Aki Bújt, Aki Nem

A kedvelt tini-horrorok listája egyébként egészen rövidre sikerült. Jók a Sikolyok, nagyon jó a Blair Witch 1, és jó még a Még Mindig Tudom mit tettél, de gyakorlatilag ennyi. Noha a műfajban még vannak tartalékok, az Aki Bújt, Bújt esetében részünkről már nem igazi tűz, inkább csak parázs várta az új horror-film jövevényt. Ezt a parazsat kellett volna felélesztenie, amihez gyakorlatilag elég lett volna egyetlen friss fuvallat, de ez nagyon-nagyon nem sikerült neki. A végeredmény ugyanakkor mégsem az lett, hogy a tini-horrorok estek még lejjebb a helyi tőzsdén, hanem az, hogy jól bepalizva érezhettük magunkat, mert egy film már megint (ezek a fejek nem olvassák a Csapnivalót?) menet közben változtatták meg a szabályokat, sőt, gyakorlatilag az egész film műfaját.

A történet ugyanis horrornak indult, eredetileg tini-horrornak. Két tesó furikázik keresztül az államokon, egy fiú és egy lány. Azt, hogy egész végig ők maradnak az összes két darab tini a filmben, itt még nem sejthetjük. Ekkor még abban élünk, hogy tini-horror. Látnak egy hullákat pakoló embert az út mentén, aki a fizika törvényeinek megfelelően viszont-látja őket, és emiatt gyorsan bepattan az autójába, hogy üldözőbe vegye a kölyköket. Ekkor kicsit a Párbaj egyik másolat-verziójával számolunk, mert a teherautó sofőrjét nem igazán mutatják, de ha itt kellene megtippelnünk, mi a film valódi műfaja, még mindig el lennénk tévedve.

Ekkor jön a harmadik fázis, a két fiatal most beérkezik egy lakott területre, ahol a rendőrséget riasztják, meg minden, de valahogy semmi nem akar úgy működni, mint a normális filmekben. Kicsit eljátszanak a gondolattal, hogy mindenki zombi, az egész falu emberevőkből áll, vagy valami. De ez még mindig nem a mi filmünk, mert az valami egészen mást tartogat a számunkra. A "nyomott alakokból álló falu" jól mutat a vásznon, de gátlástalanság ilyet bedobni, ha a film mégsem erről szól. Ugyanez a helyzet egy titokzatos telefonáló nővel, meg egy nővel, akinek macskája van. Az igazi kavarást azonban egy zeneszám bevezetése jelenti, egy bugyuta kis szám az 50-es évekből (gondoljuk), amely szövegét tekintve arról szól, hogy honnan vannak a szemei valakinek. Ez bizony egy az egyben David Lynch-koppintás. Ő találta ki ugyanis a Kék Bársonyban, hogy egy fura és vidám kis számot horror-elemmé lehet változtatni, lásd még Twin Peaks. Itt, az Aki Bújt alkotói már olyan természetességgel alkalmazták ezt az effektet, mint amikor valaki egy könyvtárból kölcsönöz. Ez nem lett volna durva hiba, ha a filmnek vajmi kis köze is lett volna a nyomott faluhoz, a macskás nővel, meg a kiemelt zeneszámmal.

De nem, filmünk a misztikum világába bonyolódik, egy elpusztíthatatlan gyilkossal, akit ha elütnek, újraépül, akinek denevér szárnyai vannak, és áldozatát repülve viszi magával. Hogy hogy kerültünk ide? Jó kérdés. Szerény álláspontunk szerint mi végig ugyanazt a filmet néztük, csak az író-rendező nem. Ő, úgy tűnik, egy kicsit erőltetett egyveleget kevert ki nekünk azokból a filmekből, amiket az elmúlt években megnézett. Kár, hogy nem állt össze semmi belőlük, csak ez a szárnyas kísértet, mert ez nagyon-nagyon gyenge. ennél bárki jobbat csinál, bármikor. A klasszikusan olcsó, 10 miliós film egyébként rendesen behozta az árát 2001-ben, és már futószalagon is van a második rész, amely 2003-ban jön ki.