Zabriskie Point (5. rész / 7)
::::: cselekmény: a fiatalok és a rendszer
Mark útja, kizuhanása, kihullása a civilizációból, a társadalom rendszeréből egyetlen egyenesvonalú folyamat, egyetlen aktus, amely a film elején kezdődik, amikor megtörve a film nyitójelenetét meghatározó ritmust, a forradalmárok vitájának vizuális ritmusát, Mark egyszer csak feláll, és közli, hogy meghalna, de nem az unalomtól. Ekkor indul el a kizuhanás - és nem a lövés pillanatában.
Antonioni filozofikus eleganciáját dicséri, hogy a tény, hogy Mark végül lőtt-e vagy sem, teljesen lényegtelenné válik. Ott volt, kész volt lőni, és a gondolat lényegében ugyanaz, mint a tett. Antonioni nem e lövés tényére fókuszál (ugyanúgy, mint a Nagyításban sem arra, hogy történt-e gyilkosság vagy sem), hanem Mark félelem-mentes tudatára, aki túl van azon (a gátláson), hogy egy rendőrre (aki ártatlan emberekre lő) nem lőne rá. Valójában ez a baj Mark-kal, ez a félelemmentes (forradalmi) tudatállapot, ez pedig ott kezdődik az egyetemen, amikor otthagyja a megbeszélést ...
Mark elválik a rendszertől, a rendszer pedig elválik Mark-tól. Mark szeretne egy szendvicset, de nem adnak neki, pedig nem ingyen kéri, csak később szándékozik fizetni. Ha kapna egy szendvicset, talán fennakadhatna a társadalom humánumból szőtt hálóján, és nem zuhanna tovább. Talán. A büfés azonban nem (csak) azért nem ad neki, mert nem szimpatikus, hanem azért sem, mert a rendszer nem erről szól. Ha neki adna, mindenkinek adnia kellene. Mark-nál van fegyver is, így ha agresszív lenne, az egész büfét kirabolhatná, de nem az, Mark békés. Szendvicset nem tud szerezni, de gond nélkül ellop egy sportrepülőgépet (kölcsönbe- azt sem fegyverrel, hanem verbálisan). A szendvics óriási szerepet kap, más filmben csak "vágókép" lett volna, itt azonban "a kenyér" szinonimája.
Márk ekkor már közveszélyes célpont, aki számára nincs visszaút. Kizuhant a társadalomból. De vajon miért? A lövés miatt, vagy a félelem nélküli, forradalmi tudatállapota miatt ? Nyilván ez utóbbi.
A gond az, hogy Mark nem fél, és nem is igyekszik kibékíteni maga iránt a társadalmat, mert úgy van vele, hogy legszívesebben lőtt volna, s a tett elkövetése nélkül is azonosul a "tettével". Sőt, miután a lány ráeszmél, hogy Mark az, aki állítólag lőtt, ős is az oldalára áll, és elkezdi számára összeszedni a szétszórt töltényeket a homokból. Egy modern James Dean ő, nyersen és lazán, és teljesen zavarba ejtően, hiszen a története nem a kényelmes távlatból szemlélhető múltban játszódik, hanem ott és akkor, '68-'69-ben.
Egy valódi forradalmár, de forradalom nélkül, Mark-ot vákuum veszi körül. Személyén keresztül, saját életében valósítja meg a forradalom eszméjét, miszerint a rendszer rossz, és nem kötelezhet arra, hogy a része legyél, és ha rád lőnek vagy a testvéreidre, te is vissza kell, hogy lőhess. Mark úgy van vele, hogy egyenrangú felek vagytok, te és a rendszer. Te így élsz, ők meg úgy. Te nem mondod meg nekik, hogyan éljenek, szóval ne mondják meg neked ők sem. Mark nem fél a rendszertől, és ez őt a társadalom szemében szörnyeteggé tette (a fogdába is ezért került be, mert nem félt, nem halkult le, nem oldalgott el, amikor a rendőrök jelezték felé, hogy valami ilyesmit kellene tennie).
Mi nézők a rendszerrel a lány, Daria révén érintkezünk a legtöbbet, a lány ugyanis, bár szabad, mégis a rendszert építő, alkotó és élvező üzletembernek dolgozik, s így gyakorlatilag két világ közt ingázik. Mark rendszer-kritikájáról nem sokat tudunk, de nem is kell, mert tettei magukért beszélnek. Daria azonban más, a film legfontosabb történése az, ahogyan a lány világlátása változik, az, hogy hogyan változik meg a képe a rendszerről, illetve hogyan válik láthatóvá számára a rendszer, és hogyan képes felfogni, hogy mi az és miről szól. A kedves főnök, a cég, amelynek dolgozik, a cég projektjei, az építkezések hogyan válnak Daria szemében az országot, az embereket elborító, az életet elfojtó gyűlöletes zombi-kultúrává.
A rendszert a film precedens nélküli virtuóz módon ábrázolja, briliáns vizuális "jeltudatossággal" - ez tesz a Zabriskie Point-ot azzá, ami (egy megmagyarázhatatlanul hatásos filmmé, ami előtt így vagy úgy, de mindenki csodálattal áll, mint az óceán vagy a sivatag előtt). A rendszer az egymástól elszigetelt dimenziók formájában jelenik meg. Hol fizikailag is szeparált dimenziók formájában, hol pedig úgy, hogy az egyik világ lakói számára a másik világ lakói kísértetekként jelennek csak meg. Mindenesetre a legtöbb jelenetben ott vibrál a két világ konfrontációja - úgy, hogy az egyik világ nem érti, nem látja a másikat - a másik csak kísértet.
Ami a fiatalokat illeti. Először is ott van a fogház, ahol a rács egyik és másik oldalán sorakoznak fel a rendszer és a fiatalok. De már a film legelején, a feliratok alatt a diákgyűlés-szekvencia is úgy ábrázolja őket, mint egy különös aboriginal fajt (aminek a felfedezésére invitálja a film a nézőit). Aztán ott van Daria főnöke, a híres Fritz Lang-os pózban, az irodájában (zászlóval, műtermi háttérrel), amit a gázmaszkos rohamrendőrök jelenete követ. A rendőrök a maszk mögül, egy üveg-burán keresztül látják a fiatalokat - csak úgy, mint Daria főnöke, a sivatag ura.
Az üvegfal-motívum tovább vonul a filmben. Később ott van a film fantasztikus szürreális betéte, amikor Daria a sivatagban betér egy kocsmába. Az üvegfal itt külön megerősítést nyer - 2x is. A gyerekek betörik az ablakot, a végén pedig Daria kintről nézi hosszan az ablak mögötti halott életet - a férfi, aki a pultnál ül, egy halott világ, egy kísértetvilág egyik hátrahagyott tagja, mozdulatlansága pedig expresszív költőiség.
A legnagyobb ablakos, "üvegfalas" jelenet azonban mégis az, amikor a lelőtt Mark-ot kívülről, az üvegfalon keresztül nézik a hatalom, a rendszer emberei (amit vizuálisan a rendőr-párosok robotszerűen koreografikus, szimmetrikus, gépszerű mozgása, a fegyverek tükörszimmetriája ábrázol). Nem nyitják ki az ajtót, semmit sem tesznek, csak nézik kívülről az ismeretlen természetű lényt.
Már a gép érkezését is autókban, üvegfalon keresztül, a szélvédő mögül várják a rendőrök és az FBI. A jelenet legvégén pedig leszáll a helikopter, ami egy konkrét üvegbúra. Mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy "egy titkos üzenet van elrejtve a filmben" - dehogy. Amit mondunk az az, hogy Antonioni elképesztő módon és szinten fogalmazott jeltudatosan.
A végső üvegfalas jelenet természetesen az, amikor Daria távozik főnöke luxusházából. Ennél hangsúlyosabb az üvegfal nem is lehetne. A főnökét és üzlettársait nézi, mozog a szájuk, de nem értjük, amit mondnak: Daria üvegfal mögül látja őket. Aztán Daria ki akar jutni - de üvegfalba ütközik, ott áll, és az üvegfalra tapasztja kezeit. A jelenet csúcspontja az, amikor Daria találkozik a cseléddel. Mindketten tudják, hogy a másik miben utazik, mindkét fél érti a másikat. Mosolyognak, de kitérnek egymás elől, elválnak útjaik, csak úgy, mint korábban Mark útja attól a statiszta által alakított afroamerikai nőtől, akivel egymás mellett sétálnak pár másodpercet - mielőtt Mark betér a szendvicses boltba. Fehér forradalmár srác, fekete kispolgári nő - véletlen? Antonioni filmjében ?:) Ugyanolyan párhuzam, mint a rendőrök szimmetrikus iker-mozgása, csak itt a párhuzam egy polémia. A statiszta afroamerikai nő egy prospektussal legyezgeti magát, csak hogy a lehető legfeltűnőbb legyen a jelenléte. Függetlenül attól, hogy a nő hova tart, a jelenet (a prospektusnak köszönhetően) szemiotikailag azt "jelenti", hogy a nő a "Bank of America" bank-ba tart, amihez képest Mark útja drasztikusan másfelé vezet- nem a kispolgári megtakarítások, hanem a spontán repülőgép-lopás felé.
A "Bank of Amerika" billboard nem véletlen (ez egy Antonioni film :)). És ha már a tudatosságnál tartunk, Antonioni tényleg sportot űzött abból, hogy maximálisan megszervezze a filmjét (lásd amikor Mark a szendvicses boltból felhívja a barátját, hogy mi a helyzet, a barát ablakában egy idős afroamerikai nő és egy férfi beszélgetnek - a srác ablakából láthatóan, odalent, az utcán - statiszták ablakkal bekeretezve - pusztán azért, hogy a környék stílusát és árfekvését kifejezésre juttassák).
A 'rendszer' végig elemi erővel jelenik meg, a film akkora intenzitással ábrázolja a két világ harcát, a rendszert, és a rendszerrel szembeszegülő fiatalokat, hogy miközben az egyszerű néző számra ott van az egy átlagforgatókönyvben leírható sztori, közben vizuálisan a film szinte minden jelenete erről szól, a rendszerről, a fiatalok és a rendszer harcáról.
Mark egy szendvicset sem képes megkapni a rendszertől, a rendszer nagyon merev, rideg és kegyetlen. Mark nem csupán a feltételezett bűne miatt vált a rendszer ellenségévé (amit mind a rendszer mind Mark úgy tekintenek, hogy Mark elkövette), hanem tulajdonképpen azért, mert Daria-val átfestették a repülőgépet. Mark egy szörnyeteg, egy törvényen kívüli - mert nem fél a rendszertől, gúnyt űz a magántulajdonból, az uralkodó morálból, és ízlésből is. Aki ilyenre képes (átfesteni, majd visszavinni egy kölcsönvett repülőgépet), az a rendszer legfélelmetesebb ellensége, akinek holttestét az állig felfegyverzett rendőrök úgy bámulják, mint valami radioaktív alien-t. Mert ez ő: egy alien. Egy fiatal srác, aki átlépte a határokat, kölcsönvett egy kisgépet, majd miután repült és csajozott is vele, sőt, szerelmes is lett, filozofikus, graffiti stílusban átfestette és visszavitte ...
következő fejezet: Zabriskie Point - a "sivatag"
a cikk fejezetei: