Véres Vasárnap

Ez a békés tüntetés, sajnos valami egész másba torkollott, amit már a történelemkönyvek lapjairól ismerünk: a kivezényelt katonák extázisba jöttek (magukon kívül kerültek) és a védtelen tömegbe lőttek. Hm, nehéz megítélni, hogy mennyire érdekes, vagy menyire jó ez a film, hiszen egy roppant dokumentarista stílusban készült alkotásról van szó, és amikor a filmről beszélünk, az gyakorlatilag azzal egyenlő, ami akkor, azon a napon történt. Egy időutazás, amelynek nyilvánvaló célja, hogy történelmi mementóként szolgáljon, nehogy valaki elfeledje, mi történt akkor. Sőt, mi több, ez a mementó egyszersmind arra emlékeztet, hogy ki kezdte ezt az egész ír-angol háborút.

A film elején, sőt, a vérengzések előtt az IRA még egy jól elkülöníthető kis csoport volt az ír kolónián belül. Ők voltak a forrófejűek, a durvább arcok, akikre a közösség folyamatosan nyomást próbált gyakorolni, hogy vegyenek vissza az arcukból, és leginkább ne lövöldözzenek. A film vége az, hogy a helyi vezető, Ivan Cooper, aki egész idő alatt igyekezett békés mederben tartani az eseményeket, azt mondja, mostantól fogva semmilyen alapja nem lesz, hogy bárkinek is azt mondja, "ne csatlakozz az IRA-hoz". Történelmi fordulópont, a durva radikalizálódás fordulata.

A film eléggé jó, mert igyekszik (ha más nem, hát célzásszerűen) utalni, éreztetni, hogy az IRA hogyan indult, hogy eredetileg a suttyó csávók alkották sorait, akiket a közösség végső fokon hiába próbált fékezni. Ivan Cooper is hiába mondta nekik, hogy maradjanak távol, nem maradtak, sőt, fegyverekkel felkészülve vettek részt a tüntetésen. Látszik tehát, hogy az IRA nem a Véres Vasárnap hatására jött létre, sőt, tulajdonképpen mindenképp létrejött volna, már csak a békés tüntetések hatástalansága miatt is, csak esetleg nem kapott volna ekkora zöld utat az ír közösség egészétől.

Egy biztos, aki ez a filmet megnézi, emlékezetve lesz arra, hogy hogyan kezdődött "ez az egész". Mert valóban, ha meghallgatjuk a U2 Véres Vasárnap c. szerzeményét (minden tetszésünk és tiszteletünk a U2-é, na jó, majdnem minden), ami egy eléggé béna szám, nulla mondanivalóval, az egészből nem szűrődik át más, csak a nyávogás. A szövege, illetve a felépítése pedig olyan elemi, mint hazánkban a Petróleum Lámpáé. Van egy tárgy, a költeményünk tárgya, gondolkozzunk el rajta, mi jut eszünkbe róla, írjuk szépen le, gondosan ügyelve arra, hogy a sorok valamennyire rímeljenek, és ha jól csináljuk, a végeredmény ugyanaz, mint amikor egy közhiedelembeli festő lefest egy vázát, csak most a kép nem vásznon, hanem papíron, esetleg énekszóval, muzsikával kísérve jelenik majd meg. Ez a zene lehet, mondjuk a kor népszerű -nyugatról ész nélkül importált - (itthon nem igazán megértett) irányzata, a rock and roll is. Eddig, a U2 népszerűsége, és a cím egyértelmű lefoglalása miatt leginkább ez a szám az, amit a műsorszerkesztők beraknának, ha az ír-angol háborúra szerettek volna utalni. Vagy esetleg a Cranberries "In Your Head" c. számát, amely milliószor jobb, ráadásul nem azt mondja, hogy "Vasárnap, véres vasárnap" (kvázi: "bibi-bí"), hanem azt, hogy a háború (már) a fejekben van. (Ezenkívül maga a zenei rész is sokkal jobban kifejező...).

Arra akartunk itt kilyukadni, hogy ez a "Véres Vasárnap" mára már egy lapos emblémává vált, és igenis jó dolog, hogy mostantól megtelik tartalommal, hogy mostantól nem egy viszonylag üres karakterlánc, betűsorozat, hanem egy valódi történelmi fordulópont elnevezése lesz. Jó dolog, hogy ezt a filmet ezentúl bárki megnézheti - aki akarja.

Tényleg abszolúte jó dolog, hogy ez a film elkészült. Tovább megyünk, jó dolog, ha valaki megnézi, sőt, még az az ember is, aki megnézte, utólag azt fogja gondolni, hogy jó dolog, hogy megnézte, ám nézni egyáltalán nem kellemes. Nem kellemes az erőszak és a történelmi előreláthatóság miatt. Kicsit az az érzésünk, hogy inkább egy ismeretterjesztő film kellett volna, hogy készüljön belőle, bár az nem lett volna ugyanaz, hiszen egy azóta is vitatott kérdésről van szó, és a normál, Spektrum -, illetve Discovery-szerű történelem-feldolgozás csak akkor lehetséges, ha az emberek legalább már alapjait tekintve egyetértenek abban, hogy mi történt.

Tömören, jó film, csak nézés közben nem annyira jó, mert valójában nem is film, hanem natúr történelem. Az ebben a műfajban készült filmek között a sor végén foglal helyet, viszonylag messze az Alagút és a 13 Nap, Az Idegháború mögött, de ne feledjük, amikor ezeket a filmeket összehasonlítjuk, hogy a valóságban megtörtént eseményeket hasonlítunk össze, ami végső fokon nem fair.