Jelek - Signs

Shyamalan egy 32 éves indiai rendező, akinek a Hatodik Érzék c. filmje annyira újszerű és eredeti volt, hogy rögvest sínre tette alkotójának hollywoodi karrierjét, ami azt jelenti, hogy a következő filmjét már 75 millió dolláros költségvetésből készíthette, saját produkciós cégének, a Blinding Edge Pictures-nek a bevonásával. Az eredetiség és ötletesség szólhat egy alkalomra, de jobb esetben lehet hosszabb távú adottság is. Shyamalan újszerűsége szerintünk egy filmet bírt el (természetesen a Hatodik Érzéket), a későbbi termékeket már csak utórezgésnek látjuk. Ez mind a forgatókönyvírói, mind a rendezői aktivitására értendő, és a Jelekben nyer újabb bizonyítékot. Ez a film az eddigi legkevesebb szereplővel dolgozik (az egész film alatt csupán 7 színésszel találkozunk), és a lehető legegyszerűbb ufó-történettel. Ez még nem jelent semmi rosszat, sőt, itt léphetne be a sejtelmesség, a titkokkal kapcsolatos izgalom, amire Shyamalan annyira gyúr.

Mel Gibson (Graham Hess) egy farmer, aki az öccsével, Merrill-lel (Joaquin Phoenix), és két gyerekével (Morgan és Bo/Rory Culkin és Abigail Breslin) él a birtokán, mondhatni, békésen, bár ez a béke relatív, mivel még egyik családtag sem heverte ki a mama (Patricia Kalember) tragikus elvesztését. A lelkekben vihar dúl, a családfő pedig a baleset után otthagyja papi hivatását, és csak a gyerekeinek él. Ebbe a szomorú hangulatba rondítanak be az ufók, akik először csak gabonaköröket hagynak Graham kukoricásában, de később már erőteljesebb nyomulásba kezdenek. A film pedig tulajdonképpen az egyik apró izgalomtól a másikig halad, Graham és kis csapata elszántan küzd az eleinte láthatatlan betolakodók ellen, nekünk pedig az lenne a dolgunk, hogy minden titokzatos hangeffekten, kukorica-mozgáson, és egyebeken megijedjünk, de nagyon. Mivel ez nem mindig jön össze, a cselekmény el-eltérül a múltbeli családi tragédia felé, úgyhogy lassan kirajzolódik előttünk a baleset éjszakája, amikor Graham feleségét elütötte egy volán mellett elaludt autós. Ezzel a drámai vonallal több problémánk is adódik, kezdve azzal, hogy a "gyilkos" autóst maga a film rendezője, Shyamalan játssza. Egy 7 szereplős filmben az egyik legproblematikusabb figurát a film forgatókönyvírójának-rendezőjének eljátszania - ez nem vet jó fényt rá, mert azt a hatást kelti, mintha így akarna egy gázsit megúszni, vagy mintha nem bízna meg senkiben, csak magában. Mindkét verzió rosszul hangzik, és akkor még nem említettük, hogy a balesetet értelmetlenül horrorszerűnek mutatja be a film, véresnek és kegyetlennek, ami így nem egy drámai megoldásnak, hanem egy hatásvadász forgatókönyvírói trükknek tűnik. Nem kérdés, hogy egy halálos baleset bemutatása megrázza a nézőket, de ezzel az eszközzel óvatosan és érzékenyen kell bánni, különben éppen az ellenkező hatást éri el a rendező, mint ahogy filmünk esetében is történt. Ha már a hibáknál tartunk, a rettegett földönkívüliek ábrázolása sem sikerült túl jól, mivel ahelyett, hogy megijednénk tőlük (de miért is? biztos, hogy támadni akarnak?), inkább megnevettetnek minket a sztereotíp megjelenésükkel.

Shyamalan a sejtetésre utazik, arra, hogy keveset mutasson, de sokat érzékeltessen, és ennek a koncepciónak az eredménye, hogy a film kétharmadáig csak tudjuk, hogy vannak földönkívüliek, de nem látjuk őket. Aztán a nagy rákészülés után, amikor végül felbukkannak, és pont úgy néznek ki, ahogy azt a köznép elképzeli, akkor kicsit hátrahőkölünk, és azt gondoljuk magunkban: biztos, hogy annyira ötletes fickó ez a Shyamalan? Nem, szerintünk nem, és ezen még a mindig tökéletes Mel Gibson sem tud változtatni. Graham szerepe nem okozhatott Melnek sok fejtörést, egyrészt mert bármit el tud játszani, másrészt mert nem volt olyan sok tennivalója afilmben. Egy-két érzelmesebb jelenetet leszámítva Grahamnak csak az ufókkal gyűlik meg a baja, az meg nem igényel túl nagy jellemábrázolást. Gibson mellé egy hasonlóan nagy kaliberű színész került, Joaquin Phoenix, aki a Gladiátor óta igen erős húzónévvé vált Hollywoodban. Phoenix igazi őstehetség, ebben a filmben is csodásan játszott, finoman és jól, bár az az igazság, hogy számára sem íródott egy túl nagy kifutású szerep. A gyerekek is ügyesek voltak, ami a kisfiú esetében már csak azért sem meglepő, mert első látásra is látszik, hogy Culkin-vér folyik az ereiben, ő Rory Culkin, a 7 gyermekes színészgyerek-klán legifjabb tagja.

Shyamalan harmadszor futott neki a sejtelmes-rejtélyes-meglepő filmtípusának, de ezúttal is elég vérszegény eredménnyel. Bár ezt a kritikát például az amerikai nézők egyáltalán nem osztanák, mivel a 62 millió dollárból készült film 2 és fél hónap alatt 224 millió dolláros bevételt hozott a gyártóinak. A film tehát kasszasiker a szülőföldjén, az emberek tömegesen kíváncsiak Mel Gibson és a földönkívüliek összecsapására, a gabonakörök rejtélyes jelenlétére, és a Föld ufók általi megszállására. Minket mindez nem hozott túl nagy izgalomba, de ez már a mi bajunk.