A Szex és Lucia

Nem szabad, hogy megtévesszen minket a kicsit direkt cím, a szex csak nagyon finoman, és nagyon jó környezetben jelenik meg, azt is mondhatnánk, egyáltalán nem hangsúlyos tényező, főként a karakterek árnyalására szolgál. A cím második fele, Lucia (sz-szel, nem cs-vel) viszont mindennél erőteljesebb pontja a filmnek, nem véletlenül játssza egy pompás kifejezőeszközökkel megáldott 26 éves színésznő, Paz Vega.

A történet egy költői (pontosabban egy írói) világba visz el minket, egy olyan világba, ami egyrészt az európai hétköznapokat idézi, másrészt elvarázsol minket, és méterekkel a földfelszín felett repteti a képzeletünket. Van egy fiatal lány, Lucia, aki -micsoda meglepetés!- pincérnőként dolgozik, híven a jobbfajta művészfilmes hagyományokhoz, pontosabban hasonlóan az Amélie Csodálatos Életéhez, amiben a főszereplőnő egy párizsi kávézóban kereste a kenyerét. Lucia egy spanyol étteremben teszi mindezt, de az ő élete, ha lehet, még Amélie-énál is bonyolultabb, mert amikor mi bekapcsolódunk a történetébe, az író barátja (Lorenzo) éppen mélyen depressziós, és öngyilkosság-közeli állapotban leledzik. Mire Lucia hazatér a munkából, már a rossz hír fogadja, ő pedig semmi mást nem tud kitalálni, csakhogy azon nyomban elszökjön arra a kis szigetre, ami Lorenzo kedvenc helye volt. A történet pontosan annyira szerteágazó és fantáziadús, mint amilyen jó regényt tud írni az író-főszereplőnk, Lorenzo, akinek a stílusába a film során több nő is beleszeret. Finom történet, erős érzelmek, érzékeny párbeszédek, és végül (de inkább elsősorban) fantasztikus hangulatú képek: ezt képes nyújtani ez a film, és ez már régen több, mint amit egy "mezei" művészfilmtől elvárhatnánk. Majdnem minden egyes percet külön élvezünk, és ez is ritkán fordul elő velünk a filmek áradatában.

Ha van olyan, hogy klasszikus művészfilm, akkor a Szex és Lucia mindenképpen az, mert például biztos, hogy a film után másfajta lelkiállapotban és hangulatban távozunk a moziból, mint amilyennel megérkeztünk, és a két időpont között egy erős filmélmény ér bennünket. Nincseneküresjáratok, a lassabb folyású képeknek is optimális idejük van, a történet érdekes, és végig leköti a figyelmünket, és akkor még nem említettük a színészeket, akik mind kitűnő munkát végeztek. Paz Vega, Tristán Ulloa, Najwa Nimri: nem ismert nevek, viszont annál pompásabb színészek, akiknek köszönhetően egy igazán átélhető történetet láthatunk, és olyan színészi alakításokat, amelyek több, mint emlékezetesek lesznek számunkra. A film rendezője, Julio Medem az előző filmje (Az Északi Sarkkör Szerelmesei) forgatása előtt találta ki, hogy egy gyönyörű lányról és egy szépséges szigetről készíti a következő filmjét, akkor, amikor nyaralása során egy Spanyolország közeli kis szigetre, Formenterára vitte a szerencséje. A kis sziget megihlette őt, miközben elhatározta azt is, hogy Az Északi Sarkkör Szerelmesei főszereplőnőjének, Najwa Nimrinek írja a következő filmjét, amiben a színésznő már egy sokkal kevésbé tragikus szerepet játszhat majd el. (Azért ez nem lett teljesen így, mert ebben a filmben Elena személye is elég sok szomorúságot hordoz magában…). Egyébként mindkét filmben a rendező barátnője, Montze Sanz volt a látványvilágért felelős art director, és ha igaz, Medem neki ajánlotta a Lucia-t. Ez a gesztus csöppet sem tűnik túlzásnak, hiszen Sanz csodás látványvilágot teremtett Medem filmjeihez, a Lucia-ban például tényleg meseszerűen szép képekkel örvendeztetett meg minket. (Az operatőr, Kiko de la Rica segítségével persze).

A Szex és Lucia páratlanul komoly és szép film, egy igazi élmény, ami biztosan megérinti még a leghidegebb nézőit is, és ami méltán szerepelt nagy sikerrel Európában (Rotterdami Film Fesztivál), és a tengerentúlon is (Sundance Fesztivál és Torontói Nemzetközi Film Fesztivál), és amit egész biztosan imádni fognak az itthoni nézők is…