hunting után, amiben ő volt a főszereplő, plusz az ötlet és a forgatókönyv is az övé volt, felesben Ben Affleck haverjával). Kedvencünk rengeteg filmben játszott már, rengetegféle szerepet (mindig nagyon jól), de eddig pont kémfiú nem volt még. Az Ő Jason Bourne-jében az a legizgalmasabb, hogy még saját maga számára is meglepően pontosan és gyorsan tud reagálni az új helyzetekre. Damon finom jelekkel érzékelteti azt a felismerési folyamatot, amiben Jason rádöbben, hogy legjobban a kém-feladatokhoz ért, és olyan képességekkel rendelkezik, amelyek leginkább halálos veszedelemben használhatóak. A filmre való felkészülésben Damont 3 hónapot edzették, küzdősportokat, boxot, és fegyverhasználatot oktatva neki. "Olyan volt, mint egy nyári iskola, bérgyilkosok számára…"-viccelődött Matt. Egyébként a filmben a legtöbb kaszkadőrt igénylő jelenetet maga Damon csinálta (mint például a "falmászós" jelenetet), és erre méltán büszke is.

A 32 éves profi mellé egy nem kevésbé profi színésznő társult a filmben, a Lé Meg a Lola (Lola Rennt) színeshajú főszereplőnője, Franka Potente. Franka bármelyik filmben üdítő látványt nyújtana, de élénk személyiségével és színészi tehetségével ennél sokkal többre képes: ebbe a filmbe az európai színen kívül például különleges ízt csempészett. A 28 éves színésznő keresetlen mozdulatai, kellemes hangja (a Lolában ő énekelt) emlékezetessé tették Marie-t, a félig-meddig punk csajt, 2002-es kiadásban. Potente a forgatáson is nagyon kreatívnak bizonyult, Marie filmbeli egyik "nagy kiborulása" például az ő ötlete alapján lett olyan, amilyen, vagyis visszafogott, de ijesztő. (A hangos visítozás helyett Franka inkább támolygott, hányt, miegymás…) A két beindult főszereplőhöz egy kult-közeli rendező illik - úgy látszik, ennél a filmnél minden kívánságunk teljesül, mert rendezőként kikaptuk Doug Liman-t, a Go (Nyomás) készítőjét. Neki köszönhetően csak néhány perc erejéig érzünk a filmben üresjáratot (vagy ahhoz közeli állapotot), mert amúgy lendületesen haladunk előre a kémtörténetben, vagyis a Bourne-rejtély megoldásában. Anélkül, hogy elfogultságba hajlanánk filmünkkel kapcsolatban, megemlítenénk, hogy csúcs még a zenéje is, főképp a Moby-féle Extreme Ways c. szám, ami a "vége-főcímnél", illetve -egyes vélemények szerint- a nagy autós üldözésnél hallható.

A sok jót az amerikai közönség is kellőképp értékelte, a 75 milliós költségvetésű film mostanra 120 milliót hozott össze a jegybevételeivel, csak az USA-ban.

Ezzel a minőségi kém-krimivel Matt Damon megnyerni látszik azt a virtuális versenyt, amit őshaverjával, Ben Affleckkel vív, a szezon legjobb akciófilmes főszerepéért. Affleck a The Sum Of All Fears (A Rettegés Arénája) c. filmmel nevezett be ebbe a versenybe, Damon pedig a Bourne Identityvel. Persze ez nem valóságos küzdelem, de ha mégis létezik köztük valamiféle rivalizálás a nagy költségvetésű akciófilmek terepén, akkor a győzelem kétségkívül Matt Damoné. A film nagyon jó, ő benne szintúgy, és vajon ki nyer még ezen a bolton? Mi, természetesen, az egyszeri nézők, akik alig várjuk, hogy még egyszer megnézzük ezt a filmet, ami tényleg szinte hibátlan szórakoztatást kínál számunkra.